Szerző: Lotte
Fáj kimondani, de újra közeleg...
Fegyelmezettséget erőltetve életünkre lassacskán újra felelős, szülői értekezletes anyává/apává dermeszt a közelgő ovi- és iskolakezdés. Elő az aprócska mintás takarókkal, megújítani a kopottas ovis jeleket, sikálni az elszürkült táskát, megvenni az aktuális könyvcsomagot, újratölteni a tolltartók fegyverzetét...
A szeptemberi újrakezdés hírnökei.
Még bőrünkön a nyár illata, ami feloldotta kicsit a játékszabályokat és újra aprócska szabadságot engedett észrevétlen szülővé vált gyermek önmagunknak. De a nyár múltával a hosszabbodó éjjelek és az elsárgult gesztenyelevelek jól hókon vágnak, s visszalöknek a szokott kerékvágásba.
Nem tehetek róla, képtelen vagyok kinőni az iskolás szomorúságot, ami mindig elfog, így augusztus végén.
Nem tehetek róla, képtelen vagyok kinőni az iskolás szomorúságot, ami mindig elfog, így augusztus végén.
Most szoktatom szívemet az őszhöz - mint felhevült testű ember tagjait a hideg medencevízhez. A gyerekekkel már néhány lepottyant vadgesztenyét is gyűjtöttünk, szigorúan csak emlékeztetőül: ebből fogunk MAJD gesztenyebabát farigcsálni. Az első diók is landoltak, jó lesz a karácsonyi bejglibe. Persze, van ebben szépség, nem is kevés.
Csak a nyarat, csak azt tudnám feledni...
Csak a nyarat, csak azt tudnám feledni...
1 megjegyzés:
Milyen igaz, kedves Lotte! Sok tíz év után még engem is elfog ez a fajta ,augusztus végi szomorúság, hát igen, a kötelességek sora, meg az iskolábe, oviba indulók szomorúsága! Bár még skáig tartana!
Megjegyzés küldése