Tudom, nem elegáns két megszerzett diplomával a zsebemben (igaz, az egyikért kőkeményen fizetnem kellett, dolgoztam is érte) az újabb generációk esélyeinek csökkenését helyeselni, mégis van néhány megfontolás, ami vitatkozásra késztet a cikk írójával, aki "elvesző, záródó kapuk előtt álló nemzedékről" ír.
Egyfelől sajnos tudomásul kell venni, hogy nincs pénz a nagy rendszerek változás nélküli továbbhordozására, ugyanis egyszerűen nem bírja el az ország. A napjainkban dívó életforma, a hosszadalmas, halogatott diplomaszerzéssel, a családalapítás sokszor végleges prolongálásával egyszerűen nem finanszírozható tovább. A felsőoktatás minősége pedig a gomba mód megszaporodott, finoman szólva is egyenetlen minőségű képzésekkel és a felduzzadt létszámmal lassan ellehetetleníti a minőségi tanulás esélyét. Eközben tovább tolja ki az oktatásban eltöltött időt, hisz a diploma értéke közelít az érettségiéhez, s legfeljebb posztgraduális képzéssel, doktoranduszként érhető el a korábbi egyetemi színvonalú tudás megszerzése, ami újabb éveket jelent.
Annak idején, a töri szakon kétszáz-valahányan hömpölyögtünk egy évfolyamban, sokan nyolc évig is húzva a diplomaszerzést, s utána teljesen más pályán helyezkedve el. Természetesen nem csak a piszok ragadt ránk, hanem gondolkodásmód, áttekintő- és elemzőképesség is, bizonyára, de a felsőoktatásból kikerülve és (jó esetben) egy munkahelyre bekerülve, sokszor bizony sután-bután, használható ismeretek nélkül kell újrakezdeni a tanulást. Igenis baj van egy olyan rendszerrel, ahol egyetemi végzettségű fiataloknak félnapos munka megírni a munkahelyen egy hivatalos levelet, s ahol tömegesen más munkát végeznek a diplomások, mint amire éveken át készültek.
Csak egy profán példa. Ha belekukkantunk a Maradj Talpon! című televíziós vetélkedőbe, a játékosok nagy része diplomás (én szinte mindig közgazdászokba botlottam), akik totál más területen tevékenykednek, mint amit tanultak. Nem ritka a többdiplomás fiatal, akiket megkérdezve, hogy lehet, hogy ennyi végzettségük van, többnyire ilyesmi válaszok érkeznek: "érettségi után még a jog érdekelt, aztán megtetszett az esztétika, most úgy gondolom, inkább mégis mediavisztikával foglalkoznék". Csak épp sem tömeges polihisztorképzésre, sem hobbifinanszírozásra nincs pénz.
Fontosabb lenne egy erős alapképzés, a középiskolai képzés és az érettségi színvonalának emelése, egy emeltebb színvonalú, kisebb létszámú felsőoktatás és a felsőfokú szakképzések fejlesztése. Ezek ugyanis használható tudást adhatnak a fiatalok kezébe, s talán az időt sem veszik el ilyen eltúlzott mértékben a családalapítás elől.
Egyébként pedig ilyen népesedési mutatók mellett néhány év múlva ismét újra kell gondolni a a felsőoktatási férőhelyek számát, hisz még ennyi helyre sem lesz szükség, s akkor aztán tényleg kevés diplomás marad talpon.
Egyfelől sajnos tudomásul kell venni, hogy nincs pénz a nagy rendszerek változás nélküli továbbhordozására, ugyanis egyszerűen nem bírja el az ország. A napjainkban dívó életforma, a hosszadalmas, halogatott diplomaszerzéssel, a családalapítás sokszor végleges prolongálásával egyszerűen nem finanszírozható tovább. A felsőoktatás minősége pedig a gomba mód megszaporodott, finoman szólva is egyenetlen minőségű képzésekkel és a felduzzadt létszámmal lassan ellehetetleníti a minőségi tanulás esélyét. Eközben tovább tolja ki az oktatásban eltöltött időt, hisz a diploma értéke közelít az érettségiéhez, s legfeljebb posztgraduális képzéssel, doktoranduszként érhető el a korábbi egyetemi színvonalú tudás megszerzése, ami újabb éveket jelent.
Annak idején, a töri szakon kétszáz-valahányan hömpölyögtünk egy évfolyamban, sokan nyolc évig is húzva a diplomaszerzést, s utána teljesen más pályán helyezkedve el. Természetesen nem csak a piszok ragadt ránk, hanem gondolkodásmód, áttekintő- és elemzőképesség is, bizonyára, de a felsőoktatásból kikerülve és (jó esetben) egy munkahelyre bekerülve, sokszor bizony sután-bután, használható ismeretek nélkül kell újrakezdeni a tanulást. Igenis baj van egy olyan rendszerrel, ahol egyetemi végzettségű fiataloknak félnapos munka megírni a munkahelyen egy hivatalos levelet, s ahol tömegesen más munkát végeznek a diplomások, mint amire éveken át készültek.
Csak egy profán példa. Ha belekukkantunk a Maradj Talpon! című televíziós vetélkedőbe, a játékosok nagy része diplomás (én szinte mindig közgazdászokba botlottam), akik totál más területen tevékenykednek, mint amit tanultak. Nem ritka a többdiplomás fiatal, akiket megkérdezve, hogy lehet, hogy ennyi végzettségük van, többnyire ilyesmi válaszok érkeznek: "érettségi után még a jog érdekelt, aztán megtetszett az esztétika, most úgy gondolom, inkább mégis mediavisztikával foglalkoznék". Csak épp sem tömeges polihisztorképzésre, sem hobbifinanszírozásra nincs pénz.
Fontosabb lenne egy erős alapképzés, a középiskolai képzés és az érettségi színvonalának emelése, egy emeltebb színvonalú, kisebb létszámú felsőoktatás és a felsőfokú szakképzések fejlesztése. Ezek ugyanis használható tudást adhatnak a fiatalok kezébe, s talán az időt sem veszik el ilyen eltúlzott mértékben a családalapítás elől.
Egyébként pedig ilyen népesedési mutatók mellett néhány év múlva ismét újra kell gondolni a a felsőoktatási férőhelyek számát, hisz még ennyi helyre sem lesz szükség, s akkor aztán tényleg kevés diplomás marad talpon.
4 megjegyzés:
Egyetértek veled Lotte,ez az egyetemista lét sokaknak egy kényelmes életformává vált. Nekem betegesen sok rokonom tanít a felsőoktatásban és a "minőség" drasztikus romlásáról beszél a felduzzasztott évfolyamokon. Igen, fontos, hogy aki tényleg akar, az bekerülhessen a felsőoktatásba, de sikkből oda járni szerintem túlzás...A számok nyelvén nem értek, nem tudom, mit jelent ez a drasztikus leépítés, de remélem, aki tényleg oda való, az ezentúl is járhat főiskolára, egyetemre!
Az eddigi kommentjeimből talán kiderült, hogy nem vagyok a kormány feltétlen híve, de ezt az intézkedését speciel nagyon is helyesnek és időszerűnek tartom, teljes mértékben egyetértek Lottével (persze én is könnyen beszélek szintén 2 diplomával a zsebemben, bár a másodikért nekem is fizetni kellett). Na jó, nem bírom megállni, hogy ne szúrjak azért egy picit oda a kormánynak: 2008-ban a szociális népszavazással miért kellett eltöröltetni a képzési hozzájárulást?
Történelmi kiegyezés, megtaláltuk a közös nevezőt: kétdiplomások a felsőoktatási férőhelyszámok szűkítéséért:)
Én nem látom ilyen kétdimenziósnak ezt a helyzetet. Azt két állítást kellene összehozni, hogy
1.túl sok tanulás nincs, és
2.állami pénz sincs
Nem hiszem, hogy a középfokú képzés minőségén javítana a felsőoktatás leépítése.
A dolognak az életszerűségén és életképességén javítanék, ha tudnám hogy kell.
Szerintem igenis van haszna a nem szakmai tudásnak is, de az nem jó konstrukció, hogy a tanulással töltött évek aztán képtelenné tesznek a való életben való boldogulásra.
Megjegyzés küldése