Látszik, hogy elkényelmesített bennünket ez az enyhe tél, kicsit zordabbra fordult az idő, máris visszavonulót fújtunk minden kültéri hétvégi programnak. Ráadásul utolért bennünket a január ólmos fáradtsága, ami abban csúcsosodott ki, hogy vasárnap hajnalra Ő annak rendje és módja szerint belázasodott: azaz egész nap nem ért a neve.
Így aztán a hétvégénk igencsak punnyadósra sikeredett. Persze, az csak látszat, hogy ilyenkor kipihenhetné magát az ember, az ovis és kisiskolás korosztály ennél sokkal kegyetlenebb. Ők ugyanis fáradhatatlanok és örökké kreatívak.
Az igazság az, hogy gyerekekkel folyamatos trappban lenni még mindig jóval kíméletesebb dolog, mint négy fal között morzsolni az időt. De most tényleg kifogyott belőlünk a szufla. Nem titkolt irigységgel emlegettük fel egykori, bár igen rövidke gyermektelen életünk bágyadt hétvégéit, mikor olvasgatva, heverészve, filmeket nézve lehetett vállaltan nemet mondani minden aktivitásnak.
Dehát ezeknek az időknek vége, így maradt a csemetéinkkel való non stop birkózás, amit nagyjából úgy kell elképzelni, hogy a lakás különböző szegleteiből vándoroltunk ide-oda, nagyjából félórás időközönként, mindig hangos testvérviszállyal zárva egy-egy etapot, s mindenütt komoly pusztítást hagyva magunk mögött. A romeltakarítás szerepe az enyém, így én az új rohamok kezdetét mindig az utóvédharcokkal és kármentéssel töltöttem.
A hétvége egyenlege (most a verbális környezetszennyezést és az idegszálak roncsolódását nem számítom) a teljesség hiányában a következő: három kedvenc, nászajándékba kapott kávéscsésze egy mozdulattal összetörve (valójában öt zuhant le egyszerre, de csodálatos módon kettő túlélte az esést); egy kiszakadt vécédeszka; egy lehetetlenül eldugult porszívó; egy szétrágott (!) ujjú vadiúj póló, (mintha nyulakat tartanánk); néhány foltos terítő és székpárna, no meg gyurma és pattogatott kukorica mindenhol. És, mert minden mulandó, összetört a kis cserép malacperselyem is, amely az első szerelem óta figyelt a polcon, lakóhelyváltás ide vagy oda. Sic transit gloria mundi.
De szerencsére nemcsak rossz történt velünk, Csupamosoly ugyanis, őrangyalának hála, megúszott egy komoly balesetet, mikor a széken állva Balássy Bettiék számát teli torokból énekelve majdnem nekizuhant a sütőnek. Ehhez képest a szekrényen és a falon keletkezett új nyomoknak, amelyek Tüskeböki első betűvetési kísérleteit örökítik meg, persze nincs jelentősége.
Ugyanakkor Busafej életében először elmosogatott, jó, a ruháját teljesen ki kellett cserélni és a konyhát is fel kellett törölni utána, de mégiscsak egy szebb, de legalábbis tisztább jövő kezdetét ígéri a kedv, amivel nekilátott - mondják, ilyenkor nem szabad letörni az ambíciókat.
Mindenesetre döntöttünk, a tavaszra tervezett festést elnapoljuk. A guta ütne meg minket egy tipp-topp lakásban egy efféle januári, hűvös hétvége után...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése