Szerző: Fakirma
Csuda dolog ez a boldogság. Minden ok nélkül egyszer csak bekukkant hozzám, máskor meg süthet a Nap, a gyerekek átkapcsolhatnak anyakímélő üzemmódba, Ember haza talicskázhat egy rakás lóvét, boldogság meg sehol, csak az a bizonyos esőfelhő... Mániás-depresszióval ne gyanúsítsatok, ettől aztán végképp lehangolódom, optimista bejegyzésnek meg lőttek..
Mentségemre legyen mondva, nálam sokkal bölcsebb emberek is tanácstalanul vakargásszák a fejüket boldogság-ügyben, és egymásnak ellentmondó megállapításokra jutnak.
Írói szabadságommal élve most azokról az eredményekről számolok be, amelyek az ízlésemnek leginkább megfelelnek, a szakmabéliek rosszalló fejcsóválását meg egy sóhajjal bevállalom. Cserébe azzal a jó hírrel kecsegtetem a tudományos igényekről lemondó olvasókat, hogy a boldogság nem a sors kiszámíthatatlan adománya, hanem egy kis pedállal mindenki számára nyakon csíphető. Oké, ennek már egy kicsit "tuti tippek a fasza élethez" típusú best-seller szaga van, a siker pedig nem az én műfajom, szóval gyorsan vissza a tudósokhoz...
A pszichológusok évtizedek óta próbálják kideríteni, mitől érezzük jól magunkat a bőrünkben. Ne gondoljatok különleges dolgokra, azokat a közhelyeket zongorázták végig, amelyek a legtöbb embernek boldogság kapcsán az eszébe jutnak: pénz, egészség, fizikai vonzerő, intelligencia, önértékelés, vallásosság. Némi összefüggést ugyan találtak mindegyikkel, de végső soron mindig az derült ki, hogy önmagában az egyik sem késztet minket nagy boldogságra. Kedvenc vizsgálatomban egy Brickman nevezetű tudós lottó ötös nyerteseket, illetve autó balesetben mozgássérültekké váltakat faggatott (természetesen precíz kérdőívek segítségével) az élettel való elégedettségükről. Nem meglepő módon az esemény után közvetlenül a lottó-ötös csapat tagjai rózsaszínben látták a világot , a balesetesek pedig el voltak kettyenve. A boldogság azonban gyorsan elszállt, és a mozgássérülek is idővel megbékéltek sorsukkal: hosszú távon ugyanannyira voltak boldogok, mint a kontrollcsoport tagjai. Úgy tűnik, idővel hozzászokunk jó, vagy rossz dolgunkhoz, s céljainkat ennek megfelelően módosítjuk. Nem túl jó hír a hirtelen meggazdagodóknak, viszont annál jobb az autóbalesetet szenvedőknek.
Két boldogság-szakember, Diener és Selinger nem nyugodtak addig, amíg rá nem találtak három olyan alapanyagra, amely biztos összetevője a szubjektív jól-létnek (ez a boldogság tudományos neve). Az egyik nyertes befutó a gazdag szociális háló. Ha mindig van kihez futni örömöddel-bánatoddal, nagy baj már nem lehet. Minél többen vannak, annál jobb. Én például az elmagányosodás ellenszereként kötelezően előírom magamnak, hogy heti egy alkalommal fel kell keresnem egy barátomat. Történhet az életjel-adás élőben, telefonon, vagy levélben, a lényeg az, hogy ne érezzem magam társadalomból kivetett otthon rohadó zombinak.
Szerintem a legkönnyebben teljesíthető boldogság-kritérium az aktív, tevékeny élet. Mindegy, hogy lepkét gyűjtesz, leprásokat ápolsz, vagy feltalálod az Alzheimer-kór ellenszerét, boldogság szempontból egyre megy: a lényeg, hogy tartalmas, neked tetsző tevékenységgel csapd agyon az idődet.
Számomra a harmadik összetevő a leghomályosabb, de érzésem szerint itt van a kutya elásva: bizonyos személyiségvonások - mint például a bizalom és az optimizmus - hajlamosítanak minket a boldogságra, vagy boldogtalanságra.
Ha ezek után úgy érzed, boldogság-ügyben túl magasra tették a lécet, ne keseredj el, még mindig van egy utolsó lehetőség. Ezt a szalmaszálat faciális feedbacknek nevezik. Strack és munkatársainak kísérlete során az önként vállalkozóknak arról kellett nyilatkozniuk, mennyire tartanak mulatságosnak egy rajzfilmet. A film nézése közben a kísérleti személyek ceruzát kaptak a szájukba. A különbség annyi volt, hogy az egyik csoport a fogai között, a másik pedig az ajkai között tartotta az írószerszámot. A fogas csapat viccesebbnek ítélte a filmet, mint az ajkas. Próbáld ki! Ha a fogaid között van a cerka, akkor mosolyogsz, ha az ajkaid között, akkor szigorú képet vágsz. A magyarázat szerint az arcizmok állásáról az agyunk visszajelzést kap, és a vigyort úgy értelmezi, hogy jókedvünk van Tehát nem csak az érzelmeink befolyásolják az arckifejezésünket, hanem az összefüggés fordítva is igaz, az agyunkat nem csak a politikusok, de a saját arcizmaink is manipulálni tudják.
Úgyhogy fel a fejjel! Nem baj, ha egy negatív gondolkodású, lusta remete vagy, ha kerítesz magadnak egy ceruzát, előtted is nyitva a boldogság kapuja!
Mentségemre legyen mondva, nálam sokkal bölcsebb emberek is tanácstalanul vakargásszák a fejüket boldogság-ügyben, és egymásnak ellentmondó megállapításokra jutnak.
Írói szabadságommal élve most azokról az eredményekről számolok be, amelyek az ízlésemnek leginkább megfelelnek, a szakmabéliek rosszalló fejcsóválását meg egy sóhajjal bevállalom. Cserébe azzal a jó hírrel kecsegtetem a tudományos igényekről lemondó olvasókat, hogy a boldogság nem a sors kiszámíthatatlan adománya, hanem egy kis pedállal mindenki számára nyakon csíphető. Oké, ennek már egy kicsit "tuti tippek a fasza élethez" típusú best-seller szaga van, a siker pedig nem az én műfajom, szóval gyorsan vissza a tudósokhoz...
A pszichológusok évtizedek óta próbálják kideríteni, mitől érezzük jól magunkat a bőrünkben. Ne gondoljatok különleges dolgokra, azokat a közhelyeket zongorázták végig, amelyek a legtöbb embernek boldogság kapcsán az eszébe jutnak: pénz, egészség, fizikai vonzerő, intelligencia, önértékelés, vallásosság. Némi összefüggést ugyan találtak mindegyikkel, de végső soron mindig az derült ki, hogy önmagában az egyik sem késztet minket nagy boldogságra. Kedvenc vizsgálatomban egy Brickman nevezetű tudós lottó ötös nyerteseket, illetve autó balesetben mozgássérültekké váltakat faggatott (természetesen precíz kérdőívek segítségével) az élettel való elégedettségükről. Nem meglepő módon az esemény után közvetlenül a lottó-ötös csapat tagjai rózsaszínben látták a világot , a balesetesek pedig el voltak kettyenve. A boldogság azonban gyorsan elszállt, és a mozgássérülek is idővel megbékéltek sorsukkal: hosszú távon ugyanannyira voltak boldogok, mint a kontrollcsoport tagjai. Úgy tűnik, idővel hozzászokunk jó, vagy rossz dolgunkhoz, s céljainkat ennek megfelelően módosítjuk. Nem túl jó hír a hirtelen meggazdagodóknak, viszont annál jobb az autóbalesetet szenvedőknek.
Két boldogság-szakember, Diener és Selinger nem nyugodtak addig, amíg rá nem találtak három olyan alapanyagra, amely biztos összetevője a szubjektív jól-létnek (ez a boldogság tudományos neve). Az egyik nyertes befutó a gazdag szociális háló. Ha mindig van kihez futni örömöddel-bánatoddal, nagy baj már nem lehet. Minél többen vannak, annál jobb. Én például az elmagányosodás ellenszereként kötelezően előírom magamnak, hogy heti egy alkalommal fel kell keresnem egy barátomat. Történhet az életjel-adás élőben, telefonon, vagy levélben, a lényeg az, hogy ne érezzem magam társadalomból kivetett otthon rohadó zombinak.
Szerintem a legkönnyebben teljesíthető boldogság-kritérium az aktív, tevékeny élet. Mindegy, hogy lepkét gyűjtesz, leprásokat ápolsz, vagy feltalálod az Alzheimer-kór ellenszerét, boldogság szempontból egyre megy: a lényeg, hogy tartalmas, neked tetsző tevékenységgel csapd agyon az idődet.
Számomra a harmadik összetevő a leghomályosabb, de érzésem szerint itt van a kutya elásva: bizonyos személyiségvonások - mint például a bizalom és az optimizmus - hajlamosítanak minket a boldogságra, vagy boldogtalanságra.
Ha ezek után úgy érzed, boldogság-ügyben túl magasra tették a lécet, ne keseredj el, még mindig van egy utolsó lehetőség. Ezt a szalmaszálat faciális feedbacknek nevezik. Strack és munkatársainak kísérlete során az önként vállalkozóknak arról kellett nyilatkozniuk, mennyire tartanak mulatságosnak egy rajzfilmet. A film nézése közben a kísérleti személyek ceruzát kaptak a szájukba. A különbség annyi volt, hogy az egyik csoport a fogai között, a másik pedig az ajkai között tartotta az írószerszámot. A fogas csapat viccesebbnek ítélte a filmet, mint az ajkas. Próbáld ki! Ha a fogaid között van a cerka, akkor mosolyogsz, ha az ajkaid között, akkor szigorú képet vágsz. A magyarázat szerint az arcizmok állásáról az agyunk visszajelzést kap, és a vigyort úgy értelmezi, hogy jókedvünk van Tehát nem csak az érzelmeink befolyásolják az arckifejezésünket, hanem az összefüggés fordítva is igaz, az agyunkat nem csak a politikusok, de a saját arcizmaink is manipulálni tudják.
Úgyhogy fel a fejjel! Nem baj, ha egy negatív gondolkodású, lusta remete vagy, ha kerítesz magadnak egy ceruzát, előtted is nyitva a boldogság kapuja!
9 megjegyzés:
Azonnal szerzek egy ceruzát!!!
Sőt ceruzával a számban ma átmegyek egy kedves ismerőshöz!
De azért egy lottót is veszek-mégis jobb mint egy autóbaleset.
Én nagyon drukkolok Neked miszdisz, csak, arra vigyázz, hogy a ceruzát keresztbe dugd a szádba!
A pszichiáterem szerint a boldogság forrása az antidepresszánsokban keresendő. A pszichológusom analitikusan orientált terápiát javasol, hogy a gyerekkori traumákat feldolgozva semmi ne állja útját a boldogságnak. A pszichodráma vezetőm szerint a kulcs a közösségi élményben rejlik. A párterapeutánk szerint az egész család boldogságának forrása a férjemmel való kapcsolat harmóniája. A misén a pap arról prédikált, hogy a boldogság az Istennel való kapcsolatban keresendő. Én nem bízom semmit a véletlenre, beszedem a dilibogyókat, feltárom a gyerekkori traumákat, keresem a közösségeket, építem a kapcsolatot a férjemmel, és próbálok jóban lenni a Jóistennel. És tulajdonképpen egészen boldognak mondhatom magam.
Én azért a hejedben még beszereznék egy ceruzát-szerintem már csak az hiányzik a szádból!:)
Jóó, akkor már csak a faciális feedbackemet kell kicsit treníroznom, és minden rendben lesz! :)
És a kiegyensúlyozott családi élet és/vagy párkapcsolat hol marad a sorból? Vagy az megoszlik a gazdag szociális háló és az aktív, tevékeny élet között?
Szerintem gyúrj a faciális feedback-re, kerestem adatokat a párkapcsolattal kapcsolatosan, de nem találtam, régi tanulmányaimból valami olyasmi dereng, hogy nem találtak szignifikáns kapcsolatot a kettő közt, de azért ezt az állításomat egy általános lélektan szigorlaton nem vállalnám...
Ja nem, a párkapcsolatom okés (sőt, pont tegnap mondta meg egy bácsi nekünk, hogy itt és most van életünk legboldogabb szakasza ;), meg hogy az a bajuk az embereknek, hogy mindig bizonyos célok eléréséhez, a jövőbe képzelik a boldogságukat). Mindenesetre érdekes, ha nem találtak szignifikáns összefüggést a 2 között - bár persze miért is lenne a harmonikus párkapcs. feltétele a boldogságnak, egyedülállók és családtalanok is lehetnek boldogok (szerencsére :). De magamtól azért azt gondolnám, hogy hozzátesz a dologhoz.
Négy évvel ezelőtt készítettem egy vizsgálatot kínai bevándorlók beilleszkedési stratégiáiról, ennek a része volt egy boldogság vizsgálat is. Én azt tapasztaltam (88fő válasza alapján), hogy a párkapcsolatban élők jelentősen boldogabbak, mint a magányosak (5-ös skálán, az első csop. átlaga 4,1 volt, a másodiké, 3,3)Sehol nem vagyok a nagy kutatóktól, de nekem ez hihetőbb eredmény, mint az az állítás, hogy nincs kapcsolat a két dolog között.
De te most ne tökölj ezen, inkább élvezd a boldogságot!
Nekem kivételesen bejönnek a szakemberek megállapításai, legalábbis eddigi tapasztalataim abszolút igazolják.
Nekem amúgy az aktív, tevékeny élet esik a leginkább nehezemre, erős készségem van a fejből végzett élénk tapasztalásra.
Megjegyzés küldése