Csupa csalatás?

 Szerző: Lotte

Az elmúlt időszakban több távoli és közeli ismerősről derült ki: üzemszerűen vagy hébe-hóba csalja férjét, feleségét, esetleg esküvel még meg nem pecsételt párját. Őrjítő kétségek, nagy veszekedések, filmbe illő in flagrantik, válások és fogadkozások, hogy soha-soha többé!

Eleve divatja van a csalásnak, legyen szó választási ígéretekről, kaotikus pénzügyi tranzakciókról, öregecskedő feleség vagy kopaszodó férj lecseréléséről. Dobd el, keress másikat, csapd be nyugodtan, don’t worry, take it easy! De hiába a nagy, kollektív lelazulás, a vígjátékok olcsó kelléktárából áradó könnyedség és a romantikus dalok Fogadj vissza! -feelingje, a lélek ennél bizony szofisztikáltabban működik. (Legalábbis, ha az érzelmi fejlődés iskolájában valaki leérettségizett.) Bizalom nélkül nem lehet élni, vagy ha lehet is, nehéz. Előbb-utóbb lelkileg vagy testileg belebetegszik az ember. 
Persze, távol álljon tőlem az álszentség. Bevallom, én is csaltam már (nem házasságban ugyan, de hiába szépíteném, ki nem mondott szeretetszerződés felrúgása volt ez is), s miattam is roppant meg kapcsolat. Azt pedig, hogy engem csaltak-e, biztosan sosem tudhatom.
De vajon mi tegyünk, ha a kísértés már ott áll az ablakunk alatt? Ingoványos, mocsaras vidék ez, könnyen beszippanthatja az arra tévedőt. Vegyük együtt számba, milyen okok vezethetnek a másik megcsaláshoz? Lássuk csak: a legnehezebb, ha egy régi/új szerelemmel állunk szemben. Aztán gyakori, hogy "csak" a test pillanatnyi vágyai hatalmasodnak el, de csalhat valaki bosszúból, reménytelenségből, szeretethiányból vagy akár unalomból is.

Egy közös pont azért minden magyarázható vagy épp magyarázhatatlan ok mögött fölsejlik: az önzés és ebből fakadóan a könnyebbiknek tűnő, görbébbik út választása, a tiszta helyzetek felrúgása. Kicsit olyan ez, mint nem felvenni egy kínos telefont vagy letagadni egy kellemetlen megkeresést. Ezekben a köznapi esetekben apróbb-cseprőbb megalkuvásokat követünk el azzal a belső hanggal szemben, aki bizony minden alkalommal érezteti: nem ez lenne az elvárható, helyes és erkölcsös tett.

A lelkiismeret pedig nem szokott tévedni. Mi viszont annál inkább mesterfokra fejleszthetjük magunkban az önigazolás művészetét. Talán még akkor érdemes ezen picit elgondolkodni, mielőtt ilyen nem kívánt helyzet kapujába kerülnénk. Gyakorlatozhatunk is: nagy levegőt véve felvehetjük azt a telefont, megpróbálhatjuk elintézni azt a kellemetlen, elvarratlan ügyet. És talán egy edzésben tartott, kisportolt lélek képes lehet kikerülni a kísértéseket is. Hisz olyan egyszerű hűségben, bizalomban élni! Mind erre vágyunk, nem igaz?