Te hova fordulsz, ha szorít a cipő, és lóg rajtad pár gyerek?

Szerző:FiloSzofi

frighten

Hova mehetsz, ha családi programra vágytok, de a te lelkednek is elkél a masszázs? A könyvtárba természetesen. Viheted a férjed, a gyerekeid, sőt a benned síró kisgyereket is. És olvasni sem kell.
Ez a hely az Országos Széchenyi Könyvtár, ahova egy-egy szombat erejéig beköltözhetnek a családok. És az apák is szívesen mennek, kipróbáltuk.

A Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom családi napokat szervez a várba. Sajnos, már a második alkalom következett, amikor eszméltem, hogy tulajdonképpen mi is család vagyunk, szeretünk a várba járni, és egyáltalán nem bánnánk, ha ezúttal a családi program nem azt jelentené, hogy mi szórakoztatjuk a gyerekeinket. És tényleg, miután sikerült mindenkit átvezetni a sokkon,hogy szombaton is korán kelünk, hamarosan kéz a kézben üldögéltünk Férjjel egy előadóban, amíg hátul a szőnyegen mások csúszkáltak a félévesemmel, míg a két nagy egy szinttel lejjebb gyűjtötte a pecséteket mindenféle foglalkozáson.

(Egy kis retro kitérő, nem tudom megállni: Ti nem jártatok, régen a várba történelmi játszóházba? Ott is lehetett pecsétet gyűjteni, és hátul, a tyúklépcsőn kellett felmenni a Történeti Múzeum felől. Annyira szerettem!

A másik hihetetlen, ami beugrott, hogy régen lehetett cigizni a Széchenyi Könyvtárban! Emlékszem, vizsgaidőszakban ott ültünk a bársonyszőnyeges lépcsőfordulóban az asztal körül, és eregettük a füstöt. Rém barbár nép voltunk egykoron!)

Miért más ez, mint a hasonló programok?

- Benne van a lehetősége, hogy kultúrát teremtsen a családos életvezetésnek: hogy az együttélés javítható, fejleszthető,  hogy problémákkal nem csak magunkban gyurmázhatunk, vagy kétségbeesetten böföghetjük fel a játszótéren, vagy a munkahelyi kávénál. Ez lehet egy hely, ahol együtt mindent kibeszélhetünk, tanácsot kapunk, vagy egyszerűen tanulhatunk, és még jól is érezzük magunkat. (Tényleg, ti hova fordultok, ha itt-ott szorít a cipő, vagy csak jó lenne csócsálni egy témát, de a barátok már kimerültek?)

Az ünneplésről

Szerző: Lotte

Nemrég véletlenül egy '56-ról szóló színdarab szereplőjével beszélgettem. A fiatal színésztől megkérdeztem, hogyan szokott ünnepelni? Röviden csak annyit válaszolt, hogy annak idején ilyenkor, 23-án nem ment iskolába. Pont. Megsajnáltam, bár ő ebből mit sem értett. Gyanítom, sokan vannak még, akik hasonlóan szomorú választ adtak volna a kérdésre.
Ilyen az ünnep tartalom nélkül: egy munkaszüneti nap, előtte a megszokottnál nagyobb bevásárlással, mert másnap zárva vannak az üzletek; a leckeírás halasztása egy nappal, hisz reggel nincs suli. Ez persze mind remek dolog, csak épp semmi köze az ünnephez.
Az ünnepekért - mint szinte mindenért - meg kell dolgozni, évről-évre meg kell küzdeni a valóságukért, akár karácsony van, akár egy nemzeti ünnepnap.

Háry János vitéz

Szerző: Lotte 

 

A hétvégén egy kisebb gyerekcsapatot vittünk az Erkel Színházba, a Háry Jánosra. Kodály Zoltán daljátéka a nagyobbacskákat (harmadikos korosztály) már mindkét felvonásra lekötötte, az apróbb nép némi zizgéssel bár, de szintén jól bírta a magyar fül számára kedves kulturális kiképzést.
Elsőosztályos kisfiamat meg is ihlette az előadás, s megalkotta a mi hős jánosaink, Háry János és János vitéz különös egyvelegét. (Érthető is ez a bájos keveredés, hisz mindketten katonáskodtak, ráadásul a franciákkal is összetűzésbe keveredtek, s Iluska és Örzse alakja közt is van némi hasonlóság. Az pedig, hogy mindkét huszár János névre hallgat, végképp összezavarhatja az ember gyerekét.)

Így született meg tehát legó kollekciónk új darabja. Számtalan angry birds mutáció után végre elkészült a várva-várt nemzeti karakter: Háry János vitéz figurája, ami alább látható (Jánosunk épp lepihent az ágyunkon, ezért piros papírköpönyege nem érvényesülhet teljes pompájában):

Toalett Gender: Dallamos

Szerző: Fakirma

A futóversenyben az a legtutibb, hogy a célba érés után remek alkalom nyílik sörözés közben röhögni azokon a szerencsétleneken, akik még nem értek célba, hanem vörös fejjel lihegnek a kordon mögött. (Mindezt meg lehet tenni futás nélkül is, ebben a kényelmes esetben a kárörömnek azonban sajnos nincs semmi sportértéke.)
Bob Marleynak és Janis Joplinnak valószínűleg egy félmaratonnyi endorfin  is kevés lenne a boldog lazuláshoz, ha megpillantanák a városligeti Pecsa Music Cafe-ban a vécéajtókon terpeszkedő fényképüket.

Engem egyébként megihletett a nemi identitás stílszerű kontextusba ágyazottsága. Frappáns, szerethető, ötletes, ráadásul kellemesen bizsergeti a szárnyaló fantáziát: alkothatok-e olyan maradandót életemben, ami érdemessé tesz arra, hogy halálom után egy egész budiajtónyi valóságban mutassak helyes irányt a gyengébbik nemnek?

Fogtündér

Szerző: Lotte    

Nem tudom, felétek is úgy jönnek-mennek-e odahaza a tündérek: mi kislányom cseperedésével igazi átjáróháza lettünk ezeknek a szárnyas tüneményeknek. Nincs is velük semmi baj, kedvesek, bájosak, s legfeljebb némi varázsport hagynak maguk után, amelyet igyekszem a porszívózásnál kikerülni. Van azonban egy típusuk, nevezetesen a - nem túl romantikus - fogtündér névre hallgató, aki nem átallja fogvesztéskor mindenféle ajándékokkal csábítani a gyerekeket, akik a nagy veszteség után álomra hajtják fogacsi buksijukat. Miután megcsillan ilyenkor egy új ajándék lehetősége, benne még az én tamáskodó fiacskáim is hisznek, hiába az iskolai felvilágosult gondokodás.
A hetvenes évek közepének szülötteként mifelénk nem repkedtek fogtündérek, a tejfogak kihullását a kutya sem méltatta érdeklődésre.

Egérlesen

Szerző: Fakirma

Nem voltak illúzióim afelől, milyen körülmények várnak rám a kórházból hazaérkezve. Pillanatok alatt kiderült, hogy elképzeléseimet naiv optimizmus lengi körül, a valóság a vártnál sötétebb. Miután a félig-gyógyult nyűgös gyerekemmel átvágtam a hazai szemétdombon megölelgetni anyahiánytól szottyadó még nyűgösebb gyerekeimet, a konyhapulton megláttam Őt. Ahogy pimasz pofácskájával engem bámult, azonnal bevillant,

Bendő mégsem skizofrén,

a nyomában cikázott a többi gondolat,

Bárcsak inkább az lenne...

A kórházban kellett volna menedékjogot kérnünk...

Butaság volt hagyni, hogy a gyerekek a pultról nyaldossák a csokireszeléket...

Mindig is egy panelkecóra vágytam...

Csak ezek után kezdtem el visítani. Nagyjából úgy, mint egy elgyötört családanya, aki épp most érkezett haza a kórházból bacikat pisilő gyerekével.

Kiscsikó a taposómalomban

Szerző: FiloSzofi

Unatkozik? - Vásároljon mosómedvét!*

Eddig minden jó volt, Bú szereti az iskolát. Hatalmas kő gördült volna le a szívemről, ha nem zúzódott volna elég hamar amúgy is apró kavicsokká.
De pár napja beütött a krach, noha baj, az még mindig nincs. Csak unalom.

Felrémlenek azok a gyenge kísérleteim, amikor alternatív iskolákat kerestem. Nem azért, mert az én gyerekem olyan különleges, vagy nem lennénk hajlandók beilleszkedésre nevelni, nem, nem azért. Csak azért, hogy a nyitottsága, öröme és érdeklődése ne változzon tompasággá. Hogy ha már hosszú évekre bekerül egy rendszerbe, akkor az ne álljon az örömteli, boldog élet útjába. Persze, a szenvedést, a harcot nem lehet, és nem is kell megúszni. Még az unalom adta frusztráció is szükséges, és építő lehet. Ha nem törik bele az ember. Alternatív iskola végül nem lett, mert elérhetetlen messzeségben vannak tőlünk.

Persze, az is lehet - és néha ezt gondolom -, Bú hároméves korában megkezdődött a permanens kamaszkora. Nem csak az iskolát unja, az új lakást is. Szerinte pont olyan, mint minden más most divatos lakás, és egyáltalán nem illik hozzánk, mert mi nem vagyunk olyanok, mint mások. Becsszó, nem tőlem származnak ezek a szövegek. Az általa sokat kárhoztatott amerikai jellegű konyhát is kifejezetten szeretem.
Na de az iskola, azzal mi a baj? Bú szerint például az, hogy nem engedik, hogy rájöjjön a megoldásokra, mit hogy kell, hanem megmondják, mit kell csinálni. Azt még nem látom, hogy pontosan miben, és mekkora önállóságot igényelne. Olvasni direkt nem tanítottuk itthon, hogy legyen az az iskola nagy élménye, és ne unatkozzon.

Háborgó vizeken, Eldorádó felé

Szerző: Lotte     
 

Augusztus volt, a Balaton mellett süttettük a hasunkat, lábunkat simogatta a langyos víz. Béke, biztonság, nyár. Kezemben a strandon egy könyv, amely más vizekre repített: a zord és végtelen tengerre, amely hullámsírja lett megannyi sorsüldözött, szerencsétlen embernek. Víz itt is, ott is. Mégis, mennyire más...

Az elmúlt hónapok legmegrázóbb olvasmánya volt Laurent Gaudé Eldorádó című regénye. A Concourt-díjas francia író 2006-os kötetét a nemzetközi sajtóban megjelent híradások ihlették. Regényében illegális bevándorlókról szóló cikkekre és tudósításokra reflektál fiktív szereplők sorsát elénk tárva - ám nagyon is valóságos keretek közé ágyazva azokat.

A világban szédült sebességgel áramlanak az információk, percek alatt tudomásunkra jut, hogy a Föld másik pontján éppen milyen tragédia történt. Ez a ránk zúduló zuhatag eltompítja az érzékszerveket, s önkéntelenül (önvédelemből is) szűrni kezdjük a híreket. Szelektálunk: olyan információkra, amelyek érintenek bennünket, amelyek a mi valóságunkhoz korrelálnak, s olyanokra amelyek távoliak térben és kulturálisan - ezek legfeljebb tompán jutnak el tudatunkig.

130 éves bulvárt használunk, és bejön!

Szerző: FiloSzofi

A napokban éppen Ti bizonyítottátok, hogy 130 éves Huckleberry Finnt olvasni nem csak mulatságos és szívszorító, hanem tanulságos is. Látogatottság-növeléshez tananyag lehetne.

Abban az időben, ha egy produkció balul sült el,  nem otthon szomorkodtak a statisztika előtt, hanem nyakukba szedték a lábukat. Különösen, ha nem non-profit vállalkozásról volt szó, hanem előre legombolták a kíváncsi nézőket. ( Mondjuk, a non-profit jelleghez mi sem ragaszkodnánk, ha van ötletetek, szóljatok!)

Mark Twain két csavargója mindenhez ért, és mindennel próbálkozik. Ezúttal egyszerű színielőadással (de értik a hittérítő-prédikátor és a csodadoktor szakmát is, minden azon múlik, milyen a terep).

Megmutatom, hogyan sikerült második próbálkozásra megtölteniük a nézőteret, és azt is, hogy nálunk mire csődültek az olvasók.

A női méltóságról - avagy ki is az igazi szexista?

Szerző: Lotte     

De sokszor merül fel ez a kifejezés nap, mint nap: női méltóság! Része a közbeszédnek, nemzetközi bizottságok és szervezetek őrködnek érvényesülésén, súlyos pénzeket csoportosítanak védelme köré, része a politikai korrektség alapvető mai követelményrendszerének. Mérőszámokkal mérik, árgus szemmel figyelik, mikor és hol sérül. Ugyanakkor a szigorú mérce az élet meglehetősen szűk területein érvényesül csak: az embernek az a sanda benyomása, hogy csak a politikum világában van relevanciája. Itt elég egy rosszul fogalmazott félmondat, s a sérelemből országos hír lesz - mondhatjuk, jó, hogy így van.
Csak épp az a különös, hogy mindazokon nem kérhető számon, akik e híreket megosztják és címlapon, nagy bötűkkel törnek pálcát a szexista (a kifejezés az angol sex, azaz nem szóból származik, jelentése nemek szerinti hátrányos megkülönböztetés) kijelentések, a női méltóságot sértő megjegyzések, gesztusok felett. Számonkérnek, ítéletet mondanak.
Ám ha ránézünk a nagy megmondó hírportálok nyitóoldalára, szembeszökő részükről a női méltóság folyamatos megsértésének ténye. Lássuk példának okáért - teljesen önkényesen - az aktuális (2013. október 13., vasárnap reggel) Origo címlap képanyagát.
A tizenhat képből - több, autókat és sportolókat ábrázoló fotó mellett - a gyengébbik nemet megjelenítő képek a következők voltak:

Rájöttem, kicsoda a Fehér Nyúl!

Szerző: FiloSzofi

LeFrenchCircus

Cáfolom, hogy az Alice csodaországban című remekmű  szürreális kirándulás lenne. Valóság. Megfejtéséhez nem kell egyéb, csak komolyan ránézni arra, ami tényleg az orrunk előtt hever, vagy hadonászik. Például egy ötéves, lenszőke kisfiúra.

Tegnap reggel, mikor felháborodva ordítoztam vele, hogy "Nem érted, elkésünk!", akkor megvilágosodtam, hogy nem érti. Konkrétan nincs jelentése számára.

- Gyere ide, felvesszük a nadrágot!
 - ...(néz)
- Gyere ide nadrágot húzni!
- ...(néz)
Ez ismétlődik 3-4x
- (emelt hangon) Gyere ide, nagyon mérges vagyok már! (Ez hat, de elkeseríti.) Úgy. És most vedd fel a cipőt, mire visszajövök, iszonyú késő van, Bú elkésik az iskolából.
Visszajövök, persze a cipőt nem húzta fel, legózik.
- Nézd, Mama, melyik a jobb, a fehér sisakos, vagy a másik?
Én teljes kétségbeesésben kiabálok vele, hogy értse már meg, hogy elkésünk, eközben ráadom a cipőt.Ő angyali arccal rám néz:
- Játszunk fekete macskát?

Látom, hogy én vagyok szemében a Fehér Nyúl!

Csak erős idegzetűeknek!

Szerző: Lotte  

Ez lenne a jövő?! Kösz, nem...

Egy Facebook-bejegyzésben akadtam rá a döbbenetes hírre, mely egy ausztrál férfi alsóneműket gyártó cég újításáról számol be. Fakirma tegnapi harisnyakötős felvetésekor még meg sem fordult a fejemben, hogy ez a szexi darab akár egy férfié is lehet. A cég termékeit látva ez begyöpösödött gondolkodásmód is a múlté.
Ugyanis a HommeMystere névre hallgató vállalkozás piaci rést talált a férfi fehérnemű gyártásban. Mostantól melltartók és csipkés francia bugyik is elérhetőek lesznek férfiaknak készült modellek formájában. Reklámuk szerint igazán nagy öröm lesz a barátnőjükkel egyforma alsóneműben feszíteni az erősebbik nem képviselőinek. A cég szerint ugyanis végre "a férfiaknak is kell, hogy legyen választása a fehérneműeket illetően". Nos, innentől már csak azt kéne definiálni, kit is értünk férfi alatt?

A pszichológus kérdez: Kórházi viselet-e a harisnyakötő?

Szerző: Fakirma

Mire gondol a beteg gyerekét ápoló asszony, amikor a férje pamut bugyi helyett csipkés harisnyakötőt hoz be neki a kórházba?

a)      A férjnek nem volt gyerekszobája, s fogalma sincs, mi a különbség a két ruhanemű között.

b)      A szexuális kiéhezettség manifesztálódására.

c)      A férj túl sok nővérkés pornót nézett, s kórházi sztereotípiája miatt a harisnyakötő előkelő helyen szerepel kognitív sémái között.

Kórházi Farkas

Szerző: Fakirma


Amikor három és fél évvel ezelőtt épp, hogy csak hevergettük a kistestvér érkezik traumáját, öthetes Ojóka tüdőgyulladást kapott, s mi pillanatokon belül a kórházban találtuk magunkat. Ekkor kapta a kistesó nővérétől a zseniális Kórházi Farkas becenevet. A lelkem mélyén sokáig ezen a néven futott az én legkisebbem, a testvérféltékenység gyönyörű kifejezésébe beleszerettem.

Kórházi perspektíva

Kórházi Farkasunk hozza a formáját, ismét kórházi farkas lett belőle. Már magam sem tudom, hányadik alkalommal csöppentem bele a gyermekkórház életének gyötrelmeibe gyönyöreibe. Különleges világ, a civil életen kívüli létezés, irreális mércék, keretek és szabályok, ahol új értelmet nyernek a lényeges és a lényegtelen szempontok.

Értéket ajándékba - KitűNő, Fejérdy Zsófiával

Szerző: Lotte

Aki a közelmúltban gyermeknek adott életet az ország bármely szegletében, bizonyára ismeri a PromoBox macis ajándékdobozát, melyet a szülészeten adtak át számára a nővérkék. KitűNő című rovatunkban a PromoBox Kft. tulajdonosával, az év fiatal vállalkozójának választott mosolygós, fiatal üzletasszonnyal, Fejérdy Zsófiával beszélgettünk.


Fejérdy Zsófia

Milyen családban nőttél fel?
Nagycsaládba születtem, ötödik gyermekként láttam meg a napvilágot, igazi kései meglepetésként robbantam be a családba. A legidősebb bátyám tizenhét évvel, a legkisebb nővérem tizenegy évvel idősebb nálam. Mikor pici voltam, mindenki kényeztetett, talán ezért is erősebb bennem az átlagosnál a bizonyítási vágy: nem akartam mindig a „kicsi Zsófika” lenni. Édesapám fogorvos, a Semmelweis Egyetem vezetőjeként dolgozik. Mesélik a szüleim, hogy kislány koromban, mikor apukám esténként rendelt a lakásunkban lévő fogorvosi rendelőben, fürdetési időben szólt a betegeknek, hogy várjanak tíz percet, mert megfürdeti a kislányát… Édesanyám a Tűzoltó Utcai Gyermekklinikán dolgozik, leukémiás, rákos kisgyerekeket tanít. A másokon való önzetlen segítés a hivatása, ebbe nőttem bele én is.

Szabadság és szerelem - Kik voltak az aradi vértanúk özvegyei?

Szerző: Lotte    

Október 6-án azokra a férfiakra emlékezünk, akik az 1848-49-es szabadságharcot megvívva, annak katonai vezetőiként életüket adták a magyar szabadságért. De vajon kik voltak azok az asszonyok, akik férjük fogságát végigreszketve, a megtorlás megtört szívű áldozataiként, megözvegyülve folytatták életüket? Ennek járunk utána Hernády Zsolt történész hiánypótló tanulmánya alapján.

„Nem lehet, hogy ily férfiú hő szerelmének tárgya kicsiny lelkű hölgy lett légyen” – idézi a történész Baló Bénjámin óaradi református lelkész gróf Leiningen-Westerburg Károlynéhoz írott levelét, melyben férje utolsó óráiról, perceiről számolt be az özvegynek.
Az aradiak feleségei nem is voltak "kicsiny lelkűek": hűségesen kitartottak választottaik mellett jóban-rosszban, s legtöbbjük megözvegyülve, a diktatúra nehéz évei alatt is képviselte azokat az értékeket, amelyekért a tábornokok az életüket áldozták. Vegyük sorra ezeket az asszonyokat, és emlékezzünk azokról, akiket az osztrák önkény aradi özvegyekké tett.

Miért vagyunk sárgák és savanyúk?

Szerző: FiloSzofi

A világ egyik leghíresebb zenekara, a Metallica koncertfilmjét egy magyar, Antal Nimród rendezte. Király! Gratulálunk!

A Metallica, és középen Antal Nimród

Úgy figyeltem fel rá, hogy a férjem szólt, nézzem meg, milyen irigyek ezek a magyarok. Mert ahelyett, hogy örvendeznének a sikernek, minden más kritikánál élesebben ekézik a produkciót. Nem ám örülünk, az túl ciki lenne. Gyorsan elolvastam az index kritikáját, de előbb még Antal Nimród reakcióját SzabóZ írására. A rendező is rendesen sérelmezi a hangnemet, leginkább a személyeskedő roszindulat miatt.

Hát, meg kell mondjam, ezek után én csalódtam, jóval nagyobb fikázásra számítottam. És ami miatt ezt írom, az az a felismerés, hogy mennyire beteg a közbeszéd itt nálunk, mert nekem ez a stílus már meg sem üti az ingerküszöbömet, és ettől igen megsajnáltam magam/magunkat. Ki kellene már szellőztetni ezt az áporodott, savanyú szagot a gondolkodásunkból, a beszédünkből.

A Metallica apolitikus téma, vagy szereti valaki, vagy rajongója, vagy nem érdekli, gyűlölni nem igazán lehet, ezért fehér háttérként emeli ki a stíluson ragadt libafos színt. SzabóZ -egy filmes blogon- nem ír szakmai elemzést, nem elemzi a fogatókönyvet, nem tudjuk, Antal milyen filmnyelvet használ, csak szubjektív minősítéseket kapunk. Mintha a haveromnak mesélném, hogy nagyjából hogy képzelje el, és "szerintem gáz, de a Metallica attól még király"

Antal mondja, megtanulta Amerikában, hogy aki nem rugalmas, az eltörik. Én is a lazaságot hiányolom itt nálunk. Ha nem vagy laza, nem tudod befogadni, és érzékelni, de még értékelni sem ezt a világot. Ezt a cikket azért tűzöm pellengérre, mert olyan jellemzően merev, annyira a mi urbánus értelmiségi erőlködésünk karikatúrája!

Frontátvonulás és az otthagyott gyalázat

Szerző: Lotte  

Ma este 23.40-kor kerül bemutatásra az M1 műsorán Skrabski Fruzsina dokumentumfilmje, az Elhallgatott gyalázat. Már a film beharangozója is hátborzongató, s bizonyára sokakban szőnyeg alá söpört történeteket, emlékeket idéz.

A Nagy Játékbiznisz

Szerző: Lotte 

Minden gyerekemnél végigkövettem a folyamatot, mikor úgy középsős korukra elindult az óvodai csoportjukban a Nagy Játékbiznisz: az aktuális kedvenc mütyűrök csere-beréje. A dolog minden alkalommal ugyanúgy ért véget: az óvónénik megelégelték a cserélgetésből adódó szaporodó konfliktusokat, s szülői értekezleten, irgum-burgumozás közepette vetettek véget az elharapózott csencselésnek - hogy aztán a suliban, elsőben kezdődjön minden előlröl...
A szomszéd fűje mindig zöldebb, a más játéka mindig érdekesebb - alapigazság ez, amelyet hamar felfedez egy néhány éves gyerek is. Emlékszem, Busafejnél még a fociskártyákkal ment a zsuga, aztán jöttek az icike-picikék, a hupikék törpikés dominók, most épp a Magyarország mánia az aktuális sláger, amin jól össze lehet kapni. (A minap is két kislány bömbölt az ovi előtt, szegény anyukák zavartan nézegették egymást és hisztis gyerekeiket. Valami matrica-sztori állt a vita középpontjában, ahogy kivettem a feltóduló hüppögésből.)

A politikus szépség

Szerző: FiloSzofi

Van egy olyan gyanúm, hogy az elkövetkező (talán már most is zajló) választási kampányban többször fogják a felek egymást szexizmussal vádolni, a női választókért pedig külön, célzottabb csatát vívnak majd a jelöltek. Szexizmus, nők, politika - ezek egyvelege tipikusan két végén robbanó bomba.

Lee Van Cleef

Hogy engem mennyire idegesít az arrogáns, nagyképű hímsovinizmus, azt azóta tudom, hogy volt szerencsém jóideig ebben a tekintetben normális közegben élni. Ugyanennyire zavar ennek a sunyi változata, ami csak arról szól, hogy végre nem kell a nőkkel udvariaskodni, és lehetek annyira arrogáns, és annyira hímsoviniszta, ami a csövön kifér. Az első inkább a konzervatív, a másik a liberális oldalra jellemző, de valójában politikafüggetlen. És akkor ezek még csak a férfiak. A nők külön címszó alatt tudnak egymással rémségeket művelni a barikád mindkét oldalán (feministaként és antifeministaként).

A külsőnk, és a külsőnk üzenetei, aminek olyan nagy szerepe van a magánéletben, pláne a másodlagos nemi jellegek, tabu a politika világában.

Pedig a külsőnek igen nagy szerepe van a politikai karrierben(is), amire építenek is a stábok, a külsőségek szerepe többé-kevésbé mérhetővé is vált (a Tárki egyik kis összefoglalóját a témában itt olvashatjátok), de a női szépség, és egyáltalán, nőiességére tett megjegyzés még mindig cinkes. Ez arra utal, hogy létezik egyfajta kiszolgáltatottság, ami a padlón hever, de tilos felvenni. Szépnek lenni tehát szabad, sőt ajánlott (kivéve, ha román vagy*), szép nőnek már kevésbé, inkább szép embernek, ha nő vagy is.

Bonyolítja a helyzetet, hogy létezik a bók és a lovagiasság, mint pozitívum a magánéletben, és tabu a  közéletben. Más lenne a helyzet, ha kölcsönös gesztusokról lenne szó, de tradicionálisan a férfiaknak nem szokás bókolni, legalábbis a férfiasságukat dicsérve. Ez a téma, amit a konzi képviselők annyira nem éreznek: ha a hímsovinizmus bűnébe estek, akkor a legrosszabb amit tehetnek, egy lovagias gesztus. Van, amikor egy virág csak olaj a tűzre. És ez az, amit a balosok annyira nem értenek, hogy a tahóság, meg a nők kihasználása, az öregecskedők lecserélése sosem fog bejönni a nőknek, akkor sem, ha ki nem állhatják Orbánt.