Lelki Zöldségek: Pszichodráma

Szerző: Fakirma

Nem szétszórt cipők, hanem szociális atomok

A pszichodrámával úgy vagyok, mint a pocakos pasival: világéletemben viszolyogtam tőle, bármit, csak azt ne, de a lelkem mélyén tudtam, hogy az egyiket sem úszhatom meg. A pihepuha hasat gyorsan kipipáltam, kibírod anya, a pszichodrámára még csak most értem meg mentálisan. Tavasszal, amikor a több hónapos fejfájásom egészen a pszichiátriáig üldözött (egyszer majd elmesélem, milyen érzés beülni egy tucat vakvágányra futott életű ember közé, és úgy tenni, mintha nem is közéjük tartoznék, miközben ők is úgy tesznek, mintha csak adminisztrációs hiba miatt ücsörögnének itt). Amikor a megnyerő doktornő rám villantotta negédes mosolyát, ne aggódjon, önnek valószínűleg nincs agydaganata, viszont közepes mértékben szorong,  tudtam, hogy elvesztem, s egy fájdalmas sóhaj kíséretében jelentkeztem az ősszel induló pszichodráma csoportjába. Csak az vigasztalt, hogy valószínűleg nem érem meg a lombhullást, és akkor, hahaha, egy buznyák vasat se keres rajtam ez a magabiztos boszorka. Ilyen gondolatokhoz vezet a pozitív életszemlélet és a közepes mértékű szorongás.

Narancsbőrös Mennyország

Szerző: Fakirma

Halottak Napja környékén sokat gondolok a Mennyországra. És egyébként is, naponta legalább ötvenszer, amikor felkocogok lakásunk alsó szintjéről a felsőre. Mindig megmelengeti a szívemet a mi saját kis házi freskónk, s arra gondolok, hogy Odafent nem várhatnak ránk mások, csak ilyen vidám, pufók és szőröstül-(narancs)bőröstül gondtalan angyalkák:

Mészáros Zsófia alkotása

Fénylik sötétlik

Szerző: Lotte   

Halottak Napján egy nagyszerű kortárs költemény Kiss Dénes tollából, a füredi Vaszary Villa kertjében akadtam rá:

Fénylik sötétlik

Nem én haladok az utcán

Szélben lebegő porom száll

Áttetsző emberalak úszik

vagy talán poroszkál

Átlátszik rajtam kiskert ház

az egész gyerekkorom

Nem én bandukolok itt

Por sétálgat poron

Nem a távoli jövő ez

de az eltüntető jelen

Nem is hallható nesz

ahol e test megjelen

Átlátszik rajtam az ég is

holdak és csillagok

Sötétlik meg fénylik

amíg még vagyok

...amíg meg nem haltak

Szerző: Lotte  

Egyszer volt, hol nem volt, s a sok viszontagság után, kiérdemelten busás jutalmat (hozzá illő szerelmes párt, hetedhétországra szóló lakodalmat és gyermekáldást) találva boldogan élt, míg meg nem halt. Ennyi az emberi élet dióhéjban a népmesék világának fordulatai szerint. No persze, nem a sárkány vagy a gonosz mostoha, hanem a mindenkori főhős szempontjából. De aki mesét hallgat, az mindig annak hősével azonosul, érte izgul, neki drukkol és örül, s titkon hasonló sorsot álmodik magának is. De a népmese nem kertel, a gyerekek már ekkor találkoznak az elmúlás perspektívájával, az emberi élet végességének tudásával. 

"Anya, apa, ugye én sose fogok meghalni?" - minden kisgyerek felteszi szorongva úgy négyéves kora táján ezt a szülők szívének szívfacsaró kérdést, amit jobbára elütünk annyival, hogy az még olyan nagyon sokára lesz, hogy nem is érdemes vele foglalkozni. 

Pedig az élet legbiztosabb velejárója a halál. S vajon mi az igazán bölcs döntés: szőnyeg alá söpörni az elmúlás életen át szorongató kérdését, vagy oldani a feszültséget és beszélni róla? Költői kérdés, a válasz benne is van, akárcsak a  mesék népi bölcsességében. 

Az ördög a méretekben rejlik

Szerző: FiloSzofi

Rettentő összetett probléma pusztítja mostanában az agysejtjeimet, és ennek a bejegyzésnek nem titkolt szándéka, hogy a tiétek is pusztuljon, vagyis: segítsetek!

Moliatti bútor

Itt a blogon keveset szerepelnek, de a valós életemnek nagyon is főszereplői Bú(6) és Fí(4), egy lány és egy fiúgyermek, akiknek igyekszem gondoskodó, jó anyukája lenni.

Ha az embernek van egy lánya, aki a napjai jó részét rajzolással, és prücskörészéssel tölti, ráadásul jövőre iskolába megy, a legkevesebb, hogy a szülei biztosítanak neki egy kényelmes helyet, ahol leülhet, nem lesz nyomorék, és nem is vakul meg. És ha az embernek van egy fia, aki zokszó nélkül veszi tudomásul, hogy az infrastruktúra nagy része jogilag a nővéréé, hiszen ő kapta (mivel ő volt az első), és aki több mint egy éve lelkesen főzi az anyukájának a mindennapi betevőt gyurmából, játékból, vicik-vacakból, és akinek a nagyok mindig elsöprik az útból az alkotásait, akkor ugye, hogy indokolt, hogy legyen neki egy helye, ahol teljes jogú tulajdonos, és ahol nyugodtan főzőcskézhet és építhet gyurmavárakat, esetleg rajzolhat a tesójával? Szerintem igen.

Kék cédula akkor és most

Szerző: Lotte    

Az LMP látványos performansza keretében kék cédulákat dobáltak a Parlament üléstermében, azon a  napon, mikor a kötelező regisztrációt az Alaptörvény kétharmados kövébe vésték a kormánypárti képviselők.

Kék cédula 1947-ből

Lehet morfondírozni azon, hogy szükséges-e az előzetes eljárás, tapasztalat hiányában azonban meg nem mondható, mennyiben befolyásolja a részvételt, s ezen keresztül lesz-e érdemi hatása az eredményre, s ha netán igen, az mely politikai csoport(ok)nak kedvez majd vagy épp árt.
Érvek szólnak mellette és ellene is. Amerikában e pillanatban is regisztrációs eljárás zajlik, ott működik, nálunk nincs hagyománya.
De ha már olyan sokat emlegetjük azokat a bizonyos "kék cédulákat", tegyünk egy kis történelmi kitérőt Földesi Margit és Szerencsés Károly történészek hiánypótló kötete mentén (Halványkék választás, Kairosz Kiadó, 2001.) a 65 évvel ezelőtti események irányába, ahol nem eljárástechnikai kérdések körüli parlamenti viták zajlottak, hanem valódi, durva csalások, méghozzá üzemszerűen! A választási manipuláció persze minden korban megkísértheti akár a demokrácia játékszabályai között focizó politikai erőket is, a mindenkori ellenzék pedig szívesen riogat e mumussal (Amerikában Sandyt, a hurrikánt is sokan ilyen manipulációs kreációnak tekintik), de azért bánjunk óvatosan a történelmi párhuzamokkal!

Üldözési mánia - Nehéz az emberek kedvére tenni!

Szerző: FiloSzofi

A mai reggelünket az dobta fel, hogy még az ágyban (hideg van) bekapcsoltuk a laptopot, hogy megnézzük, hogy is vannak pontosan a szabadnapok.
Elképedve láttuk, hogy egy ilyen natúr információs oldalt is szétkommentelnek, majd a férjem elkezdett felolvasni, így készen volt a napi abszurd, meg a jókedv.

Hiába, kedves politikusaink, a nép résen áll, és tudja, mikor szúrnak ki vele. Aztán ne csodálkozzanak, ha egyszer majd betelik a pohár, és kiönt, mert azért "a víz az úr"! Nem lehet ám ilyen egyszerűen átverni az embereket, ők figyelnek,  és tűrnek, de átlátnak a szitán.

Végre azt is megtudtam, hogy az igazi ellenség a törvény. Na, az egy szemét!
(Régen szkeptikus voltam az állítólagos olvasói levelekkel kapcsolatban, ma már tudom, hogy tényleg tollat ragadunk, és leírjuk.
Nem is tudom, mi lehet egy időjós portálon, be sem merek nézni. Nem csoda, hogy állami monopólium lesz belőle :)  )

Ízelítő a népharagból, nevek nélkül:

- Régen dec. 24 is ünnep volt, vagy legalábbis nem kellett ledolgozni.

- Nem volt az, pénteki munkarend volt. Anyám mesélte, hogy régebben meg szombati.

- En azt nem ertem hogy azt AZ 5 napot fa***** sajnalja tolunk a torveny?

- A törvény és a cégek is sajnálják,mert a forgalom kell nekik..kapzsik a Nagyok :S robotoljon csak a pornép úgy gondolják :S

Fonjátok a család-hálót!

Szerző: Lotte

Szülők, családos közösségek, kisgyerekes baráti körök számára írt ki pályázatot a Családháló internetes portál.
A pályázók közösségi helyek gyerekbaráttá tételéhez kaphatnak támogatást gyerekbútorok, játékok formájában. A Családháló munkatársai várják mindazon közösségek jelentkezését, akik szeretnek összejárni, van is hely, ahol mindezt megtegyék, de hiányoznak az olyan kellékek, amik mindezt a kisebbek számára is vonzóvá tehetik. 

A kezdeményezés nem titkolt célja, hogy a virtuális közösségből kilépve, "Családháló.pontokat" alakítva tovább lehessen fonni a családhálót, a magyar családok közösségét.

Közelegnek a sötét, hideg téli délutánok, ideje otthonos közösségi tereket keresni! November 30-ig még nem késő pályázni. A részletekért katt ide.

Ki vagy vagy az óraátállítás után?

Szerző: Onleány

Depresszió a hosszú sötétség korszakától vagy "végre kuckósodhatunk!"-érzés?
Ilyentájt mindig nagy levegőt veszek, és próbálom a beköszöntő sötét évszakot a jó oldaláról szemlélni. Úgyhogy, igen, kuckósodunk. Ez Karácsonyig általában ki is tart, a január már nehezebb dió. (Lotte)
A legsötétebb depresszió. Ha lehetne kuckósodni, nem lenne semmi gond, de a társadalom úgy tesz, mintha semmi sem történt volna. Például elvárja, hogy a gyerekeket iskolába és edzésre küldjem, megfelelő téli öltözékben. Aki ezt a marhaságot kitalálta, biztosan nem próbált egy reggel alatt 12 darab kesztyűt (szín, méret már rég nem számít) összevadászni. (Fakirma)
Szeretem ezt nagyon, egészen karácsonyig. Ilyenkorra már teljesen átöltöztem nyáriból őszibe, és díszenként öltöztetem magam a télbe. (Ami viszont újév után jön, na azt aludnám át baromi szívesen!) (Szofi)

Díszkivilágítással a hangulatért vagy marad minden a régiben?
Ahogy hűl a levegő, úgy fokozódik bennem a giccs-hajlam. (Azért, az ablakot ostromló Mikulásig még nem jutottam el, ígérem, nem is fogok!) (Lotte)
Nálatok is télen ég ki az összes villanykörte? Még ezeket se vagyunk képesek pótolni, ezért aztán nem engedek a lakásba új, konnektor, égő vagy elem után sóvárgó fiszfaszokat. (Fakirma)

Ennyire nem vagyunk jólszervezettek, hogy legyen téli fényünk, és amúgy is kevés a konnektor, meg pici is a lakásunk hozzá. A gyertyák azonban, az első töklámpással nagyjából egyidőben visszaváltoznak porfogóból használati tárggyá. (Szofi)

Álmosabban, lassabban vagy tomboló energiákkal?
Álmosabban. (Lotte)

A nyári meleg pont annyira tesz tunyává, mint a téli hideg. Kizárólag száraz, napos, szélcsendes időben, 20 fokon működöm kielégítően. Egy évben nagyjából 15 ilyen nap van. Ilyenkor tök jó fej vagyok. (Fakirma)
Ha tél, ha nyár ebben is totál szeszélyesen működöm. De a nagy alkotó korszakok mégis mindig inkább az évnek erre a második felére estek. Pontosabban az őszi félévekre. A tudományban, a művészetben, és a szerelemben is. A legjobb dolgozataim, a legjobb festményeim, a legdrámaibb szerelmes korszakok mind erre az időszakra tehetők. (Szofi)

Szülinapi játék - Sorsoltunk!

Szerző: Onleány

Sziasztok, végre megvannak születésnapi játékunk nyertesei! Gondolom, már tűkön ültetek, és utólag elárulom, hogy engem (Szofi) kellett szidnotok a késésért, bizonyos listák elhányása miatt.

Most azonban kisorsoltuk a nyerteseket. Az első körben a random.org volt segítségünkre, a második kört hagyományos cédulázással bonyolítottuk, a neveket a teljesen elfogulatlan, olvasni sem tudó négyévesünk (Fí) húzta ki.

Az 1. sorsolás nyertese: 

a 2. számú feliratkozó 

a  nyári közvélemény-kutatáson, aki email címmel játszott, amit nem teszünk közzé, őt levélben értesítjük.

Amennyiben ő nem jelez vissza, úgy Inga, állandó olvasónk a kedvezményezett.

A 2. sorsolás nyertese:

A sors keze, hogy elsőként Béla, azaz Katica nevét húzta ki Fí a kalapból, de mivel tőle kaptuk a könyvet, neki különdíj lett beígérve erre az esetre.
Ezért itt is lett második kör, miszerint

anyust illeti a nyeremény!

A nyertesek postacímét várjuk az onleanyblog@gmail.com címre Gratulálunk!

A nyeremények:

EU kompatibilis lázmérés

Szerző: Lotte  

Az Európai Bizottság 847/2012/EU rendelete szabályozza a higanyos mérőeszközök korlátozást, beleértve a higanyos testhőmérő kereskedelmi forgalomból való kivonását. A higany és vegyületei az emberre és az ökoszisztémára súlyosan mérgező anyagok, már viszonylag kis dózisban is károsan befolyásolhatják az idegrendszer fejlődését, a szív-és érrendszert, sőt a reproduktív rendszert, ezért örvendetes, hogy az Európai Unió is korlátozza a higanykibocsátást.

Gyógyszertárakban ma már nem is kapható higanyos hőmérő. (Emlékeztek még, mikor gyerekként rémült szüleink szedték össze a törött hőmérőből szétgurult higanygömböcskéket, és az illékony fémet kénporral szórták meg? Tényleg, máshol is ilyen speciális rítus volt ez, vagy csak nálunk, vegyész szüleim miatt?)

A régi higanyos helyébe léptek a digitális fajták (nekünk nem igazán jöttek be, percenként más eredményt produkáltak) és a hagyományos küllemét imitáló, de immár a periódusos rendszer másik fémét használó, galliumos verziók. Környezettudatosabbak, de szinte használhatatlanok. Ráztatok már le ilyet? Mint egy kabaréjelenet! A család minden tagja nagy garral jön, hogy "majd ő!". Aztán fél perc idétlen csapkodás után - vérmérséklettől függően - lehorgasztott fejjel vagy szitkozódva odébbáll és puszta tenyérrel próbálja megsaccolni a beteg hőmérsékletét.

Heti Muníció: Toalett Gender osztrák módra

Szerző: Fakirma

Szerintem ne utazzatok Bécsbe  négy kiskorúval. Amennyiben mégis erre vetemednétek, fel a fejjel, erre a nem túl kedvező opcióra is akad néhány jó tanácsom. Anyuka kettővel ugyanis csaptunk egy lányos hétvégét 2+2 pre/poszt és akut dackorszakát élő leánygyermekkel az osztrák fővárosban.

Az első és legfontosabb szabály: kis pisisekkel kerüljetek minden kulturális megmozdulást! Mi  hibáztunk: bevállaltuk a Hundertwasser múzeumot. A disznók elé gyöngyöt klasszikus esete. A gyerekek számára hétköznapi tény, hogy a házak színesek, ferdék, hullámosak és kalap ül a háztetőkön. Sehol egy ámuló tekintet, csak  a mamamama, megígérted, hogy veszel nekünk nyalókát, demostazonnal. Ide vezet a kreatív nevelés és a szárnyaló gyermeki fantázia. Egyedül a budi ihlette meg őket:

                                                                   

A mumus, az időnyelő szörny és a bölcsek

Szerző: FiloSzofi

Pap Kata képe Tóth Krisztina: A tigris c. verséhez

Mióta gyerekem van, félek egy mumustól, aki fenyegető árnyékként meg-megjelenik, hogy figyelmeztessen: még van egy kis időm, de majd jön, és elvisz.

A mumusomnak neve is van: iskola. Gyerekeim jövendő iskolábajárásához bonyolult, és elég negatív viszonyom van. Mielőtt sajnálni kezdenétek szegény porontyaimat, leszögezem: ahogy közeledik az időpont, úgy válik a hozzáállásom életszerűbbé, és kevésbé egoistává.

Mellékszál: Ez a jelenség amúgy is jellemző a gyereknevelésre, nem gondoljátok? Először vannak az emlékeid, meg a jelenbeli egód, aztán mikor a gyerek maga eléri azt a bizonyos korszakot, vagy bekerül egy problémába, akkor eltűnik a külső nézőpont, és vele együtt tisztán, érdeklődve, rácsodálkozva éljük azt meg újra, talán már bölcsebben és nyitottabban, mint korábban, magunkba zárva. A szülőség egyik csodája.

Anyanyelvi töprengések

Szerző: Lotte

A hosszú hétvégén úgy alakult, hogy tágabb családi körben több nyelvészeti témájú beszélgetést folytattunk egy kis vidéki kiruccanás közben. Ki kell ábrándítsalak benneteket, ezek nem magasröptű diskurzusok voltak (bevallom, még az is szerepelt a témáink között, hogy vajon a p...a szó jelentése pontosan mely testrészt illeti, kiderült meglehetős zavar uralkodik a fejekben e tekintetben.) De mentségünkül szolgáljon, hogy ez a beszélgetés már a sokadik pohár bor után zajlott, s megelőzte egy komoly vita, melynek kereszttüzében a "pontosjé" és "az elipszilon"  problematikája állt. Az apropót az szolgáltatta, hogy másodikos fiam írt egy - egyébként szerintem zseniális - mesét (már a felütés  is ígéretes: "egyszer tojt, hol nem tojt, élt egyszer egy madárcsalád..."), mejlyben körülbelül ilyen sújlyú hibák hemzsegtek. Sorra kilyjavítgattuk, s mindenki felidézte, milyen nehézségekkel is járt annak idején megtanulni, melyik szóban melyik betűt is használjuk. 

Erre Ő (gyermekeim apja) feltette a kérdést: "miért nem töröljük el végre a mihaszna ly-t?", hiszen kiejtésbeli különbség - ha volt is valaha - ma már nincs a két betű között. A jé hang egy, minek kétféleképp jelölni? A család - jó magyar szokás szerint  - azonnal két pártra szakadt.

Szabadságra hangolva

Szerző: Lotte

Tegnap autóval mentünk el a Széna tér mellett, ahol egy épület oldalába kifeszített fekete-fehér óriásmolinóról lelkes fiatalok néztek le ránk. Meséltük a gyerekeknek, hogy ezen a helyen, 1956-ban nagy harcok dúltak a szabadságért küzdők és gyűlölt kommunista rendszer képviselői között. A vérbe fojtott küzdelem azóta is egyik legnagyobb nemzeti ünnepünk. 

Jó és rossz örök harca ismerős minden gyereknek: e dialektikára épülnek a népmesék, ez ad kapaszkodókat az életben való eligazodáshoz. A szabadság - nem is olyan könnyen elmagyarázható - fogalmát megértetni velük leginkább e kettősségen keresztül lehet. Ebben pedig a beszélgetések mellett szülőként nagy segítséget jelent, ha élmények szegélyezik a megértés útját.  Minden korosztálynak a maga szintjén. A mai napon például érdemes felkerekedni és ellátogatni a Magyar Állami Operaházba, ha a gyerekeket szeretnétek ti is "szabadságra hangolni", hátha tényleg sikerült az ottani programokat finoman, nem szájbarágósan átitatni a szabadsággal.

Mi van a képen?

Szerző: Fakirma

Annyit elárulok, hogy a kép a Nagy Kertleépítő Napon készült. Nincs köze a világmindenséghez, maga a földhözragadt valóság. Kapcsolatban áll Kronosszal, legalábbis a létezését bizonyítja.

Ki vagy-vagy a munkában?

Szerző: Onleány

Nők Lapja, 1950

Hivatás vagy kötelesség?

Hivatás, amit most kötelességből csinálok. (Fakirma)
Hivatás-féle, kötelességtudattal. Fárasztó elegy. (Lotte)
Tele vagyok hivatástudattal, viszont még sosem sikerült olyan munkát szereznem, ahol ki is élhetem. Vigyázzatok, hülye diplomát csak akkor érdemes szerezni, ha nem csak a tehetség, de életrevalóság és önbizalom is társul hozzá.! (Szofi)

Kreatív vagy bevált sémák?

Kreatív. Félek, hogy egyszer majd elfelejtek gondolkodni, s rutinos vén róka leszek. No, akkor kell lelépnem a pályáról. (Fakirma)
Jól bevált kreativitás. Ha csődöt mond, én is lelépek. (Lotte)
A kreativitásom mindig kellett, mert fogalmam  sem volt az adott munkám sémáiról. Sajnos a szerepe ezzel ki is merült, így többnyire unatkoztam. (Szofi)

Házi feladat

Szerző: Lotte 

Érdekes hírről számolt be az Index tegnap, mely szerint Francois Hollande hadat üzent az iskolai házi feladatoknak. A francia elnök szerint ugyanis a házi feladat egyenlőtlenségeket szül, mert "nem igazságos, hogy vannak, akiknek tudnak otthon segíteni, míg a hátrányos helyzetű tanulók nem tudnak ilyen segítséget igénybe venni." Hollande szerint "a munkát az iskolában kell elvégezni, sokkal inkább, mint otthon."

Franciaországban az iskolákban négy napon van oktatás (szerdán nincs iskola), a gyerekek 8.30-tól 16.30-ig vannak oktatási intézményben. Hollande a házi feladatok eltörlése mellett rövidítené az iskolai benntartózkodás idejét is, az órákat immár négy és fél napra elosztva.
Ha van iskolás gyereketek, ismeritek a problémakört: hazaesik estére a hullafáradt család, szülők a munkahelyről, gyerekek az oviból, iskolából. Mire kiengedné végre mindenki a fáradt gőzt és válthatnánk egymással néhány értelmes mondatot, itt a következő átugrandó akadály: a házi feladat írása, ellenőrzése.

A Nagy Kertleépítés Napja

Szerző: Fakirma

Mindig mondom, hogy fő az optimizmus. Itt van például ez a nyüves október, nagyjából ilyen lehet a klímax, néha még melenget a napfény, de csak azért, hogy beléd hasítson, na látod, ilyen már sohasem lesz többé. Még a változó korral nem küzdök, de a borongós reggelekkel annál inkább. Nincs mese, ilyenkor csak a pozitív hozzáállás segít, így hát gyorsan kerestem egy októberi ünnepnapot. Így született meg nálunk a Nagy Kertleépítés Napja. Jobb, mint a Mikulás, mert nincs előre kész koreográfia és lyukas fog, meglepetésszerűen köszönt be hozzánk. Mentes minden kommersz sallangtól, üdén őrzi meg spontán és kreatív jellegét.

Vasárnap délelőtt végre elérkezett az érzelmi ráhangolódás ideje a sárkányeregetős kirándulás alkalmával. A szél nem fújt, ellenben a kitartóan szitáló esőben a csodaszép papírsárkányok repülés helyett pillanatok alatt  szarrá áztak.

Karma

Szerző: Fakirma

Robert Doisneau képe

Gondoltam, sosem fogok olyan mélyre süllyedni, hogy elkezdek vicceket mesélni. Tévedtem, mégis (remélem, ez már tényleg a gödör alja), jó pár napja motoszkál a fejemben egy vicc, amit munka közben hallottam és még mindig nevetgélek rajta. Egy kisfiú mesélte, akit a pedagógus kollégáim küldtek hozzám némi szupportív támogatásra. Másfél hónapos pályafutásom során már megtanultam, hogy ezzel az előkelő kifejezéssel a tanárok nagyjából ennyit üzennek nekem:  Amíg te a seggedet mereszted a barátságosan berendezett szobácskádban, addig mi kurvára nem tudunk mit kezdeni ezzel a rohadt kölyökkel az osztályteremben a többi rohadt kölyök között, és lécci, vidd már ki egy órácskára a tanteremből, ha már annyira ráérsz! 
A szupportív megsegítést igénylő diák azon kívül, hogy a tanárai idegeire megy, szinte mindig szívfájdítóan hátrányos helyzetű gyerek: ez nem azt jelenti, hogy anyu néha elfelejt reggel uzsonnát csomagolni neki, apu pedig hétvégenként elfenekeli őt fakanállal. Rendszerint fűtetlen lukakban lakik századmagával, a szülei isznak, bűnöznek, gyermeket és egymást bántalmaznak, börtönben ülnek, esetleg egyszerre csinálják mindegyiket.