Begubózva

Szerző: Lotte   

Gosztola G.: Magába mélyedő

Ahogy a babavárás finisébe érve a köldököm fokozatosan kifelé fordul (vicces látvány e kis hasi "belső tó" dombbá változása), úgy kezd a lekem egyre inkább befelé összpontosítani.
Hat éve, hogy utoljára élhettem át ezt az időszakot (most a 31. hétben járok), homályos már az emlék, milyen is a harmadik trimeszter lelki forgatókönyve. Mostanra valahogy megrövidültek a szokásos napi telefonok, kevesebb a találkozás, szórakozottabban figyelem a környezetem nyüzsgését, s jobban érzem magam, ha a családom vitalitásán kívül nem érint az élet sűrűjének zakatolása. Nemcsak lelassult pingvin totyogásom miatt, de valami érdekes belső átalakulás okán is eltávolodóban vagyok a "világtól".

Közben veszettül lassan telik az idő, s a centi vagdosása és az idő ostorozása közben ott zakatol a fejemben a szokott szorongással kísérve ennek az időszaknak a mélyről feltörő, nagy sóhaja: még ne, még nőnie kell odabenn!

Terhesnapló - Az utolsó kanyarban

Szerző: FiloSzofi

33.hét
+10,5 kg

Az a történet, hogy terhes vagyok, kezd inkább arról szólni, hogy hamarosan gyerekem születik. Kezdek betojni. Na nem nagyon, csak olyan borzongósan. Talán azóta van ez így, hogy átléptem egy bizonyos haskörfogatot. Ez már más, a hasam nem annyira testrész, inkább hordozórakétán űrkabin.

Ez nem én vagyok, hanem

PicturePerfect88

Közben egy UH vizsgálaton is voltunk, ahol megállípították, hogy Kistesó még mindig fiú, ránézésre egészséges, korának megfelelő súlyú (1800 g), és okosan, fejjel befordulva fekszik. Az én súlygyarapdásomért pedig kivételesen nem kaptam fejmosást, pedig legutóbb havi 1 kg szerepelt a megállapodásban. Tapasztalt szem talán már látja, hogy belátható a vég a felszedett kilókat tekintve is. Én is ezt gondolom, eddig mindkét terhesség alatt 12-14 kg volt a szükséges plusz, ami nagyjából a mostanival megegyező ütemben alakult ki.

De a karácsony azért nem segített, szükség volt pár hétre, amíg kiszabadultam a cukorfüggésből. A testem egyébként már jó ideje kiabált, hogy valójában mire lenne inkább szüksége, a boltban pedig úgy viselkedett, mint egy programozott mágnes: hiába nyúltam volna mondjuk a zabkeksz felé, rám ugrott a tonhalkonzerv, káposzta, kukorica, grapefruit, alma, saláta. A normálisabb étkezés mellesleg csökkentette az állandó gyomorégést is.

A fizikai állapotom is javult, a hasam sem terjed ki mindenhova, szépen összekapta magát a szokott formára. Ha elmegyek otthonról, egész jól megtévesztem a környezetem. Ők ugyanis nem tudják, hogy amint hazaérek, iszonyú álmos leszek. Soha életemben nem voltam még ennyit álmos. Tudom, örülnöm kell, hogy megengedhetem magamnak. Örülök is, de azért kezdem unni. Dipólusosan élek: ha nem alszom, vagy fekszem félkómában, akkor semmi bajom, csak a plusztérfogatommal kell számolni, egyébként mindent bírok - a következő álmosságig. Múltkor egy alaposabb (több órás) takarítást nagyjából két napos alvás követett. Ezért nem is nagyon fecsérlem többet ilyesmire a drága időmet. A mozgás is nagyon kell, a jóga mellett elővettem a hastánc dvd-ket és minden olyan gyakorlatot végignyomtam, ami nem feszíti a hasat. Nagyon jólesett, ahogy az utána következő többórás alvás is.

Újévi terhesnapló - testesedő intellektus

Szerző: FiloSzofi

31. hét

+ 8,5 kg (volt karácsony előtt, de lesz az már 10 is)

Illustratio by Eline Van den Broeck

Jó régen írtam, mert egy ideig igazán nem történt semmi. Kicsit béna lány, aki éppen terhes - nem lett volna túl szórakoztató, vagy akár tanulságos történet. Aztán felpörögtek az események.

Úgy a 29. hét táján például elvonszoltam magam arra a bizonyos nagyfelbontású ultrahangra a Klinikára. Ki is dobtak, mint macskát szarni. Ekkor esett le, micsoda álszent duma volt, hogy jó az, ha megnézik, nincs abban semmi. (Tudni annyit lehetett, hogy a baba veséi nem egészen voltak egyformák a 19. héten.) A doktornő a napnál világosabban mondott el mindent azzal, ahogy üvöltözött velem: mit képzelek, mit keresek itt ILYENKOR! Tessék terhesgondozásra menni, nekem ezzel semmi dolgom!

Egy darabig törtem a fejem, vajon miért volt korábban olyan borzasztó fontos, hogy megnézzék a babát, most pedig miért vált egyszerre képtelen ötletté. Mikor rájöttem, majdnem köptem egyet az undortól.

A szorongásom viszont csak növekedett, hogy megint le fognak szúrni, amiért nem vettem ezt az akadályt, megint én leszek a rossz diák. Mostanában folyton úgy beszélnek velem, mint egy gyenge képességű tanulóval.