Heti Muníció: Skandináv csöpögős

Szerző: Fakirma

Citrom- és narancsliget

Gyűlölöm a televíziót, akkor is, ha jó filmet adnak benne. Nem elvi okokból, hanem zsigerből. Hidegen hagynak a pszichológiai vizsgálatok eredményei, melyek szerint a televízió butít, agressziót szül, elmagányosít, sivárrá teszi az életet és megöli a kreativitást. Ezek a megállapítások legfeljebb simogatják a lelkemet, de a televízió iránti ellenséges érzelmeimhez semmi közük sincs. Mint minden komoly negatív attitűdnek,  gyökere ennek is egy gyermekkori traumában keresendő: kamaszkoromban valami érthetetlen oknál fogva a családom úgy döntött, hogy az én szobámba helyezi el a közös családi tévét. Ezért aztán az intim szférám 12 és 18 éves korom között nagyjából  a nulla közeli állapotban stagnált Az érzés természetesen generalizálódott, s lassan kiterjedt minden búgó kütyüre: turmixgépre, porszívóra és számítógépre egyaránt. Szóval takarítani sem szeretek, viszont filmet nézni annál inkább. Moziban. Pontosabban a Cirko Gejzírben. Talán az évek során megszületett gyermekeimnek, illetve az időközben elfogyasztott tetemes alkoholmennyiségnek köszönhető ez az intellektuális hanyatlással és az érdeklődési kör beszűkülésével együtt járó egyhangúság: az elmúlt években beszerzett filmélményeim többsége a spanyol és a skandináv vígjátékok osztályába tartozik. Ezeket az alkotásokat képtelen vagyok megunni, és még akkor is elnéző vagyok velük szemben, ha az aktuális rendező éppen nem hozta a csúcsformáját.