Mióta Sziporka fogorvos úr kitűzte fogszabályzóm felszerelésének (vészesen közelgő) napját, megmagyarázhatatlan vágyat érzek a vakítóan fehér fogak iránt. Gondolom, a lélektana hasonló lehet a kapuzárás előtti pánikéhoz: pótolni a pótolhatatlant, s még utoljára megcsillogtatni magam (jelen esetben a fogaimat) a nagyvilág előtt. Így hát viccesen sok időt téblábolok a drogériák fogpasztás sorai előtt, és lassan az összes fogfehérítő csodaszer nevét, árát, hatékonysági fokát kívülről fújom. Dicséretemre legyen mondva, érdeklődésem megmaradt elméleti síkon. Azt hiszem, még galamb lelkületű Ember is kijönne a sodrából, ha fogszabályzó-várandós neje egy méregdrága csodakulimásszal lepné meg magát az ínséges időkben.