2014. április 15., kedd

A fehér por

Szerző: FiloSzofi

Több mint egy éve találtam rá a mindentudó fehér porra. Azóta függő vagyok. A szódabikarbóna olcsó, környezetbarát, és mindenre jó. Szerintem biztos fogyaszt is, kár hogy nem szabad magában enni.



Ha van egy csomó gyereked, vagy állatod, vagy csak zűrös felnőttek közt élsz, mindenképpen javallott, hogy beszerezz egy fél kilós csomagot valamelyik ökoboltból.
De nincs az a háztartás, ahol ne lehetne kihasználni a mindentudó szódát, elég ha rákerestek a neten, azonnal hosszú listát találtok az alkalmazási területekről.

Én most azokat a felhasználási területeket sorolom, amit próbáltam, és nálunk átütő siker volt:

- Az összehányt ágyon a nedves foltod beszórod szódabikarbónával, fél napig(pár órát, vagy bármennyit) rajta hagyod, végül leporszívózod, és szagtalan az ágy.

- Ugyanez pisifolttal.


- Mióta kerámialapos tűzhelyünk van, rendszeresen leég a rizs, vagy egyszerűen rossz gombot csavarunk el, és rossz edény alatt izzik fel a lap. Kb tíz perc múlva kozmás szag terjeng - megint szétégett egy lábos. És akkor jön a szóda, forró víz, áztatás, és ha szerencsém van, egy sima mosogatással ragyog a lábos, ha nagyobb a kár, akkor némi sikálás után, esetleg ecettel dúsítva ismételjük a műveletet. Mindenképpen jelentősen kevesebbet kell sikálni, mint bármi más súrolószerrel.

- Hússütés utáni nagyon zsíros, beszáradt tepsit szintén szódával szórok be, és úgy engedek rá forró vizet.Egy papírtörlővel lejön a durva réteg.

- Fugatisztítás! Felfedeztem, hogy nem is bézs a fugánk. Lehetnék a fugatisztítás reklámarca. Igaz, nagy szerencse kell ahhoz, hogy valaki éppen fugatisztítás közben kapjon el, de az előtte-utána kép, és a rácsodálkozó fejem mintaszerű volt. Nem kellenek a durva vegyszerek, de a sikálást, előrehaladott lepusztulás esetén nem lehet megúszni. Szódabikarbónából és vízből sűrű pasztát keverek egy tálban, majd egy használt fogkefével jó bőven bedörzsölöm a fugát. Kicsit állni hagyom, pihenek, aztán a szennyeződés mértékének függvényében lemosom, vagy átsikálom a fogkefével és lemosom. Hófehér lett a padló, és ha rendszeresen felmosom szódabikarbónás vízzel, jól karbantartható.

- A fenti pontból következik, hogy felmosáshoz is szódát használok, így efelől nyugodtan falatozhat az egyévesem a padlóról.

A példákból lehet következtetni, hogy szagtalanításra, fehérítésre és zsíroldásra kiváló ez a só, egy kis citrommal vagy ecettel kiegészítve a vízkövet is elég jól leszedi. Így az egész konyhát és fürdőszobát lehet vele takarítani, cipőből a bűzt elűzni, mosáshoz adva ruhát fehéríteni.

Ajánlják még fogfehérítésre, dezodor helyett, és kézmosásra is. Én bizalmatlan vagyok az ilyen szoros testi érintkezéssel, bár kétségtelen, hogy a kezem minden vegyszer közül a szódabikarbónától készül ki legkevésbé.
Ti próbáltátok már? 


10 megjegyzés:

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Deo-nak próbáltam már:
2 ek kókuszolaj (vagy kókuszzsír
2 ek kukoricakeményítő
2 ek szódabikarbóna
15-20 csepp levendula vagy teafaolaj

Összekeverni és lehet használni (nyáron fele adag, hogy ne romoljon meg)nekem nagyon bevált, eltűnt a csomó a hónaljamból, igaz izzadás van, de szag nincs

Ildikó

Szia, Adri vagyok írta... [Válasz erre...]

A kókuszolajat nem lehet mással kiváltani?

Szia, Adri vagyok írta... [Válasz erre...]

Én mosószódát használok, de jó ötlet a felmosáshoz a szódabikarbóna a padlóról falatozás miatt.
Én így használom:

http://blog.erdely.ma/ottholtanya/2011/04/08/onellatas-ii/

FiloSzofi írta... [Válasz erre...]

Otthol, megnéztem a blogodat, egyelőre csak a linkelt bejegyzést, de biztos visszatérek még szétnézni. Azt hiszem, nagyon sokunk szívében ott van a vágy, hogy "kivonuljon", de nem mindenkinek olyan erős, hogy végül azt az életet válassza.
Köszi, hogy "bemutatkoztál"!

Szia, Adri vagyok írta... [Válasz erre...]

Szia!
Igazából Adri vagyok. Egyszer megpróbáltam egy blogspot-os blogot létrehozni, de csak a címig jutottam, technikailag nem sikerült beüzemelnem. És azóta nem tudok megszabadulni ettől az "Otthol"-tól. Még kitörölni sem tudtam. Azóta nyitottam új blogot, azt már mint látod sikerült kezelnem. Hiába, a bölcsész vér...
hogy ne kelljen végigböngészned az egész blogot: Adri vagyok, budapesti lány, 28 éves. 3 gyekőcöm van, 6,4 és 2 évesek. Férjem bihardiószegi (éppen a magyar-román határon, román oldalon), de ő is élt már mindenfelé. Pesten laktunk, végül 6 éve úgy döntöttünk,hogy megpróbálunk itt biogazdálkodni. Gondolhatod,nekem mennyi tanulnivalóm volt/van. Első évben fejjel lefele akartam eldugni a dughagymát, meg ilyenek.
A kötődő nevelés és az ebből adódó dolgok fontosak számunkra, és önellátásra törekszünk,amennyire lehet. Mindkét témához sok érdekes, már-már misztikusba hajló elmélet kapcsolódik,mi semmi hókuszpókuszt nem csinálunk, egyszerű család vagyunk. Vannak is bejegyzéseim az olyan tévképzetekről,hogy mi akkor biztos nem eszünk húst, meg ki tudja, miket csinálunk a gyerekekkel, ha a hátamon hurcolom őket...stb.

A férjem talált Rátok, és mondta, hogy Te,ez Neked való. És tényleg nekem valók vagytok :)Lotte és Te rögtön megfogtatok, mintha én mondtam volna, olyanok az írások. Fakirma pedig függőséget okozott nálam. Először,amikor olvastam, azt mondtam, jó, jó,de én nme vagyok ilyen szabadszájú és szókimondó. Aztán valamiért úgy éreztem, kérek még ebből a stílusból,és azon kaptam magam,hogy átolvastam minden írását (aztán a Tieteket is, nyugi :) És rájöttem,hogy azért szeretem,mert azt mondja,amit gondolok,csak én a kis konvencionális nem tudom így kimondani. Úgyhogy mindenkit nagy lelkesedéssel olvasok, írjatok még!

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Adri, úgy érzem, ezt a hozzászólásodat félig én írtam, ez nem ér! Nekem ugyan nem a férjem talált rá erre a blogra, hanem én, teljesen véletlenül, de ugyanúgy azonnal függő lettem! A tanya nem stimmel (hű, beleolvastam a blogodba én is, le a kalappal!), de a budapesti lány vidéken (na jó, csak Pest közeli falu), a 3 gyerek és a bölcsész múlt nálam is megvan, lehet, hogy ez az oka a blog iránti lelkesedésünknek? Én is épp azt magyaráztam egy hete férjemnek (aki már mosollyal a szája szegletében hallgatja a "mit olvastam ma a kedvenc blogomon" kezdetű esti mesémet), hogy Ti hárman megtestesítitek mindazt, ami bennem nyíltan vagy rejtetten megvan: az egyetemista idők nosztalgikus filozofálgatásait, a mindennapokban rejlő örömök szeretetteli felfedezését, a nehézségek hol talpraesett, hol balul sikerült (fél)megoldásait, és ahogy Adri írta, azt a szókimondást, amit az én konformista énem is legtöbbször csak magába fojt. Néha azon kapom magam, hogy a bejegyzések morzsáiból próbálom összerakni a képet, elképzelni, hogy milyenek lehettek az életben, aztán leállítom magam, hogy ennyi elég is a virtuális valóság játékaiból...
Csak így tovább, Lányok, ne hagyjatok minket egy napra sem olvasnivaló nélkül! :-)
Eszter

Szia, Adri vagyok írta... [Válasz erre...]

Igen, a bölcsész lélek...összehozza a filozofálni szerető embereket.
Onleányok, gyűjtsétek a blogról írt véleményeket, és egyszer készítsetek egy csokrot belőlük. Ki miért (nem) szereti a blogot.

FiloSzofi írta... [Válasz erre...]

Adri, Eszter, a legjobbkor jöttek kedves szavaitok! Épp nosztalgiáztam a régi lelkesedés iránt, amivel a blogot kezdtük, és reméltük, hogy lesz egy jó kis közösség.
Nagyon örülök, hogy megszólaltatok, és köszönjük szépen!
Ha arról olvasnátok többet,kik is vagyunk, ajánlom a RÓLUNK címkét a fejlécben (jobb szélen)

Lotte írta... [Válasz erre...]

Sziasztok, bölcsész lelkek! Csatlakozom Szofihoz, nagyon jólesett olvasni benneteket! (Én amúgy is inkább SzentiMenta néven kellene mostanság írjak, a szülés után úgy látszik nem a tankönyvi depresszió, hanem a szentimentalizmus uralkodott el rajtam... Tulajdonképp perverz dolog az embernek az éterbe dobálnia a gondolatait, na pláne, az érzéseit, úgyhogy iszonyú jó érzés, hogy van két lány valahol, akinek mindez a csetlő-botló oldal valamiért fontos. Köszönjük, és beszélgessünk még sokat!!

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Ne is mondd, egy darabig én is a hormonokra fogtam a szentimentalizmust, de úgy tűnik, most már így maradok, mert akkor is meghatódom mindenen, ha épp nem vagyok kismama és nem szoptatok. Szánalmas, de még a leggiccsesebb, hatásvadász amerikai filmen is tudnak potyogni a könnyeim...
Igazad van, tényleg perverz ezt az éterbe kiabálni, de mégis annyira jóóó!!! És talán a környezetemnek is jót tesz, ha nem mindig csak rajtuk élem ki az amúgy is meglévő, de a lassan 5 évnyi itthoni lét után még jobban fokozódó kommunikációkényszeremet. :-)
Eszter

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...