Sűrű idők

Szerző: Lotte

Évről évre elfelejtem, milyen sűrű is a karácsonyi időszak. Most nem elsősorban a teendők és vendégségek sokaságára, és nem is és az étkezések között eltelt idő rövidülésére gondolok. Inkább egyfajta érzelmi besűrűsödésre. A családi sokadalom óhatatlan velejárója a jókedv és sok nevetés mellett az idegesség és a konfliktusok megszaporodása is: rájövünk, hogy rokonság ide vagy oda, bizony a mi családunk sem különb a Deákné vásznánál. (Tényleg, ki lehetett vajon deákné vagy Deákné?!)

Sok jó ember kis helyen is elfér, de sok konfliktus is megfér egymás mellett egy nappaliban. A jászol tövében, minden igyekezet ellenére sem tudunk kibújni a bőrünkből: a kötözködő rokonról félóra múlva ugyanis leolvad a karácsonyi jóindulat, a cinikus előbb utóbb nem állja meg, hogy ne szóljon le valami fontosat, a notórius késő lekési a húslevest, a magának való pedig rossz időzítéssel úgyis felpattan majd és lelép a helyszínről.

A családi élet szentjei azok, akik elviselik az én-központúak szeszélyeit, s feláldozzák saját testi- és lelkierejüket a családi békéért. Ők azok, akik képesek nem megszólalni vagy elütni egy viccel a feszült helyzeteket, miközben optimális kulisszát próbálnak nyújtani az ünnephez. A teherviselés egy családi közösségen belül sem egyenletes, nálunk legalábbis rendre ugyanazok cipelik vállukon a munka javát (legyen szó akár főzésről vagy konfliktuskezelésről), a többiek jó esetben inkább csak élvezői, rosszabb esetben kritikusai a családi együttlétnek. Ki-ki pozicionálhatja magát saját családja tekintetében, de tartozzunk bár ide vagy oda, örüljünk, amíg van kikkel ünnepelni.