Hét éve végleg hasadás esett a magyarságból szőtt, egyébként is sokszorosan megtépázott szimbolikus szöveten, s bár azóta toldozták, foldozták a sérülést, a nyoma örökre megmarad. Ahogy a nemet mondó válaszadók egyéni felelőssége is, akiknek szívébe könnyebben férkőzött az irígység és gyűlölet, mint a testvéri összekapaszkodás öröme.
Jó és rossz végleg összekeveredett, mint a tiszta magyar pirospaprika a mérgező hamisítvánnyal. Az elegy magyarnak ugyan nem magyar, de azért piros, úgy néz ki, mintha színtiszta magyar lenne. Ám lényegét tekintve hamis. És bár „tekintetre szép” (Ter 3,6) – mint ama tudás fája a paradicsomkertben – valójában veszélyes, életveszélyes!
Történt mindez hét éve, Advent idején.
Jó és rossz végleg összekeveredett, mint a tiszta magyar pirospaprika a mérgező hamisítvánnyal. Az elegy magyarnak ugyan nem magyar, de azért piros, úgy néz ki, mintha színtiszta magyar lenne. Ám lényegét tekintve hamis. És bár „tekintetre szép” (Ter 3,6) – mint ama tudás fája a paradicsomkertben – valójában veszélyes, életveszélyes!
Történt mindez hét éve, Advent idején.
Kisfiam csütörtökön lesz hétéves. 2004. decemeber 5-én első babánkat várva kuporogtunk a tévé előtt, a második gyertya is égett már az adventi koszorún. Összeszorult szívvel figyeltük a híreket. Még három hét lett volna a szülésig, január elejére vártuk a kisbabát. Hogy mi tört ki belőlünk, ott azon az estén, az eredményt látva, nehéz szavakba önteni: keserűség és tehetetlen düh, végtelen szomorúság és dac kevergett abban az érzéshalmazban, ami kiszorította szobánkból a várakozás meghitt csendjét. Helyette őrjöngtünk és sírtunk.
A baba a hasamban pedig mintha megszeppent volna, elcsendesedett. Aztán másnap éjjel dörömbölt, s egy nap végső várakozás után megszületett. Pici volt, talán legkisebb akkortájt a szülészeten, a csuklójára illesztett kék karkötő legkisebb állásban is lepottyant kezecskéjéről. Olyan volt, mint a remény gyenge lángja, ami a nagy szomorúságot követően újra és újra megszületik az emberi szívben. Előbb csak pislákol csendesen, aztán erősödik és lángolni kezd. Kisfiam azóta okos, erős legényke lett, immár padban ülve tanulja a betűvetést. A magyarság szövetén a repedés pedig összevarrva, igaz a nyoma még sokáig, tán örökre megmarad.
A baba a hasamban pedig mintha megszeppent volna, elcsendesedett. Aztán másnap éjjel dörömbölt, s egy nap végső várakozás után megszületett. Pici volt, talán legkisebb akkortájt a szülészeten, a csuklójára illesztett kék karkötő legkisebb állásban is lepottyant kezecskéjéről. Olyan volt, mint a remény gyenge lángja, ami a nagy szomorúságot követően újra és újra megszületik az emberi szívben. Előbb csak pislákol csendesen, aztán erősödik és lángolni kezd. Kisfiam azóta okos, erős legényke lett, immár padban ülve tanulja a betűvetést. A magyarság szövetén a repedés pedig összevarrva, igaz a nyoma még sokáig, tán örökre megmarad.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése