Riposzt: Szűzanya a Főnix Csarnokban

Szerző: Fakirma

A Heti Válasz Mária című musical bemutatójáról szóló cikkének olvasgatása közben jött az ötlet, hogy ha már annyi bőrt lehúztak erről a szegény Szűz Máriáról, akkor miért ne tehetném meg én is, s írhatnék egy olyan bejegyzést, ami a Riposzt, a Lelki Zöldségek és a Heti Muníció tartalmi követelményeinek egyaránt megfelel. (Talán még a KitűNő rovatot is be lehetne suvasztani, hiszen Máriánál csodálatosabb asszonyt nehéz lenne találni, de ennek a műfajnak Lotte a mestere, így hát rábízom, él-e ezzel a kihívással).

A Mária ősbemutatója a debreceni Főnix Csarnokban önmagában véve nem egy olyan hír, amitől a magamfajta otthon punnyadós anyuka izgalomba jön, gondolom, volt még néhány színházi bemutató az elmúlt napokban, amire nem jutottam el, és várhatóan nem is fogok soha. A Mária előadás azonban több okból is kilóg a soha-meg-nem-nézett művek sorából.

A darabot Vidnyánszky Attila rendezte. Nem meglepő, hogy pont ő álmodta színpadra ezt a gigantikus musicalt, hiszen köztudottan jó érzéke van nagyszabású, látványos darabok rendezéséhez. Erre persze más rendező is képes, engem inkább az izgat, hogy a születés titkát egy olyan ember tálalja, aki maga is hat gyermek édesapja. Hat kölyök az én szememben színpadi produkció nélkül is olyan érdem, amihez sok ocsmányságot kell elkövetnie az illetőnek, hogy ne tudjak elnéző lenni vele szemben. A jelek szerint nem a Mária rendezése lesz az, amivel elkezdi rosszallásomat kivívni. Egy gyermek érkezése körüli felfordulásról, ha valakinek, akkor neki biztosan lehetnek hiteles gondolatai. Ő persze nem ilyen konyhanyelven fogalmazza meg ezt az érzést, interjújában a születés misztériumáról, a felelősség vállalásáról, és arról beszél, hogy minden kisbabában tulajdonképpen Jézus születik meg. Szép megoldásnak tartom, hogy a végén egy igazi kisbabát az igazi apukája hoz be a színpadra, aki történetesen a Máriát alakító színésznő saját gyermeke.

A történet Jézus fogantatásától a megszületéséig tartó időszakot öleli fel. De ne valami cuki karácsonyi betlehemes játék színpadra átírt verzióját képzeljétek magatok elé. A történet kellékei a mai világ aktuális felfordulását tükrözik: játékterem, pénz, bűnbarlang, DJ pult, kábítószer, szóval ott van minden, ami bűnre csábít minket.

A mű másik aktualitását az abortusz-kérdés jelenti. Lucifer megkísérti Máriát, mi lenne, ha inkább nem szülné meg a Kisjézust, hanem rövid úton véget vetne a megváltás történetnek. Kicsit mindig nehezteltem a Jóistenre, hogy csak úgy rálőcsölte Máriára a Megváltó édesanyja szerepet. Amikor Gábriel megjelent a fiatal zsidó lánynak, nem tette fel udvariasan a kérdést, hogy  „ Ugyan már kedves Mária, arra gondolt a mi Urunk, te lehetnél a Megváltó édesanyja, na, hogy tetszik az ötlet?”, hanem a kocka már el volt vetve. Persze tudom, a Jóisten gyakran varr a nyakunkba nemszeretem dolgokat, és egyáltalán nem mindegy, miként fogadjuk ezeket, főleg, ha egy új életről van szó, de azért kedves gesztus lett volna Tőle, ha megkérdezi Máriát is. És itt következne a bejegyzés Lelki Zöldségek része, de meggondoltam magam, inkább holnap egy külön posztban lihegem körbe a témát…

A darabban nem túl meglepő módon hemzsegnek a „vidnyánszkys” szimbólumok (én ugyan még egyetlen darabot se láttam tőle, de állítólag létezik ez a nagyot ütős kategória), ami a nézői kommentek alapján úgy tűnik, sokaknál kiverte a biztosítékot. Nincs hiány az olyan jelenetekben, amelyekhez képest a Terminátor egy kedves dajkamese: dől a vér a giga-fürdőkádból és a karddal átszúrt babakocsiból, a gyermekeiket elvesztett és mellesleg megerőszakolt anyák pedig véres rongydarabokkal táncolnak. A horrort a fehér angyalokként megjelenő gyerekkórus vigaszdala próbálja enyhíteni, a szemtanúk szerint kevés sikerrel. Nem csodálom. Kismamák és kisgyerekes anyák épp ezért tekintsék tárgytalannak a Hurrá Hétfő! szombati különkiadását.

Még a fintorgó kritikák is elismerik, hogy a szereplők remek formájukat hozzák, ráadásul énekelni is tudnak, ami jó hír egy musical esetében. Mindössze hét főszereplő van, ezért nem túl nehéz megjegyezni, ki a jó és ki a gonosz. Ennek ellenére látványosság dögivel akad, erről a táncosok és az énekesek (felnőtt- és gyerek kórus), no meg a látványos színpadi elemek gondoskodnak.

Ha ezek után nem kaptál kedvet ahhoz, hogy Debrecenbe rohanj, íme egy ütős érv, ami miatt még meggondolhatod magad: a zenét Szarka Tamás szerezte, s a hírek szerint hozta a formáját. Persze ha nem vagy Ghymes rajongó, akkor tényleg jobb, ha inkább otthon maradsz beiglit sütni.