Örvénd település olyan, mint a határos, a Sebes-Körös völgyében elterülő falvak: a Partium elsimuló vidékén, szegényes, az utazó számára nem sok néznivalót tartogató falucska. Nincsenek különleges építészeti érdekességek, a táj sem mutatja szebbik arcát. Az itteni falvakon leginkább csak óráját nézegetve áthalad az ember, hogy aztán az elhagyott települések nyomtalanul tűnjenek el a Kolozsvár felé igyekvő emlékezetében. Ezért is ragadott meg az a különbözni és élni akarás, ami Örvéndet jellemzi. A szürke, szinte reménytelen környezetet az itt élő emberek egyetlen varázslattal kiszínezték, karaktert rajzolva a kis községnek. A falut átszelő főút mindkét oldalán szebbnél szebb gyümölcskompozíciók sora tarkállik: asztalok, amin roskadozik a házak mögötti kiskertek minden java: szőlő és barack, alma és dinnye, no meg az ezekből készült finomságok: házi szörp és pálinka. Egy kis frissítő csemegéért megállva kértem, hadd fotózzam le a kívánatos portékákat. Kérdésemre, hogy vajon mi végre a faluban ez a nagy kipakolás, az asztal mellett álldogáló helybeli anya és kamasz lánya kedvesen csak vállát vonogatta. Nem tudtak válaszolni, csak annyit mondtak, hogy mióta az eszüket tudják így van ez Örvénden. Úgy megnézném, mikor és miképp kezdetek az itt élő emberek a körülményekkel dacolni, a semmiből valamit csinálni, s utcára vitt terülj-terülj asztalkáikkal kiszínezni a szürkeséget!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése