Szerző: Lotte
Bajban ismerszik meg az ember, a hazafi. Így volt ez régen is, így van ma is. Egyik legnagyobb géniuszunk, Liszt Ferenc lelkét kétszer is megérintette a pusztító áradás.
Mikor a hazájától távol élő művész értesült az 1838. márciusi 13-i nagy pesti árvízről (melyben mintegy ötvenezer ember maradt hajlék nélkül) elhatározta, hogy mihamarabb Bécsbe utazik, és koncertet ad az árvíz károsultjai javára. Nem egészen egy hónap múlva, április 9-től május 25-ig hangversenysorozatot adott, melynek bevételét az árvíz károsultjainak ajánlotta fel. A nyolc bécsi koncert bevételéből származó 25 ezer aranyforint a legnagyobb korabeli magánadományt jelentette.
A tragikus esemény döbbentette rá igazán magyarságára a zseniális előadóművészt és zeneszerzőt, aki ezekben az években egyébként alig tartott kapcsolatot hazájával. A pesti árvíz kapcsán így írt: "...A hír nagyon megrázott (...) a felindulások és érzelmek hatására világossá vált számomra annak szónak az értelme: hazám". Aztán így folytatta: „Ó, távoli vad hazám! Ismeretlen barátaim! Távoli és nagy családom! Fájdalmaid visszavezettek hozzád és legbensőbb érzéseimben találva megszégyenülten hajtom le fejemet, hogy téged oly soká feledni tudtalak […] én is ehhez az ősi és erős fajtához tartozom, én is ennek az őseredeti, megszelídíthetetlen nemzetnek vagyok fia”.
Mikor a hazájától távol élő művész értesült az 1838. márciusi 13-i nagy pesti árvízről (melyben mintegy ötvenezer ember maradt hajlék nélkül) elhatározta, hogy mihamarabb Bécsbe utazik, és koncertet ad az árvíz károsultjai javára. Nem egészen egy hónap múlva, április 9-től május 25-ig hangversenysorozatot adott, melynek bevételét az árvíz károsultjainak ajánlotta fel. A nyolc bécsi koncert bevételéből származó 25 ezer aranyforint a legnagyobb korabeli magánadományt jelentette.
 |
| Pesti árvíz |
