Szerző: FiloSzofi
Eddig háromszor fogtam neki a tervezett terhesnaplónak, és mindháromszor belealudtam...De ezzel már nagyjából meg is írtam a lényeget. Á, nem, nem, ennél azért egy hangyányival izgalmasabb az élet, szóval nem adom fel. Addig is, bemelegítésül, ajánlok nektek egy szezonális, finom, olcsó és elég gyors ételt, amit valamiért mindig hajlandó vagyok elkészíteni, pedig meglehetősen kerülöm a konyhát.
"- Cukkinifasírt? Fúúúj!"
Na, ezért úgy kell hozzákezdeni, hogy nem áruljuk el, és nem mutatjuk meg, miből készül. Nálunk mind a férj, mind a gyerekek átalános, kasztjukra jellemző ízléssel rendelkeznek, talán ebben az egy tekintetben nem egyéniségek. Az egyiknek hús kell, a másiknak kecsap, kifli, tészta, ilyenek.Az előítéleteik is ezen a területen a legdurvábbak. A nagycsoportos Bú azt például készséggel megengedi, hogy a kisfiú, aki ordibál , és dobálja a legóvárát, esetleg csak játszani szeretne vele, de azt már nem, hogy egy cukkini nevű növényből valami finom dolog készülhet. Pedig de, négyből hárman kapkodunk utána.
