2014. március 5., szerda

Háború - könnycseppek egy kisgyerek szemében

Szerző: Lotte   

Tegnap este az M2-n futó gyerekhíradót nézték a kicsik, amit néhány perccel később a műsorrendben a fél nyolcas (rendes) híradó követett. A kádban ülve hallottam az átszűrődő vészjósló híreket Ukrajnáról, Putyin kétértelmű kijelentéseiről, a Krím félszigeten zajló eseményekről.
Néhány perc múlva kislányom sírva futott be mellém, patakokban folytak a könnyei arcocskáján, s egyre csak ugyanazt kérdezte újra és újra: "Anya, ugye nem lesz háború?!"
Próbáltam megnyugtatni, zaklatott kis lelkét lecsendesíteni, miközben mélyen ismerős volt ez a zsigeri félelem a szótól, ami mögé csak híradásokból ismert riportokat, filmeken látott képsorokat és könyvekben olvasott rémisztő történeteket képzelhettünk mindketten: háború.

Csak most jöttem rá, milyen kiváltságos helyzetben vagyunk, hogy nekünk eddig nem kellett átéljünk olyan borzalmakat, amelyeket az emberiség története során szakadatlan megtapasztal(t). Az átöröklött, lelkünk mélyén hordozott félelmek azonban bennünk élnek. Igen, már ebben az aprócska lányban is, akit magam sem tudtam felhőtlen szívvel, teljes őszinteséggel vigasztalni.
A délszláv háború ideje jutott eszembe, mikor karnyújtásnyira tőlünk éveken át ropogtak a fegyverek. Már nem voltam gyerek, mégis hasonlóan kétségbeesett állapotot éltem át, mint most az én angyalarcú kislányom. Aztán megszoktuk...

A ma kezdődő nagyböjti időszakban talán érdemes lenne hálát adnunk a békéért, amit csak akkor becsülünk, ha veszély fenyegeti, s imádkozni azokért a kicsinyke magyar, ukrán vagy orosz gyermekekért, akiket az édesanyjuk tőlünk keletre esténkét átölel, s kétségbeesett kérdésükre gondterhelten, erőltetett mosollyal azt suttogja: "Ne félj, kicsim, nem lesz semmi baj!"
 

1 megjegyzés:

FiloSzofi írta... [Válasz erre...]

A gyerekek itt játszanak, most hallom, hogy "jönnek a szeparatisták!".

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...