Szerző: FiloSzofi
Tegnap találkoztam Gyurcsánnyal. És semmi. Még egy fintort se csalt elő.
Csak azon csodálkozom, hogy van egy olyan hullámhossz, ahol mégis él, hat, tovább pörög. Négy-öt, nyolc éve még annyira ki tudott hozni a sodromból, azaz jelen volt az én számomra is. Most, mikor megláttam, az jutott eszembe, hogy egy olyan repülő, akit a lendület a magasban tart, de rég nem eszik már kerozint, az már elfogyott. De ott van még a levegő, és talán egy-egy kósza légáramlat beviszi a célba. Az utasokkal együtt. Dögunalom.
És a szellemileg a dög(!)unalom továbbélése, az maga a fertő (zombi).
Nem lenne jó egy kis frissítés, és végre nélkülük folytatni a politikát? Miért viszünk magunkkal üres csigaházakat, amibe ráadásul mindig beköltözik valaki, akinek még saját cégére sincs?
Másfél éve már egyszer belefutottam ebbe a zombi-hasonlatba, akkor az LMP egyik felének halálos identitásvesztése kapcsán. Úgy látszik, tényleg jó politika-allegória. "Van e rosszabb az állampolgár szemében a politikai zombinál, akit csak a működés fenntartása hajt?
Tegnap a férjem zombi-filmet nézett, és a kiszűrődő hangokból elkaptam egy igen pontos zombi-definíciót: az ember, valami vírus hatására, halála után mechanikusan tovább működik, minimális memóriával, és a működését biztosító alapvető ösztönökkel, mint például a táplálékszerzés. De ez már nem az, amit életnek nevezünk.
A film szerint ráadásul, ha valakit megharap egy zombi, akkor maga is zombivá válik, mert ez a dolog valahogy fertőző. Van ennél jobb politika-allegória? "
Itt a tavasz, meg a választás, mi lenne, ha végre sikerülne a nagytakarítás, amit még az egyik rendszerváltás-kori plakát ígért. A következő évek MINDEN közéleti szereplője számára minőségi fejlődés lehetőségét jelentené, ha végre nem az MSZP ilyen-olyan formációival állna oppozícióban. És ez a legfontosabb.
Ha szar van a palacsintában, nem jönnek ki az ízek.
Tegnap találkoztam Gyurcsánnyal. És semmi. Még egy fintort se csalt elő.
Csak azon csodálkozom, hogy van egy olyan hullámhossz, ahol mégis él, hat, tovább pörög. Négy-öt, nyolc éve még annyira ki tudott hozni a sodromból, azaz jelen volt az én számomra is. Most, mikor megláttam, az jutott eszembe, hogy egy olyan repülő, akit a lendület a magasban tart, de rég nem eszik már kerozint, az már elfogyott. De ott van még a levegő, és talán egy-egy kósza légáramlat beviszi a célba. Az utasokkal együtt. Dögunalom.
És a szellemileg a dög(!)unalom továbbélése, az maga a fertő (zombi).
Nem lenne jó egy kis frissítés, és végre nélkülük folytatni a politikát? Miért viszünk magunkkal üres csigaházakat, amibe ráadásul mindig beköltözik valaki, akinek még saját cégére sincs?
Másfél éve már egyszer belefutottam ebbe a zombi-hasonlatba, akkor az LMP egyik felének halálos identitásvesztése kapcsán. Úgy látszik, tényleg jó politika-allegória. "Van e rosszabb az állampolgár szemében a politikai zombinál, akit csak a működés fenntartása hajt?
Tegnap a férjem zombi-filmet nézett, és a kiszűrődő hangokból elkaptam egy igen pontos zombi-definíciót: az ember, valami vírus hatására, halála után mechanikusan tovább működik, minimális memóriával, és a működését biztosító alapvető ösztönökkel, mint például a táplálékszerzés. De ez már nem az, amit életnek nevezünk.
A film szerint ráadásul, ha valakit megharap egy zombi, akkor maga is zombivá válik, mert ez a dolog valahogy fertőző. Van ennél jobb politika-allegória? "
Itt a tavasz, meg a választás, mi lenne, ha végre sikerülne a nagytakarítás, amit még az egyik rendszerváltás-kori plakát ígért. A következő évek MINDEN közéleti szereplője számára minőségi fejlődés lehetőségét jelentené, ha végre nem az MSZP ilyen-olyan formációival állna oppozícióban. És ez a legfontosabb.
Ha szar van a palacsintában, nem jönnek ki az ízek.
2 megjegyzés:
Aber, Szofi!
Miaz, miaz? Nem voltam úrinő?
Megjegyzés küldése