Szerző: FiloSzofi
Sokszor, sok helyen volt már téma, de mindig újra kérdés: mi legyen az adventi naptárban? Hiába, egy anyának mindig meg kell újulni, de hát ezért vagyunk ilyen jó karban, ugye, szellemileg és fizikailag egyaránt.
Azt már be kellett látni, hogy egy mai átlag-gyerek számára az édesség nem olyan ritkán elérhető valami, mint a mi időnkben, ezért egy kocka csoki nem jelenti ugyanazt, mint régen. Sőt, nekem kifejezetten kihívás, hogy az advent ne cukormérgezéssel torkolljon a karácsonyba. Van egy olyan illúzióm, hogy a karácsonyi sütemény még mindig lehet várva várt édes varázs.
De addig még a vásárban sétáló MIkulástól az iskolai, templomi, munkahelyi Mikulás-karácsonyozás-adventinaptárazásból befolyó édességeket is be kell nyelni. A gyerekek egyébként határozottan nem unják, csak én aggódom ezen!
Lehetne elhagyni az egészet, hiszen az itthoni naptár nélkül is az egész fogyasztói apparátus azon dolgozik, hogy aktívan várd a karácsonyt, de én mégis szeretném visszahódítani magunknak ezt a lehetőséget.
Adventi naptár tehát lesz, már csak az a kérdés, mi legyen benne. Idén arra gondoltam, valami más , mint a szokásos kis édesség-hajgumi-matrica, valami olyan, ami afelé visz napról napra, amit nekünk jelent az ünnep.
Azt találtam ki, hogy egy vékony kis mesekönyv, a Kiscsacsi útja a jászolig lapjai lesznek benne (szkennelve-nyomtatva), amit így karácsonyig elolvasunk, és a fa alatt meg majd ott lesz a könyv. Szerencsére, a meséket szeretik. Azért némi kiscsoki is lesz, na, nem tudom megállni.
Ti mivel szerelitek fel a tárat? Hogy csináljátok sok gyereknek, vagy/és több korosztálynak? Gyűjtsünk ötleteket megfáradt szülőtársaknak! Írjatok, meséljetek, ötleteljetek, segítsünk egymásnak!
Azt már be kellett látni, hogy egy mai átlag-gyerek számára az édesség nem olyan ritkán elérhető valami, mint a mi időnkben, ezért egy kocka csoki nem jelenti ugyanazt, mint régen. Sőt, nekem kifejezetten kihívás, hogy az advent ne cukormérgezéssel torkolljon a karácsonyba. Van egy olyan illúzióm, hogy a karácsonyi sütemény még mindig lehet várva várt édes varázs.
De addig még a vásárban sétáló MIkulástól az iskolai, templomi, munkahelyi Mikulás-karácsonyozás-adventinaptárazásból befolyó édességeket is be kell nyelni. A gyerekek egyébként határozottan nem unják, csak én aggódom ezen!
Lehetne elhagyni az egészet, hiszen az itthoni naptár nélkül is az egész fogyasztói apparátus azon dolgozik, hogy aktívan várd a karácsonyt, de én mégis szeretném visszahódítani magunknak ezt a lehetőséget.
Adventi naptár tehát lesz, már csak az a kérdés, mi legyen benne. Idén arra gondoltam, valami más , mint a szokásos kis édesség-hajgumi-matrica, valami olyan, ami afelé visz napról napra, amit nekünk jelent az ünnep.
Azt találtam ki, hogy egy vékony kis mesekönyv, a Kiscsacsi útja a jászolig lapjai lesznek benne (szkennelve-nyomtatva), amit így karácsonyig elolvasunk, és a fa alatt meg majd ott lesz a könyv. Szerencsére, a meséket szeretik. Azért némi kiscsoki is lesz, na, nem tudom megállni.
Ti mivel szerelitek fel a tárat? Hogy csináljátok sok gyereknek, vagy/és több korosztálynak? Gyűjtsünk ötleteket megfáradt szülőtársaknak! Írjatok, meséljetek, ötleteljetek, segítsünk egymásnak!
9 megjegyzés:
Hittanon csináltak jóság adventi naptárat a gyerekek, beírták, melyik nap mibden jeleskednek majd (jókedv, engedelmesség, játékpakolás, ima), ehhez némi tárgyiasult ösztönzés kerül a naptárba - alapveően édesség formájában - nem vagyok elág kreatív...Ezen kívül szeretnénk legalább egyszer eljutni rorátéra is, sokszor elmardt, pedig az advent legszebb része: decemberi kora reggelen, dideregve a gyertyafényes templomban énekelni...
Nálunk egy papír fenyőfa fa feltűzve az ajtóra arra minden nap, gyerekenként egy-egy csillagot ragaszgatnak.
(se fa, se csillag még nincs kész, remélem éjjel az apjuk megtalálja a tavalyit.)
Szia. Most talaltam ra a blogodra, s nagyon jo otletnek tartom A kiscsacsi tortenetenek reszenkenti felolvasasat. Sajnos nincs lehetosegem mar beszerezni, eltudnad kuldeni emailben a szkenelt valtozatot, a fiaim is nagyon szeretik a meseket, s biztos orulnenek neki, velem egyutt.Elore is nagyon koszonom. Cimem: brigit11215@gmail.com
Szia Brigita! Levél ment! Mennyi idősek a srácaid?
Ildikó, ez az egyszerű megoldás nagyon tetszik, a lényeget pont megtestesíti.
Lotte, felvetettem az ötletet a gyerekeknek, na nem úgy, hogy nekik is ezt kellene, hanem, hogy képzeljék, valakik ezt találták ki, és soroltam a példákat, mi minden jóság lehet egy napi felajánlás. Sajnos, említettem a rendrakást is, erre mélyen elhallgattak. Nagyon jószívű gyerekek, de ha bármi rendrakásra távolról is utaló dolog kerül szóba...! Családom gyenge pontja.
Mi a kis Jézus jászlát tesszük puhává jóságfonalakkal, amiket szófogadással, ügyes öltözéssel, egymásnak való segítéssel lehet megszerezni, és betenni a jászolba. Hogy karácsonyra kényelmes legyen a Kisdednek...
Az ádventi naptár feltöltésével én is most küzdök. Nagyon tetszik ez a könyves megoldás, át tudnád küldeni nekem is a beszkennelt változatot? eleo11@gmail.com Előre is köszönöm!
Ma küldök mindenkinek, aki kér egy tisztázott verziót. A tegnapiból kimaradt egy oldal, és még csak az eleje volt kész. Remélem, még nem késő!
Tudom, nem a kreativitás csúcsa, de idén azt találtam ki h egy borítékba beraktam összehajtott, megszámozott papírokat, amelyeken szerepel, hogy aznap hol találják meg a lakásban eldugott apróságokat. Ez azért jó, mert elég egy-két nappal előre készülni, és lehet bármilyen alakú és méretű a napi meglepi. Persze felírtam magamnak, mikor hová kell rejteni a cuccokat.
Anyus, és te hány személyre csinálod?
Azért is jó ez a módszer, mert nálunk ugye változó a létszám, három és hét között, és sokszor csak délután derül ki h aznap este hányan leszünk.
Megjegyzés küldése