Szerző: Lotte
Ha van valami, ami lelomboz a házimunkák közül, na, az az ötünk
koszosodó ruhaneműinek végtelen körforgása: nem elég hogy mosni, teregetni,
vasalni, válogatni és helyére pakolni kell minden egyes használatba került darabot, de
reggelente tuszkolhatom is rá a gyerekekre saját kezűleg a ruháikat – ha nem
akarunk nagyon elkésni. De este sem jobb a helyzet, mert rángathatom le róluk
ugyanezeket - ha szeretném, hogy végre fürdőkádba (és az alagút végén fényt villantva ágyba) kerüljenek, és
legyen egy icipici csend körülöttünk.
Ő pedig ingben jár, na, az a másik kedvenc. Miután férjecskémnek nap, mint nap puccban kell mennie dolgozni, ezeknek a vasalására heti lelki felkészülést tartok. Legalább egy finom tejeskávé vagy valami dögös zene kell mellé, különben nem tudom kellőképpen átélni a gondos feleség szerepét, aki makulátlanra hordhatóra vasalja ura gyűrött ingeit.
A folyamat nyáron is bosszantó a sok nehezen vkezelhető lenvászon cucc miatt, a tél viszont azzal tesz rá egy lapáttal, hogy a mennyiséget löki meg alaposan: jóval több és nagyobb méretű göncöt kell mosni, vasalni. Ráadásul – mosókonyha híján – a lakásunk ilyentájt tényleg olyan mint egy mosoda: mindig öblítő illattal teli, s kerülgethetjük a roskadásig pakolt szárítókat, amik alá előszeretettel másznak be a gyerekek „kuckósodni”.
Mire pedig a ruhaszárítóról a holmik a vasalatlanok terebélyesedő halmába vándorolnak, már dübörög is újra a mosógép centrifugája és érkezik a következőadag vizes ruha... De az igazán kiborító az, mikor azt hiszed, legalább idiglenesen kiürült a szennyestartó, ám mikor kinyitod a mosógép ajtaját a rettegett kép tárul eléd: egy zseb mélyén maradt papírzsepi lekapargathatatlanul és észre nem vehetetlenül végigterült minden egyes göncön. És kezdődhet újra az egész! Brrr..
Egyedül a kisbabaruhák rendezgetését várom már, azok talán még az én keményített szívemet is megolvasztják majd…
Ha van valami, ami lelomboz a házimunkák közül, na, az az ötünk
koszosodó ruhaneműinek végtelen körforgása: nem elég hogy mosni, teregetni,
vasalni, válogatni és helyére pakolni kell minden egyes használatba került darabot, de
reggelente tuszkolhatom is rá a gyerekekre saját kezűleg a ruháikat – ha nem
akarunk nagyon elkésni. De este sem jobb a helyzet, mert rángathatom le róluk
ugyanezeket - ha szeretném, hogy végre fürdőkádba (és az alagút végén fényt villantva ágyba) kerüljenek, és
legyen egy icipici csend körülöttünk.Ő pedig ingben jár, na, az a másik kedvenc. Miután férjecskémnek nap, mint nap puccban kell mennie dolgozni, ezeknek a vasalására heti lelki felkészülést tartok. Legalább egy finom tejeskávé vagy valami dögös zene kell mellé, különben nem tudom kellőképpen átélni a gondos feleség szerepét, aki
A folyamat nyáron is bosszantó a sok nehezen vkezelhető lenvászon cucc miatt, a tél viszont azzal tesz rá egy lapáttal, hogy a mennyiséget löki meg alaposan: jóval több és nagyobb méretű göncöt kell mosni, vasalni. Ráadásul – mosókonyha híján – a lakásunk ilyentájt tényleg olyan mint egy mosoda: mindig öblítő illattal teli, s kerülgethetjük a roskadásig pakolt szárítókat, amik alá előszeretettel másznak be a gyerekek „kuckósodni”.
Mire pedig a ruhaszárítóról a holmik a vasalatlanok terebélyesedő halmába vándorolnak, már dübörög is újra a mosógép centrifugája és érkezik a következőadag vizes ruha... De az igazán kiborító az, mikor azt hiszed, legalább idiglenesen kiürült a szennyestartó, ám mikor kinyitod a mosógép ajtaját a rettegett kép tárul eléd: egy zseb mélyén maradt papírzsepi lekapargathatatlanul és észre nem vehetetlenül végigterült minden egyes göncön. És kezdődhet újra az egész! Brrr..
Egyedül a kisbabaruhák rendezgetését várom már, azok talán még az én keményített szívemet is megolvasztják majd…
7 megjegyzés:
Engem nem is a mosás borít ki,hanem a fél pár zoknik misztikus eltűnése.A gyerekek lába fejenként kettő,tehát a zokni is,de valahogy a lábuk és a száraz zoknik halma között egy csomó zokni átlép egy párhuzamos dimenzióba.Próbáltam én mindent,a gyerekenként bemutatott hiánytalan pár koszos zokni minden este,a zoknipárosítót,a fenyegetőzést,miszerint a zsebpénzükből kapnak új zoknikat-de nem használt.Nincs erre valami bombabiztos megoldás????
Ha ez vigasztal, én nem csak kismamaként eszem le magam. Alapvető megfigyelésem, hogy valahányszor csinosabb és/vagy frissen mosott ruha van rajtam, a soron következő étkezés során azonnal leeszem. Ha netán ez nem sikerül, akkor valamelyik gyerekem törli belém a ragacsos mancsát.
Lehet kapni olyan ingeket amiket nem kell vasalni. Kicsit drágább, de szerintem megérdemel ennyi "luxust" egy 4 gyermekes Magyar Édesanya!:-))
Milyen kedves ez az előző hozzászóló :) Mondjuk én még sosem találkoztam ezzel a csoda inggel.
Nálunk a különös és kivételes események közé tartozik az, ha üres a szennyeskosár. Babaruhákat tényleg jó mosni, én nem is tudnám elképzelni a szárítóinkat úgy, hogy nem lóg rajta egy-két body, meg rugdalózó. Hogy fognak hiányozni ezek a ruhadarabok pár év múlva :)
Réka
Nekünk van ilyen ingünk (bügelfrei, ha jól mondom), de kell vasalni. Legfeljebb könnyebb valamivel.
Egyébként ez a téma engem is nagyon érint, a ruhák állandó cirkulációja mindig erős civilizációkritikát vált ki belőlem, hogy vajon normális-e, hogy több idő menne el a ruhákra mint az emberekre?
A zoknik hasonlóan viselkednek a kesztyűkhöz, azok is mindig megárvulnak, de ott legalább érthetőbb a folyamat: kiesik a zsebből, ottmarad valahol stb. De a zokni?? Ritkán szoktunk fél pár zokniban hazajönni... Az ágyak mögött nagytakarításkor lehet ugyan találni egyet-egyet, de közel sem annyit, ahány megözvegyült.
Na, igen, a "Bügelfrei" ingek - a gyártók próbálkoztak, elismerem, könnyebb is vasalni, no de azért vasalás nélkül belebújni...
Szofi filozófiai síkra helyezte át a témát, és igaza van! Normális-e, hogy több időt pazarolunk ruhákra, mint azokra, akik miatt készült?
Ha majd egyszer lesz egy szép új nagy házunk két dolog biztos lesz benne, ami itt nincs 1./ mosó-vasaló szárító helyiség tévével és 2./ gardrób, egy a gyerekeknek is külön!
Ezek nélkül nagycsaládosan nagyon nehéz létezni én a télben ne is a sötétet és a hideget utálom, hanem a sok mosást és, hogy együtt élünk a szárítókkal.
Megjegyzés küldése