Szerző: Lotte
Ezen a nyáron famíliánk látványos lendülettel átfordult a kisgyerekes családok rózsaszín-világoskék kasztjából a gyerekes családok kategóriájába. Nem tudom, érzékelhető-e a kettő közötti finom különbség? Elkoptak körülöttünk a kedvesen udvarló öreg nénik, s a csodálkozó emberek sem a régi, elismerő-bájos hangon szegezik már nekünk a kérdést: "Mind a három a maguké?". (A körülöttünk kavargó és egyéniségüket egyre látványosabban kibontó csemetéink inkább a tisztes távolságtartás, vagy a szent borzalom vonásait tükrözik vissza a kívülállók arcáról.)
"Csöppségeink" kétséget kizáróan elhagyták a bababhájakat, s felöltötték a nagyobbacska gyermekek külső jegyeit: megnyúltak, testük arányai felnőttesebbé váltak, nem gügyögnek, selypegnek immár (még az "r"-t is tisztán ejtik), csak ritkán (akkor is főképp zsaroló célzattal!) babáskodnak.
De minden nehézség ellenére (kisgyerek kis gond, nagy gyerek...) meg kell védjem ezt az első látásra talán kevésbé "cuki" korosztályt. Jó fejek ők, s ha valaki időt szán rájuk, kiderül, még igazán gyermeki a lelkük, csak épp testük enged szépen, a természet rendelése szerint az idő múlásának.
És okosak is, bizony, ha épp kedvük van szóba elegyedni velünk és nem marják szanaszét egymást, rendesen fel is adják a leckét a kérdéseikkel, pironkodásra késztetnek a válaszaikkal.
Sőt, ha épp olyanjuk van, akár segítenek is - na jó, ez azért elég ritka, de például nemrég elugrottak a háztartási boltba hajfestékért (igaz, hogy világosbarna színű helyett világosszőke festéket hoztak, de azért nagy szó, hogy eddig is eljutottunk!).
Az önérzetük viszont hatalmas, akár a szájuk - vagy a félelmeik. Igen, nagy testben, nagy szorongás lakozik: felfogva az időt, megneszelve az elmúlást, nem kis teher nehezedik ezekre a se kicsi se nagy gyerekekre. Szembe kell nézzenek az egyre sokasodó elvárásokkal is, amik a korral járnak: viselkedniük kell(ene), megfelelni a különböző gyerek- és felnőtt közösségek támasztotta elvárásoknak. Közben meg irigykedve néznek totyogó kis társaikra, akiktől csak néhány év választja el őket, s mégis, nekik az évtizedekkel idősebb felnőttek világához kell idomulni.
Lássuk be, nem egyszerű képlet! Több megértést, figyelmet, türelmet a "korosodó" gyerekeknek!
Ezen a nyáron famíliánk látványos lendülettel átfordult a kisgyerekes családok rózsaszín-világoskék kasztjából a gyerekes családok kategóriájába. Nem tudom, érzékelhető-e a kettő közötti finom különbség? Elkoptak körülöttünk a kedvesen udvarló öreg nénik, s a csodálkozó emberek sem a régi, elismerő-bájos hangon szegezik már nekünk a kérdést: "Mind a három a maguké?". (A körülöttünk kavargó és egyéniségüket egyre látványosabban kibontó csemetéink inkább a tisztes távolságtartás, vagy a szent borzalom vonásait tükrözik vissza a kívülállók arcáról.)
"Csöppségeink" kétséget kizáróan elhagyták a babab
De minden nehézség ellenére (kisgyerek kis gond, nagy gyerek...) meg kell védjem ezt az első látásra talán kevésbé "cuki" korosztályt. Jó fejek ők, s ha valaki időt szán rájuk, kiderül, még igazán gyermeki a lelkük, csak épp testük enged szépen, a természet rendelése szerint az idő múlásának.
És okosak is, bizony, ha épp kedvük van szóba elegyedni velünk és nem marják szanaszét egymást, rendesen fel is adják a leckét a kérdéseikkel, pironkodásra késztetnek a válaszaikkal.
Sőt, ha épp olyanjuk van, akár segítenek is - na jó, ez azért elég ritka, de például nemrég elugrottak a háztartási boltba hajfestékért (igaz, hogy világosbarna színű helyett világosszőke festéket hoztak, de azért nagy szó, hogy eddig is eljutottunk!).
Az önérzetük viszont hatalmas, akár a szájuk - vagy a félelmeik. Igen, nagy testben, nagy szorongás lakozik: felfogva az időt, megneszelve az elmúlást, nem kis teher nehezedik ezekre a se kicsi se nagy gyerekekre. Szembe kell nézzenek az egyre sokasodó elvárásokkal is, amik a korral járnak: viselkedniük kell(ene), megfelelni a különböző gyerek- és felnőtt közösségek támasztotta elvárásoknak. Közben meg irigykedve néznek totyogó kis társaikra, akiktől csak néhány év választja el őket, s mégis, nekik az évtizedekkel idősebb felnőttek világához kell idomulni.
Lássuk be, nem egyszerű képlet! Több megértést, figyelmet, türelmet a "korosodó" gyerekeknek!
2 megjegyzés:
A szőke hajfestéket bevállalom!
Már kicseréltem, de legközelebb gondolok Rád!
Megjegyzés küldése