2013. május 15., szerda

Szegfűszeges porszívó és más mesék

Szerző: FiloSzofi

Tegnap éjszaka nagy búsan mosogattam, búsan, mert csak vékony sugárban csordogál a víz a konyhában, és búsan, mert csak vékonyan csordogál most az életem. Mindazonáltal nem akartam felhagyni a lassított mosogatással, mert egyedül voltam, és le akartam mászni az aznapi gödröm aljára, nem szeretek ugyanis fél munkát végezni. Arról nem is beszélve, hogy a gödör alján mindig találok valamit, amitől felvidulok. Ezért is jó ez a blog, mert észreveteti velem, milyen tipikus sémáim vannak, és hogy ez a reflexió is egy ezekből.

Jullyet 2013
(Tudom, hogy nem elegáns így képet lopni, de ez annyira pont olyan. Csak a háttérben nálam nem zongora, hanem a káosz. A Kreatív útitárs oldalon találtam.)


Mindenkinek őszintén javaslom, hogy ne szomorkodjon csak úgy félig, oda nem figyelve, mert az csak állandó rossz szájízt ad, de semmi haszna.

Előző este például eredménytelenül, de nagyon energikusan tettem-vettem a lakásban. Ez is egy mélypont: már pont elég régóta nincs egy normális otthonunk ahhoz, hogy nagyon szenvedjünk tőle, és még pont annyira messze van, hogy végre normális otthonunk legyen, hogy elfogja az embert a csüggedés. És mégiscsak van egy kisbabám, akit szeretnék néha csak gondtalanul nézni egy meghitt vacokban.
Hiába sirattam és siratom még mindig a régi lakást, kicsit vigasztalt, hogy végre nem kell lapjára fordulni, ha egyik pontból el akarok jutni a másikba. (Ez is bizonyítja, hogy nem vagyok széle-hossza egy) Hát most szökellnem kell.
A doboz-zsombékokon egyensúlyozva a zacskómocsárban, jó gyakorlati érzékkel a könyveket porszívóztam épp, mikor rájöttem, hogy talán nekem van egyedül forralt bor illatot árasztó porszívóm. Még a régi lakásban ugyanis felszippantottam egy zacskó szegfűszeget némi fahéjjal, és azóta szürreális illatfelhőben pucolom a dzsuvát!

De vissza a mosogatáshoz! Fura építményként tornyosultak mellettem a tányérok, mert hely nemigen van, de még annak az egynek találtam helyet. Aztán mindent feledve fogtam bele a következőbe. Akkor esett le, hogy "basszus, ez vagyok én!", hogy az előbb minden kreativitásomat felhasználva kerestem helyet az utolsó vizes ruhának, majd megörülve az üres mosógépnek beraktam egy következő mosást. De még soha nem állt meg az élet azzal, hogy "nincs több hely!".
Valami, valami titok történik ott, míg a következővel bíbelődöm.

Egy régi szerelmem a szakításunk alkalmával adott életre szóló ajándékot. Épp magát sajnálta, hogy milyen vacak lesz neki nélkülem az élet, bezzeg én, nekem könnyű, mert én mindig boldog leszek, mert készségem van hozzá. Nyilván marhaság, mellesleg ő pont (szintén?) ilyen típus, de hát az ember mindig magáról beszél. Na de én kötelességszerűen megteszem, ha valami jót, vagy hízelgőt mondanak rólam, úgyhogy azóta én mindig boldog vagyok, és ha véletlen éppen nem érzem, akkor tudom, hogy most vagyok érzéki csalódás áldozata.

5 megjegyzés:

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Ez a bizalom. Azért vigyázz, könnyen átcsúszik felelőtlenségbe!

ilka írta... [Válasz erre...]

Ez a porszívós eset velem is megtörtént és éppen szegfűszeggel. Néhány hét után elmúlt, de én úgy éreztem, találmánynak sem rossz.

Szofi írta... [Válasz erre...]

De jó, nekem is eszembe jutott, hogy tk lehetne direkt ilyen!

lotte írta... [Válasz erre...]

Nekem csak a takonyszagú verzió bűze van az orromban, mikor még állandó szereplője volt az életünknek az orrszívó porszívó.

Bélád, azaz Katica, azaz én írta... [Válasz erre...]

tényleg ne búsulj egy percig se tovább, Szofikám, egyrészt, mert tényleg nagyon jó neked-nekünk, meg még nyár is van, mindennek a tetejébe! igaza van a Régi Szerelmednek, mert a mifajtánknak tényleg könnyen megy a neheze is,azt én is csípem magamban, hogy mire igazán elszomorodnék, hát a végén mindig olyan frankón megvigasztalom magamat. egyébként a költözéses hamupipőkeséget meg teljesen átérzem, még nem felejtettem el a tavalyi lakásfelújítást, szóval érzem a súlyát a szavaidnak rendesen.de tudod mi a vége a költötős mesének, gondolj arra. végül megint minden piros meg ezüst! és akkor a porszívó a szegfűszegre néz majd, a szegfűszeg a fahéjra, a fahéj az utolsó tányérra, az utolsó tányér a mosógépre, a mosógép a régi szerelemre,a régi szerelem meg a porszívóra, és felsóhajtanak egyszerre: Ó! de jó most! :)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...