2012. december 15., szombat

Kötéltánc - Felsőoktatási átalakítás: igen, nem, talán

Szerző: Lotte

Nehéz helyzetbe kormányozta magát a kétharmados többség. A "felsőoktatási reform" darázsfészkébe nyúlni nemcsak kockázatos dolog és kínos egy egykor a tandíjmentességért harcba vonuló párt vezette kormányzattól, de a politikai erőtér átrendeződése szempontjából is markáns következményei lehetnek. 
Nem a Fidesz korábbi véleményének revideálásával van a probléma. Fenntarthatatlan rendszereket őrizgetni az átalakulással járó népszerűség-vesztés miatt ugyanis nem illő a kormányzás felelősségét komolyan vevő vezetéshez.
Márpedig finanszírozni azt, hogy a felsőoktatási rendszerből kikerülők 40%-a diploma nélkül hagyja el az egyetemeket és főiskolákat (maga után vonva a későbbi munkaerő-piaci problémákat) nem elvárható egy államtól. (És akkor az ezekből fakadó negatív demográfiai hatásokról, a családalapítás késedelméről vagy teljes elmaradásáról, s vele a társadalom fokozatos öregedéséről még nem is szóltunk.) Az Európa-szerte meghosszabbodott kamaszkor (posztadolencia), a fiatalok felelős életkezdési időpontjának folyamatos kitolódása finanszírozhatatlan nemcsak a családok, de a nemzetgazdaságok számára is.
Elég, ha bekapcsoljuk a "Maradj talpont!", s meghallgatunk néhány bemutatkozást: "Robi vagyok, agrármérnöknek kezdtem tanulni, aztán rájöttem, hogy a színészet érdekel", "Kata vagyok, magyar szakon tanultam három évig, aztán váltottam: belsőépítészettel kezdtem foglalkozni." Nincs ezzel semmi baj, a sokoldalúság is érték, de ezt fizetni vagy például a magyar adófizetők (gyári munkások, orvosok, vállalkozók vagy tanárok) pénzén megszerzett tudást külföldön kamatoztatni elfogadhatatlan elvárás, s a társadalom egészének egyszerűen nem érdeke. Tudás és teljesítmény alapú társadalomra lenne szükség, amelynek a tanuláshoz való hozzáférés követelménye mellett előfeltétele a diákok szorgalma és teljesítménye is! (Én sem engedem, hogy másodikos fiam ellinkeskedje a leckéit, felnőtt emberektől pedig az alapvető kötelességtudat elvárás lenne.) Teljesítményre pedig alapvetően az ösztöndíj-rendszer sarkall. Más kérdés, hogy annak részletszabályai mit rejtenek, de nyolc-tíz éveket egyetemen lébecolni mások pénzén tovább nem lehet. (Nekem is volt kedves évfolyamtársam, aki annak idején, egyébként HÖK-ösként, harminc évesen még mindig az újkor szigorlattal  bajlódott. Nagyon aranyos fiú volt, de valljuk be, link, mint a véres hurka!) A gyenge képességűeket felesleges diplomákkal felszerelő, ugyanakkor szakmunkások és technikusok nélkül létezni próbáló ország szintén nem jut messzire. Egy előszűrőként szolgáló felvételi rendszer sokat segíthetne az államilag finanszírozott helyek igazságos elosztásánál.
A "feslőoktatás" átalakítása kockázatos dolog. Azoknak a fiataloknak, egyetemistáknak, főiskolásoknak, gimnazistáknak, akik most tüntetni kezdtek, vélhetően ez az első nagy közösségi élményük. De nagyon nem mindegy, hogy egy generáció milyen igazságok mentén kezd el politikailag tudatosodni. Annak idején mi az erdélyi falurombolás ellen és a bős-nagymarosi vízlépcső megépítése miatt vonultunk először utcára. Felemelő volt, mai napig meghatározó élmények ezek. A 68-as nyugati tüntetők a mindenek fölött álló szabadságáért (és szabadosságért) vonultak utcára. Ha  a nyugati kultúra válságfolyamatait elemezzük, látjuk, hová vezetett mindez. Az 56'-os hősök a nemzeti függetlenségért és a demokráciáért vívták szabadságharcukat. Kádár több évtizedes regnálása után is ez a hősiesség vezetett a kommunista diktatúra bukásához, s emlékük  a mi napig értékes, ható erő.

Újra mondom: nem mindegy, hogy egy generáció miért fog össze, s mi mentén definiálja önmagát. A felsőoktatási rendszer változatlansága, s összességében az "állambácsi majd eltart mindannyiunkat" filozófiája melletti lendületes kiállás nem sok jót sejtet. Ébredjünk fel, ez az út tovább nem járható! Ez a gondolkodásmód, s az élére álló és a turbulenciát örömmel gerjesztő ellenzék borítékolja, hogy megrekedjünk az ugaron. A Fidesz ráadásul eközben elveszíti fiatalos képének maradékát is, s "trendivé" teszi a katyvaszos ellenzéki csoportosulásokat. És ne mismásoljunk, jórészt a Fidesz-kormány rögtönzött és sokszor követhetetlen politizálásának eredménye is, hogy ebbe az irányba löki a magyar fiatalokat. Mert tiszta, világos beszéd, a kompetens személyek és  szervezetek bevonása nélkül - gázárcsökkentés ide vagy oda - pillanatok alatt elolvadhat nemhogy a kétharmad, de még a kormányzás lehetősége is. És akkor megint minden kezdődik elölről...

Egyszóval: szofisztikált és önmagán túlmutató jelentőségű problématurmix ez, s ha pár nap alatt meg szeretnék oldani, nem ártana bevonni a legfontosabb partnereket - és a láthatóan információ nélkül tartott szakpolitikusokat is, akik most is olyasmiért felelnek, amelyre jelenleg felelni sem tudnak.

4 megjegyzés:

Áron Kutnyánszky írta... [Válasz erre...]
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
aszterik írta... [Válasz erre...]

háát, azért jó lett volna, ha a magánnyugdíjpénztári vagyonok kollektivizálásakor is gondoltak volna arra, hogy az "állambácsi majd eltart mindannyiunkat" filozófiája nem sok jót sejtet... meg azt sem értem, hogy egykulcsos adóra meg 13. havi nyugdíjra azért ugye van pénz, de például államilag finanszírozott jogászképzésre egyáltalán nincs...

aszterik írta... [Válasz erre...]

bocsánat, nyugdíjemelésre, nem 13. havi nyugdíjra

Névtelen írta... [Válasz erre...]

"Miénk az egyetem!/?/"- ez volt a diákok egyik üzenete. Százával, ezrével vannak, kik alig-alig járnak bé..., ahová "pokoli" sorsuk rendelte volna, miközben az épületben az infrastruktúra rendületlenül "jár" (fűtés, világítás, alkalmazottak stb.)
De mindegy már..., mert megnyugszanak: amit a kormány tesz vagy tenni fog, értük is teszi talán.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...