A kötetben az írónő legtitkosabb kapcsolatát, házvezetőnőjéhez fűződő misztikus viszonyát és kettejük egymásnak feszülő, dacos igazságát tárja fel. A kényelmes jólétben élő, csak önmagáért és tehetségéért felelős írónő kipárnázott életének falát töri át a cselekvő, nyers szeretet fejszéje.
Emerenc múltja tragikus. Kislánykora óta hordozza ikertestvérei és édesanyja halálának terhét. Egész élete vezeklés: menekít haláltábor torkából, öngyilkosság, halál és éhség kapujából válogatás nélkül minden teremtményt, embert, kutyát és macskát. Hitetlen hite hajtja őt télben és nyárban, az utolsó leheletéig. Seper havat és falevelet, mossa mások szennyesét, belefőzi gondoskodását az ételekbe, s eközben nyitott könyvként olvassa a természet jeleit: meghallja a közelgő halál lépteit és ha kell, azzal szeret, hogy elengedi az útra vágyót. Emerenc másokért él.
Egyetlen magánügye a kalyiba, amelyben lakik. Az ajtót nem lépheti át soha senki. De megszereti az ünnepelt írónőt, s egyetlen egyszer kivételt tesz. Kinyitja legbensőbb élete ajtaját és hellyel kínálja Magdát. A macskákkal és lim-lommal teli, bűzös viskóban a szeretet új dimenziója tárul az írónő elé. Ám ő képtelen Emerencet saját igazsága szerint szeretni, s a végső pillanatban, mikor az asszony nagybeteg, saját hite parancsa szerint rátöri az ajtót. Mikor Emerenc rájön, hogy kiszolgáltatott lett, elrepül az életből. Ám az írónő a regénnyel vezekel a megsértett törvényért, s a legnehezebbet teszi: önmagát helyezi a boncasztalra.
Kitnő regény (érdekesség, hogy Sophie Marceau kedvence is), aminek filmes változata mától Szabó István rendezésében a mozikban is látható. Megnéztem, de nem adott átütő élményt. Olyan volt, mint az Eszter hagyatéka. Nagy reményekkel ültem be a moziba, de a katarzis elmaradt. Persze, nagyívű belső monológot filmre vinni kockázatos dolog. Hiába a kiváló színészi gárda (Emerenc: az Oscar-díjas Helen Mirren, Magda: Martina Gedeck, Tibor: Eperjes Károly), a túlzott igyekezettel szépre komponált képsorok, a regény ütése elmarad. A titkos ajtó nem nyílik ki, a film csak a küszöbig vezet. De nézzétek meg ti is, és beszéljünk még róla!
Emerenc múltja tragikus. Kislánykora óta hordozza ikertestvérei és édesanyja halálának terhét. Egész élete vezeklés: menekít haláltábor torkából, öngyilkosság, halál és éhség kapujából válogatás nélkül minden teremtményt, embert, kutyát és macskát. Hitetlen hite hajtja őt télben és nyárban, az utolsó leheletéig. Seper havat és falevelet, mossa mások szennyesét, belefőzi gondoskodását az ételekbe, s eközben nyitott könyvként olvassa a természet jeleit: meghallja a közelgő halál lépteit és ha kell, azzal szeret, hogy elengedi az útra vágyót. Emerenc másokért él.
Egyetlen magánügye a kalyiba, amelyben lakik. Az ajtót nem lépheti át soha senki. De megszereti az ünnepelt írónőt, s egyetlen egyszer kivételt tesz. Kinyitja legbensőbb élete ajtaját és hellyel kínálja Magdát. A macskákkal és lim-lommal teli, bűzös viskóban a szeretet új dimenziója tárul az írónő elé. Ám ő képtelen Emerencet saját igazsága szerint szeretni, s a végső pillanatban, mikor az asszony nagybeteg, saját hite parancsa szerint rátöri az ajtót. Mikor Emerenc rájön, hogy kiszolgáltatott lett, elrepül az életből. Ám az írónő a regénnyel vezekel a megsértett törvényért, s a legnehezebbet teszi: önmagát helyezi a boncasztalra.
Kitnő regény (érdekesség, hogy Sophie Marceau kedvence is), aminek filmes változata mától Szabó István rendezésében a mozikban is látható. Megnéztem, de nem adott átütő élményt. Olyan volt, mint az Eszter hagyatéka. Nagy reményekkel ültem be a moziba, de a katarzis elmaradt. Persze, nagyívű belső monológot filmre vinni kockázatos dolog. Hiába a kiváló színészi gárda (Emerenc: az Oscar-díjas Helen Mirren, Magda: Martina Gedeck, Tibor: Eperjes Károly), a túlzott igyekezettel szépre komponált képsorok, a regény ütése elmarad. A titkos ajtó nem nyílik ki, a film csak a küszöbig vezet. De nézzétek meg ti is, és beszéljünk még róla!
7 megjegyzés:
Kár, pedig ezt meg akartam nézni, sőt, lehet hogy így is meg fogom, eleve felkészültem rá, hogy nem lesz egy nagy gurítás. Ezt nem tudom hogy van, hogy a mai magyar közönségfilm a legjobb alapokból is egységes se íze se bűze masszává áll össze.
Egyébként én úgy emlékszem, hogy amikor Emerenc első ízben, önszántából beengedi az írónőt az ajtón, akkor épp hogy tisztaság és kínos rend van.
"Kinyitja legbensőbb élete ajtaját és hellyel kínálja Magdát. A macskákkal és lim-lommal teli, bűzös viskóban"
Ez most komoly? Légy szíves, olvasd újra azt a részt, mert Emerenc olyan rendet tartott, hogy a macskáiról sem tudott senki, minden patyolat maga körül, a titkos szoba meg 'hét pecséttel' lezárt, és éppen azért volt olyan döbbenetes a kontraszt az addigi és a későbbi, szánni való állapotához képest, amin ő már nem tudott segíteni...
Egyébként tényleg az egyik legmélyebbre ütő Szabó Magda-mű, sőt, megkockáztatom, az egyik legjobb regénye.
Igazatok van, persze, hogy a betegség előtt pedáns rend volt a különös szobában, a régi bútorok, egy páncélszekrény és a próbababa között, hülyén fogalmaztam. Még virág is volt az elsötétített szobában, de a kilenc macska és Viola miatt klórtól volt nehéz, fojtogató a levegő.
Ja, és nézzétek meg a filmet, kíváncsi vagyok a véleményetekre!
Szabó Magda nekem mindig csoda. Nehezen szánom rá magam, hogy olvassam, mert olyan súlyosnak tűnik, aztán mégis a kezembe kerül, és magával sodor és csak szédülök a mélységektől. Nem olvastam ezt a könyvét sem, és nem is kaptam hozzá kedvet,hogy elolvassam, de mégis belevágok, mert tudom, hogy nagy felüdülés lesz. Szóval köszi Lotte az ajánlót!
Nem fogod megbánni!
Sziasztok!
A regény remekmű, minden megvan benne, simán Nobel díjas lehetne. (Szerintem Szabó Magda sok regénye erőltetett, de ez nem.)
A film szereplői is kitűnőek. De ezzel a Szabó Istvánnal már egy ideje baj van. Az kevés, hogy valaki régóta rendező és profi.
Hogy lehet ilyen didaktikusan, szájbarágósan, időnként Szomszédok ízűen rendezni? A vége meg egyenesen fájdalmas. Szolgai módon másolja a regényt, de a végén rittyent egy másik befejezést. Hova lett az ajtó?!
Imola
Megjegyzés küldése