A napokban vendégségben jártam egy régi lepukkant házban, amit az újdonsült boldog tulajdonosok most próbálnak meg szerethető családi fészekké varázsolni. Sziszifuszi küzdelem, de ők derekasan helytállnak. Amikor beköltöztek, másfél éves kislányuk egyik első akciója az volt, hogy átesett a ronda, ám igen veszélyes üvegajtók egyikén (az üveg ripityára tört, a kislány nem). Arra persze nincs pénz, hogy a rusnya nyílászárókat lecseréljék, viszont a háziasszonykának támadt egy - szerintem - zseniális ötlete. Egy ügyes kezű unokatestvérrel rota lemezre mesés házikókat festetett, és ezeket erősítette az üvegtáblákra.
 |
| Az unokatesó gyönyörűen fest, de nem erénye a precizitás. Szerintem a kikandikáló üveg még bájosabbá teszi a csináld magad!-megoldást |
 | |||
| Mi lesz, ha a gyerekek megnőnek? (Vagy ittasan jön haza apu?) |
Szinte bánom, hogy nekünk szép, nagy biztonságos faajtóink vannak, amelyeket mocskos gyerekkéz-lenyomatok díszítenek, nem pedig varázslatos házacskák!
3 megjegyzés:
Jobb lett mint volt.
Teljesen beleszerettem a házikókba, rájöttem, hogy egy ilyen városkában szeretnék lakni. Meg is rendeltem egy képet az unokatesótól, ha már nem élhetek ilyen helyen, legalább a falamon lógjon belőle egy szívderítőnek:)
És nem reklámozhatnám ezt az ügyeskezű unokatesót itt az onleányon egy facebook link erejéig?
Megjegyzés küldése