Hétfői adásszünet Süveges Gergővel

Szerző: Lotte

A Hétfői Adásszünetben Süveges Gergő, négygyermekes televíziós műsorvezetőt  kerestük meg, aki mesélt nekünk hivatásról és családról,  s arról, miképp  egyeztethető össze e kettő. 

„Szinte napra pontosan két év és 188 adás után elköszöntem a Ma reggel műsorától.” Egy 2011. október 2-i blog-bejegyzésedben olvasható ez a mondat. Fájdalmas búcsú volt?

Szerettem a műsort. Szerettem a mareggeles kollégákkal együtt dolgozni, szerettem a reggeli pörgést, a gyors váltásokat, a különféle témák közötti rövid átállásokat. Örültem annak, amikor a hétköznapi, közéleti, politikai műsorban teljesítettem szolgálatot, és annak is, amikor a hétvégi, elgondolkodóbb, maradandóbb értékekre figyelő adásokat készítettük. Egy valami nem hiányzik: a heti ötszöri négy harmincas kelés…

Azóta „háromlaki” életet élsz a közmédiában. A Megoldások Magazinjának egyik műsorvezetője vagy az m1-en, a Dunán pedig közéleti műsorokat vezetsz: a Közbeszédet és a Heti hírmondót. Eközben rádiózol is, a Kossuthon a Szombat délelőtt egyik házigazdája vagy. Ez a felállás kimerítőbb vagy a korábbi volt az?

Más. Akkor hajnaloztam; most többnyire délután, este, illetve hétvégén vagyok szolgálatban. Az fizikailag keményebb volt, ez kevésbé családbarát.

Van kedvenc? Egyáltalán: inkább politika vagy inkább tágabb értelemben vett közélet? Mi érdekel, és mi inspirál jobban?

Örülök, hogy a szó szoros értelmében vett közszolgálatban dolgozhatom. A fogyasztóvédelmi magazinban gyakorlati tanácsokat adunk: konkrét emberek konkrét problémáira keresünk konkrét megoldásokat. A politikai háttérműsorokban talán sikerül érthetőbbé tennünk a döntések, irányzatok, véleménykülönbségek mozgatórugóit. A rádiós délelőtt pedig történeteket mond el, amelyek akár velünk is megeshettek volna – vagy amelyek soha nem történhetnének meg velünk. Egyszerre kikapcsoló és továbbgondolásra inspiráló – amint ez a műsor alatt érkező sms-ekből is érezhető.

Több mint tíz éve dolgozol a televíziózás világában. Igazi „tévés arc” lettél, a média változékony világában stabil pont vagy. Gondoltad volna kisfiúként, mikor az Ablakban nézted, mondjuk, Déri Jánost, hogy egyszer te is ilyen „tévés bácsi” leszel?

Akkor sem gondoltam, és most sem gondolom, hogy valaha is összemérhetem magam Déri Jánossal. De elérhetetlen klasszist tudnék még sorolni bőven…

Tényleg, van példaképed?

Sokaktól sokat láttam; remélem, tanultam is valamit. Mozzanatok állnak előttem, nem konkrét személy. Csipegetek innen is, onnan is.

Mai fejjel is a negyedik hatalmi ágat választanád hivatásul?

Sok műfajjal, sok műsortípussal találkoztam az elmúlt években, sokféle feladat megtalált; és a többségükben kifejezetten örömömet leltem. Szeretem azt, amit csinálok.

Magyar szakon végeztél, és teológiát tanultál. Ez azt jelenti, hogy vágy volt benned arra, hogy szép magyar nyelven örök értékeket közvetíts. Hogy érzed, sikerült? Erre vágytál?

Sosem gondoltam, hogy a média képes megváltani a világot. Már csak azért sem, mert ezt a feladatot valaki már elvégezte… Inkább azt mondanám: szeretném tisztességesen, szakmai alázattal és a közt szolgálva tenni a dolgom. Mindig éppen azt, amelyik előttem áll. Talán ez már önmagában értékközvetítés.

Világos értékrendet képviselsz: kereszténység és családcentrikusság. Nem divatos értékek manapság, könnyen ráfogják, hogy "öregszagot" árasztanak. Te viszont képes vagy a komolyat és értékeset lendülettel és humorral megtestesíteni. Szomjazzák is a szavaidat. Sokat hívnak beszélgetni, előadni?

A szagomra még nem volt panasz… Nagy dilemma, hogy mire mondok igent és mire nem, hogy mi alapján szelektálok. Minden idő, amely előadással, pódiumbeszélgetéssel, dedikálással, utazással telik, a családdal töltött időt csökkenti. Márpedig a mostani beosztásom amúgy is több tudatosságot, jobb szervezést követel. Ugyanakkor azt is érzem: sokaknak fontos, hogy megerősítsék őket: nincsenek egyedül; mások is gondolkodnak, élnek hasonlóan; van rajtuk kívül, aki a hűségben, az elköteleződésben és a felelősségben találja meg a szabadságát. Ezt a két szempontot kell szüntelenül ütköztetnem. Sokkal bonyolultabb kihívás, mint amilyennek elsőre tűnik.

A hátországod stabil és vidám: szerető feleség és négy kisebb-nagyobb gyermek vár haza. Mennyit látnak otthon?

Vegyük végig a hetet a gyerekek szempontjából? Hétfőn sokat, kedden szinte semennyit, szerdán megint sokat, csütörtökön és pénteken keveset, szombaton fél napot, vasárnap hol így, hol úgy. Összességében nem panaszkodom, bár nincs az az együtt töltött idő, ami elég lenne – nekik sem és nekem sem. Igyekszünk a feleségemmel is kiszakítani azt a kettesben töltött időt, amelyre rászorulunk, hogy a kapcsolatunk élő maradjon.

Ilyen intenzív családi élet közepett van egyáltalán lehetőség néha ernyedten tévézni?

A kifejezés egyik eleme sem jellemző rám…

A család kritizál, vagy nem néznek és hallgatnak?

Sokkal jobban szeretnek élőben találkozni velem. Az off-line kapcsolatot preferáljuk mind.

Az anyák inkább kitárulkozóbbak, az apák szemérmesebben őrzik családi életük titkait. Ez a megállapítás nálad nem áll. Épp pénteken jelent meg Apa-kép-írás című köteted folytatása, az Apaszem. Másképp lát egy apaszem, mint egy anyaszem?

A minap láttam egy karikatúrát arról, hogy a családban kinek milyen megtisztelő feladat jut. Az apa állt a gyermek fejénél, mosolygott és gügyögött. Az anya a gyermek alsó feléhez került. Pelenkázott. Nyilván mást fognak, mást szagolnak – és mást is látnak… S ez még akkor is így van, ha nálunk másképp áll a dolog: ismerem a pelenkázás csínjait, a fürdetés, etetés, fektetés bínjait. Mégis: talán nagyvonalúbban kezelem a határidőket, az időtartamokat, a Celsius fokokat, a tápanyagokat, vagy épp a ruhadarabokat. De ha Margit egyszer megírja az Anyaszemet, én leszek az első, aki elolvassa. Mondjuk, remélem is, hogy megmutatja, mielőtt nyomdába küldi…

„Apává lenni nem nehéz. Apának lenni – az az igazi kihívás” – írtad négy éve, az Apa-kép-írás megjelenésekor. Hogy érzed, hogy „teljesítettél” az elmúlt négy évben apaként?

Gyümölcseiről ismerszik meg a fa. Nyilván mindannyiunknak vannak jobb és rosszabb napjai, korszakai, nehezebben viselhető időszakai. De a mai helyzet a gyerekekkel az, hogy ismerjük egymást, kíváncsiak vagyunk egymásra, tudunk egymásról és vágyunk egymás társaságára. Szerintem ez jó mérleg.

Fiúk-lányok szép rendben követték egymást nálatok. Ki apás, ki anyás közülük?

Mindenki. Felváltva. És egyszerre. És rendszertelenül. És hirtelen felindulásból épp úgy, mint előre megfontoltan. Nagyon jó érzés, hogy ilyen értelemben nincsenek „párok”. Úgy érzem, mindketten fontosak vagyunk mind a négyüknek. Ahogy mind a négyen fontosak – mind a kettőnknek.

Feleséged, Margit könnyen hozzászokott a „híres férj” melletti élethez, s hogy nem lehet úgy boltba menni, hogy ne mutogasson felétek a bevásárlókosara mögül valaki: „Nézd csak, ott a tévés Süveges!”?

Egy láthatatlanná tévő sapka első vásárlója biztosan ő lenne. Bár azt még nem döntötte el, a saját fejére vagy az enyémre húzná-e szívesebben. Talán hol erre, hol arra. Az, hogy látszom a tévében, nyilván felelősség is. Derekasan igyekszik megfelelni neki, de nincs fóbiája.

Margit gyógypedagógus, de évek óta a gyerekek mellett van, 24 órás szolgálatban. Vágyik megmerítkezni a szakmájában, vagy összeomlana az élet, ha ő is dolgozna?

Az biztos, hogy gyökeresen átalakulna. Egyébként éppen erre készülünk. Ő államvizsgára, mi életmódváltásra… Igen, kilenc év nagy idő, ő pedig szeretne a szakmájában elhelyezkedni. Én is nagyon remélem, hogy hamarosan foglalkozhat olyasmivel, ami régóta érdekli, izgatja – és sok örömet ad számára.

Előadásokat tartasz a Felelős Szülők iskolájában is. Bezzegapa vagy? Sose szakad el a cérna? Ha a harmadik kakaó is kiborul reggel az asztalnál, a gyerekek még mindig megússzák egy finom „ajjajjajj”-al?

Eddig sem mindig úszták meg… Hogyne szakadna, az én cérnám sem acélsodronyból készült. Vannak csomópontok a napban, amikor már mindenki fáradt, vagy mindenki éhes, vagy mindenki nyűgös… ezeket túl kell élni. A gyerekeknek is, nekünk is.

Tudod, miért kérdeztem? Ma is a Quimby-szám a nagy kedvenc?

Felzárkózott mellé Cseh Tamástól a 424-es vagy A hatvanas évek, és versenyben van a Pofonofon, a Válj kővé, vagy a Kegyelet-egylet is. De benne van a pakliban – főleg Andris paklijában – a „Magyar urak jőnek Buda városába” kezdetű Kaláka-nóta is…