Napsugaram

Szerző: Lotte

Épp olyan, mint ez a mai reggel. Napsugaras és derűs. Nézem őt, a spalettán átszűrődő napfényben, ahogy a párnán fekszik, borzos haja keretezi ennivalóan bájos, beteg arcocskáját. Szívet melengető öröm ránézni. Minden kulisszában más és más, és persze minden piszok jól áll neki. 

Most elmélyülten játszik. Eszköztelenül. Egyedül két kis meztelen lábacskája a kellék. Egyik a Kicsi, másik az Anyája. Állandó szereplői játékainak, amivel már most készül majdani hivatására. Örök, egyszerű kislány-játék: babázik. Kicsi és Anyája sürgölődnek a paplan hepehupás felszínén és halkan beszélgetnek. Csendben figyelem, s mint annyiszor, öröm jár át tetőtől-talpig. 

Ma négy éve, hogy először megláthattam őt a Szent István Kórház kihalt, éjjeli szülőszobáján. Azóta játsszuk mi ketten, Kicsi és Anyája örök játékát. Isten éltessen, Kicsim!