"A szakemberek egyre gyakrabban tapasztalják, hogy normál terhesség után, komplikáció nélküli szülést követően, ortopédiai, vagy neurológiai betegségek megléte nélkül a babák mozgásfejlődése lassabb: mozgásfejlődési lépcsők... maradnak ki. A probléma hátterében sokszor a baba mozgása során kialakult, látszólag nem jelentős szokások, szemléletmód állhatnak, amelyek a mozgásfejlődés gátló tényezőjeként szerepel."
Először is leszögezem: a korai fejlesztés csodákra képes, a különböző fejlődési rendellenességek korai diagnózisa fontos, minden gyanús jelet komolyan kell venni. Azonban átlagosan fejlődő gyerekeknél a természetes, saját ritmusba való beavatkozást izzadságszagú, felesleges, és sokszor káros. Mármint szerintem. Manapság divatos úgy tekinteni a csecsemőre, mint egy javításra váró kütyüre, számok, értékek, teljesítmények alapján méricskéljük őket, s ha valahol bibi támad, jaj, annak az anyának, babának!
A cikk szerint az első év legfontosabb teendője az, hogy babádat vízszintes helyzetben tartsd. A függőleges pozíció ördögtől való találmány. Épp ezért baklövést követsz el, ha gyermeked felveszed, ringatod, ölbe veszed, magadra kötöd ( ne áltasd magad, a fekvő helyzet sem sokkal jobb, mert megakadályozod a spontán mozgását), esetleg segítesz kiszabadítani a maga alá gyűrt karocskáját. A lakást úgy kell átrendezni, hogy még véletlenül se tudjon felkapaszkodni sehová. Hét hónapos kortól a járóka badarság, mert a végén még feláll benne, inkább el kell különíteni a szobában egy részt neki (gondolom a szögesdrót, vagy a villanypásztor alkalmas erre a célra).
Értem én, hogy ez a cikk a mozgásfejlődésről szól, de miként lehet gyermeknevelési kérdéseket egy szempontból megközelíteni? Elvégre nem egy összetákolt robotot akarunk tökéletesíteni, hanem a hús-vér gyerekükről van szó. Sikít bennem az anyaállat: az ősbizalom, meg a kötődés és az anya-gyerek kapcsolat csak a kúszás-mászás után kullog? Miféle nézet az, amelyik hibás nevelési szokásként beszél arról, hogy az anya túl sokat tartja karban a csecsemőjét, ahelyett, hogy a megfelelően kemény kiságyban stimulálná a mozgásfejlődését?!
Tavaly állandó fellépők voltunk egy babamama klubban. A klub tartozéka volt egy fiatal, lelkes gyógytornász, aki azonnal lecsapott egy szerencsétlen anyuka fél éves kisfiára. A makkegészséges csecsemő "bűne" az volt, hogy még nem mászott. Két hónapos keserves munka után csodák csodája, a kisfiú "behozta lemaradását" (persze csak miután pont annyit kúszott, amennyi az egészséges mozgásfejlődéshez nélkülözhetetlen). Anyu a gyerekkel végigzokogott két hónapot, derűs együttlétek helyett orvosokhoz, fejlesztőkhöz és kuruzslókhoz jártak, de megérte, bár kissé megkésve (!), a baba végre fejlődésnek indult.
Talán ismeritek azt a klasszikus vizsgálatot, ahol két pszichológus (de az is lehet, hogy antropológus, bocsi), Danzinger és Frankl bécsi csecsemők fejlődését hasonlították össze gyalázatos körülmények között élő albán kisbabákéval. Az albán babák az első évükben ablaktalan putriban, pólyában összekötözve egy fabölcsőben parkoltak. Tényleg elég rémes lehetett a helyzet, viszont a putriban mindig nagy volt a nyüzsgés: rokonok, ismerősök jöttek, mentek, s a legfontosabb: az anyukájuk gyakorlatilag egyfolytában ott volt mellettük, a lekötözött babák megtanulhatták, hogy mama mindig kéznél van. Egy év után kiderült, hogy az elmaradott albán falucska kisbabái szociális fejlődésükben simán verik bécsi társaikat. A mozgásuk persze csapnivaló volt, de a lemaradást néhány hónap alatt behozták, és semmi maradandó károsodást nem szenvedtek! Nesze neked kúszás, mászás, tudatos mozgásfejlesztés!
Néha még a kis Kórházi Farkasunknál is elönt a frász, hogy mennyi mindent elfelejtettem megtanítani neki. Mert frusztrál a védőnő, a gyerekorvos, a statisztika és a szomszéd gyereke Aztán ránézek a három nagyra és rögtön tudom: nincs is annál egyszerűbb dolog, mint egy kisbaba anyukájának lenni: nem kell semmi mást tenni, csak szeretni, elfogadni, és elhinni neki, hogy tudja mi a dolga. Vannak olyan gyerekek, akik cseszegetés nélkül soha nem fognak kommandósokat megszégyenítő módon kúszni, de ha megtanulják, hogy még ilyen fogyatékossággal is szeretik őket, akkor ezt a traumát könnyedén fel fogják dolgozni.
Egyszer egy barátnőm azt mondta, hogy a gyerekeim úgy nőnek, mint a vadvirágok, senki se gazolja, nyesegeti őket, de azért összességében elég pofásan néznek ki. Nem bóknak szánta, de ennél nagyobb elismerést gyermeknevelés területén nem nagyon kaptam. Magam részéről nem vagyok a nemesítés híve, a vadvirágokra esküszöm. Olcsóbb, kevésbé macerás, ráadásul nekem jobban is tetszik!
20 megjegyzés:
Szóval ha egy baba egészséges, az veszélyes dolog, mert akkor nem fejlesztik, hanem "csak" a saját tempójában fejlődik??... Nincs túl sok unatkozó szakember mostanában? :(
Éljenek a vadvirágok!
a "Babies" film tanulsága is az volt, hogy legjobban az "életre" az egy éves afrikai kisgyerek van felkészülve, akivel a legkevesebbet foglalkoztak TUDOMÁNYOSAN. A mongol gyerek, aki majdnem végig jó szorosan be volt kötve a bölcsőbe se maradt sokkal alább egy éves korára, a japán és amerikai akikkel a legtöbbet foglalkoztak az "utolsó normák szerint", meg hát... nem voltak cseppet se fejlettebbek.
http://www.imdb.com/title/tt1020938/
ja, én is egy vagyok az unatkozó szakemberek közül, azért rágódom ilyen hülyeségeken, ahelyett, hogy a Vadvirágaimban gyönyörködnék...
Amúgy szerintem nincs baj a tudománnyal, csak annyi, hogy véresen komolyan veszik saját magukat, s csak ritkán érhető tetten egy kis önirónia...
A kisebb lányom rendre mindent másfél hónappal korábban csinál, mint annak idején a nővére. Igaz, a kicsi csámpás lábú, ezért gyógytornászhoz viszem, és itthon is tornáztatom, a nagy meg csak nő, mint a vadvirág. De Nagylány így is egész emberszabású lett, hogy nem 8, hanem csak 9 hónaposan állt fel először (bár ezek szerint még ez is tilos lett volna). Én a kicsi csámpás lábait nagyon szívesen elcserélném egy picit lassabb mozgásfejlődésre.
Nem fogod megúszni a nagy gyors mozgásfejlődését sem, mert mivel balga módon hagytad függőlegesbe tornázni magát, biztos ő is csámpás lesz, szóval viheted őt is a zseni gyógytornászodhoz.
Ezektől a számoktól mindig kiborulok,őszintén szólva én nem is emlékszem, mit hány hónaposan csináltak, de olyan normális gyereknek néztek ki.
Azt hiszem, rájöttem a megoldásra. Ki kell alakítani a szobában egy 50 centi belmagasságú részt, és egyéves korukig ott tartani őket.
Hogy egy évig csak másszon!!!!Micsoda hüjeség!!Töki egy évesen nyaktörő módon csúszdázott és rohangált a lépcsőn-lekötözni sem tudtam volna(pedig nem lett volna rosz).
Engem meg egy kedves játszótéri anyuka el akart küldeni Dévény tornára, mert 13 hónaposan még nem járt egyedül a Nagylány.
Nem tartozik szorosan a témához, de bedobom a közösbe, mi a véleményetek: ma ringatón (én nem úsztam meg :-) elképedve láttam, hogy egy anyuka nem ad pelust a 8 hónapos gyerekre. A kölök szobatiszta, az anyukája félóránként a mosdó fölé tartja (születése óta), és olyankor pisil-kakil (mondjuk a mozgásfejlődésének ugyebár biztos nem jó, hogy függőleges helyzetben a mosdó fölött van, de ettől most tekintsünk el).
Nem csak unatkozó szakemberből van sok, unatkozó anyukából is.
Én azért annak a fél méteres falnak a tetejét kiraknám üvegdarabokkal, mert amilyen ravaszak ezek a mai kölykök, még felkapaszkodnának. Itt van például Miszdisz Tökije, ő aztán biztos sok galádságra lett volna képes, csak, hogy a mozgásfejlődésnek jól odab..-on!
Anyuka2, gratulálok! Azt hittem, a világ leggázabb anyukájával én találkoztam múlt héten a babamama-klubban, aki kórházi kivizsgálásra vitte másfél éves 12 kilós igen dagadt gyerekét azért, mert meg van róla győződve, hogy a kisfiú anorexiás. A te szobatiszta nyolchónaposod az én anorexiás másfélévesemet kenterbe veri!
Ja, ez egy új mánia, de én nem ismerem a tudományos részleteket.
Viszont attól még nem lesz szobatiszta egy gyerek, hogy félóránként a mosdó fölé tartják. Nem ő szabályozza a kimenetet, hanem az anyukája őt.
Nem függőleges fal, hanem vízszintes, h ne tudjanak felállni.
A vízszintes fal tetejére is lehet üvegdarabokat tenni belülről, hogy még véletlenül se jusson a gyerek eszébe, hogy fölemelkedjen.
:D Egy anya bármit megtesz a gyermekéért.
Szerintem ezek már olyan tudományos magaslatok, hogy szerintem itt az ideje, hogy publikáljátok egy babamama magazinban!:)
Ezek a dolgok kiválóan jók arra, hogy az egyébként is könnyen elbizonytalanodó fiatal anyukák önbizalmát rendesen lerombolják. Szoktam nekik mondani, hallgass meg minden tanácsot, aztán tégy úgy ahogy a szíved súgja, mert a te gyerekedet senki más nem ismeri nálad jobban.
Köszönöm szépen Holdviola (de gyönyörű neved van:)), hogy ezt ilyen frappánsan megfogalmaztad!Tulajdonképpen ez a lényege az egésznek: a felesleges pánikkeltés többet árt az anya-gyerek kapcsolatnak, mint - legrosszabb esetben - egy kis otthoni lábtorna a korai felállás miatt (de én azért ebben is kételkedem) Az én Királykisasszonyom viszonylag hamar felállt, viszont alig mászott 1-2 hetet. Az ortopéd orvos megállapította, hogy kicsit befelé dőlnek a bokái (hogy a korai állástól, vagy sem, ezt már soha nem fogom megtudni), ezért oda kellett figyelni, milyen cipőt veszünk neki (azt hiszem suppinálónak hívják?), és lábtornáztunk sokat (játékosan, ez volt a nap fénypontja). Most voltunk kontrollon, a gyereknek kutya baja, de a lábtorna megmaradt lelki szükségletből, amolyan közösségi esemény nálunk, az összes gyerek szívesen beszáll a lábbal való papírzsebkendő tépkedésbe. Persze most még hülyére izgulhatom magam, hogy a kislányom dislexiás lesz-e a kimaradt kúszás-mászás miatt:)))
a fejlesztések és különórák az egy-gyerekesek privilégiuma. (nocsak, nagycsaládos gőg?) Hunorral még jártunk gekkóba (8 hónapos volt, értitek? feküdt a hátán a nagy testével, mint egy giga pók és csak vigyorgott ki a fejéből, miközben rázogatta a konduktorné asszonysága csörgőket neki, meg felmérte drágapénzért, hogy mennyire is okos a nmi elsőszülöttünk), meg elit budai bmk-ba, ahol kellően szarul érezhettem magam, mert a kölöknek azt a fél kiskanálnyit, amit hajlandó volt ételből elfogadni (kizárólagosan anyatejen akart felnőni), nem biopiacon vásárolom és nem magam turmixolom, hanem a kecskeméti konzervüzem zsebit gazdagítom.
nekem új szólásom lett: ha tehetném a harmadik gyerekkel kezdeném. és ezt ajánlanám mindenkinek. jutalomjáték.
Az biztos, hogy ötödszörre semmi pénzért nem szülnék egy első gyereket!:)
Megjegyzés küldése