Bátyjánál fel sem merült a kérdés, egyértelmű volt, hogy érett az iskolai elvárásoknak megfelelni. Öccse azonban más: vékonyka, érzékeny fiú, aki egyébként okos, érdeklődő, kreatív, mégis nehezen tudom őt iskolapadban, nyugton ülve elképzelni. Ugyanakkor a kislegény hallani sem akar az oviskor meghosszabbításáról, s bár nem kötik igazi barátságok (nem túl jó összetételű) csoportjához, nem szeretne lemaradni tőlük, menni akar az iskolába.
Én pedig csak morzsolom az érveket, pro és kontra: februári születés, 20 kg alatti testsúly, érzékenység - ellenében; jó észbeli képességek, belső vágy az iskolába menetel iránt, a maradó vegyes csoporttal kapcsolatos kételyek - mellette.
Rendre döntetlen az állás, de itt nem lehet ikszelni, határozni kell! Közben az idő telik, s már alig három hét van a beíratásig. Én meg csak billegek ide-oda. Szülőtársaim, szerintetek?
Rendre döntetlen az állás, de itt nem lehet ikszelni, határozni kell! Közben az idő telik, s már alig három hét van a beíratásig. Én meg csak billegek ide-oda. Szülőtársaim, szerintetek?
3 megjegyzés:
Ez tényleg nagy dilemma. Elvileg úgy gondolom, minél később megy a gyerek iskolába, annál jobb. De persze, ha egyedi esetről (gyerekről) van szó, az mindig más. Bendő januári születésű, nem akartam iskolába adni hat és fél évesen, de család, ovi, nevtan mind azt mondta, hogy menjen. Az ovi nálunk is vacak volt, Bendő utált oda járni, végül ezért adtam be a derekam. Elsőben az iskolában hetente kétszer gyógypedagógus foglalkozott vele, mert a figyelmével "gond " volt. Amúgy szárnyalt az iskolában, és ez a figyelemzavar is elmúlt (Szerintem nem a gyp. miatt, hanem tényleg kellett neki egy év, hogy "beérjen"). A régi és az új osztályában is majdnem ő a legfiatalabb, de nem látszik rajta. Nem bántam meg, hogy iskolába küldtem, bár szerintem az se lett volna trauma, ha még egy évet ovis. Szerintem, ha ennyire "döntetlenre" álltok, hallgass az óvónénire, meg keress egy pszichológust, az iskolaérettségnek mérhető kritériumai vannak, tehát a szakemberek ebben a kérdésben valószínűleg helyes döntést hoznak.
Én azok alapján, amiket leírtál, engedném iskolába (főleg azért,mert egy rossz ovinál rémesebb dolog nincs), és keresnék neki egy "tyúkanyó"-tanítónénit.
Egész éjjel a kezemben volt szegényke, még sose, egyik gyereknél sem tapasztaltam ilyen csillapodni nem akaró lázat. Hűtőfürdő, priznic, reszkető, karikás szemű pici ember. Most sehova nem engedném, nemhogy iskolába! Persze, ha már meggyógyul, és újra nagyszájú feleselő lesz, biztos újra vakarom a fejemet. Bár, már csak ott tartanánk!
(Köszi a hozzászólást!)
Nyugi, túl lesztek rajta.Nálunk egy hete a Kisfarkasnak volt három napig negyven fok feletti láza (én negyven foknál mindig kikapom a hőmérőt, nehogy bepánikoljak), kicsit lejjebb tornáztuk, aztán ugrott vissza megint. És semmi komoly nem volt, csak egy laza, útszéli vírus.
Megjegyzés küldése