Talán emlékeztek, nemrég írtam egy lelkendezős
bejegyzést a pécsi felújított Zsolnay Gyártelepről. Azt is elhatároztam, hogy
Embert addig nyaggatom, amíg el nem visz engem Pécsre házassági évfordulót
ünnepelni. Akkor még nem sejtettem, hogy álmom minden nyaggatás nélkül valóra
válik (no, nem az édes kettesben ünneplős része, hanem a pécsi kiruccanás).
Kedden, ahogy a baleseti sebészeten üldögéltünk egy
törés-gyanús mutatóujjal, Szendvicsgyerek benyögte, hogy pénteken Pécsen lesz
vívóversenye, ami az ő részvétele nélkül talán megrendezésre sem kerül. A
röntgen-leletre várakozva tulajdonképpen vágyakozva gondoltam arra, mennyivel
egyszerűbb és olcsóbb lenne az élet egy alaposan eltört mutatóujjal. Az orvos
azonban vigyorogva közölte, hogy csak egy kis rándulásról van szó, s ha
pihenteti a kis élsportolónk, a pénteki meccsre már kutya baja sem lesz. A
pihentetés lelkiismeretesen megtörtént, két napig Szendvicske bebugyolált
kézzel és mártír arccal íratta a leckét az osztálytársakkal. S valóban, a
kímélő életmódnak köszönhetően péntek reggel a család kocsiba vághatta
magát, és elindulhattunk a pécsi kirándulásra (pontosabban Bendőt itthon
hagytuk az osztálytársakkal társasjátékozni, ő nem fért be az autóba).
Gondoltuk, ha már Pécsen vagyunk, nem szaladunk haza a
verseny után, hanem eltöltünk egy családi hétvégét a városban. Így hát
nekivágtunk a városnak Hoppla nyuszi
pécsi útikalauzával felszerelkezve (ez Bartos Erika egyetlen könyve, amit meg
tudok bocsájtani neki).
No, ne valami kulturális turnét képzeljetek el, elsősorban a
játszótereket és fagyizókat céloztuk meg, és természetesen a kedvemért a
kikupálódott Zsolnay Negyedet:
Remélem, a képek önmagukért beszélnek. Felejthetetlen élményt jelentett a város szélén található gyárterületen bolyongani, ennek élvezeti értékét a három megvadult, és a történelmi emlékek iránt közönyös gyermekem sem tudta jelentősen rontani:
A régi épületek egészen lenyűgözőek voltak, számomra most vált
világossá, hogy Zsolnayék nem véletlenül váltak világhírűvé, még az újonnan
odaálmodott kockakomplexumok sem tudták lényegesen rontani az összhatást
(ezeket bosszúból le se fényképeztem). A felújított Negyednek jellegzetesen új
"szaga" volt, a szombat délután ellenére is csak kevesen lézengtek,
még egy tisztességes japán turista csapattal sem futottunk össze. Még ennél is
jobban elkeserített, hogy egyetlen kiülős kocsmát sem találtunk, remélhetőleg a
hiánypótló intézkedések hamarosan megtörténnek. Játszótérből viszont akadt
bőven, négyet is felfedeztünk egymás hegyén-hátán, így hát órákat aszalódhattunk a Napon. Ez a bájos,
Zsolnay-kerámiával kirakott babaház is az egyik játszótér tartozéka:
A legnagyobb élményt a gyerekeknek a látogató központban
berendezett Interaktív Varázstér jelentette. Az alsó szint tulajdonképpen pihenő helyként funkcionál, használatáért nem kell fizetni, viszont a gyerekeknek jó
móka, és az elgyötört szülők is kiliheghetik magukat. Található itt görbe
tükör, párnacsata-sarok, hatalmas iskolai tábla, Foucault inga és néhány hintaágy
is:
A Pirogránit Udvarban ért véget felfedező kirándulásunk: miközben épp egy török-kori játszóházban mulatozott a nép, Királykisasszony hisztériás rohamot kapott holmi nemez-tulipán miatt, így a lehető leggyorsabban távoztunk a rendezvény színhelyéről:
Amint láthatjátok, a
Zsolnay Kulturális Negyednek csak a töredékét sikerült felfedeznünk, ennek
ellenére bátran ajánlom Nektek gyerekestül és gyerekek nélkül is. Nagyon jó kis nyári programnak tűnik, biztos nagyobb lesz a nyüzsgés,
mi elhatároztuk, hogy visszatérünk egy hosszabb turnéra. Akkor talán kultúrából és sörből is több jut nekünk, és Pécs városát is alaposan szemügyre vesszük. Mert tulajdonképpen a vívótermen kívül csak a képen látható szerelmes lakatfalat láttuk, ezt viszont több ízben
is. Hála Bartos Erikának. Ő ugyanis nem átallott szív alakú
lakatokat is pingálni mesés útikalauzába, s Királykisasszonyunk az élet nagy
csalásaként élte meg, hogy a valóságban csak ronda, rozsdás kutyaközönséges
lakatokat találtunk. Aki véletlenségből mégis felfedezne a képen egy nyamvadt szív alakút, legyen szíves
jelezze, a becsületes megtaláló értékes ajándékban részesül!
7 megjegyzés:
Az Erzsébet téren van egy szerelmesek fája és legalább négy-öt szív alakú lakat is van, köztük egy kifejezetten nagy is, kb. akkora, mint egy kutyafej. Nekünk mindig arra kell menni oviból hazafelé.
Amúgy ez egy hálás téma, hogy kinek miért megy az agyára Bartos Erika. Engem ingerel, főleg sokadszorra. De gyerekként más lenne.
Réka
Hála Neked, talán sikerül Királykisasszony életbe vetett bizalmát visszaállítani, feltétlenül megszemléljük a lakatokat!
Be kell vallani, hogy ez a Bartos Erika tényleg tud valamit, bármennyire is irritál. Amúgy Bogyó és Babóca azért nem is olyan vészes, néha egész jó pszichológiai érzékről tesz tanúságot a nőci.De azért ezt nem jó szívvel vallom be, és csak itt suttogom a lábjegyzetben.
És ez?:
http://www.youtube.com/watch?v=Vmg6dl9tais
:)
Ez övön aluli volt, azt hiszem, kimeríti a trollkodás fogalmát:)
Akkor már inkább futás Párductestűvel!
Miért? Sztem egész jó pszichológiai érzékről tesz tanúságot :)
:)))Rendben, megadom magam! Azt hiszem, most elmegyek futni egy MP3-mal a fülemben, és a Kiskalász zenekar adja hozzá a ritmust!
Szerintem príma volt a Kiskalász zenekar, a rajz is, csak még a végére hiányzott az, hogy valakit belegyömöszölnek egy kényszerzubbonyba.
Nem is tudom, hogyan lehet ilyen rettenetre bukkanni az interneten. Alig tudtam elaludni.
Réka
Megjegyzés küldése