Szerző: LotteItt(hon) én. Megtehetnénk, hogy fogadjunk valakit, próbálkoztam is, de rendre azt vettem észre, hogy ugyanúgy végigtakarítottam a napot, mintha nem lett volna segítségem, ráadásul hol kávéval kínáltam, hol ebédeltettem az egyébként aranyos Sárikát. De az én hibám. Egyszerűen utálom ezt a szerepet! Ugyanígy voltam (a nagymamák nem kis bánatára) a gyerekvigyázókkal is. Mikor elhívtunk egy nénit, hogy segítsen a picik és még kisebb mellett, egyre csak ki akartam venni a gyerekeket a kezéből. Miért dünnyög pénzért hozzájuk egy idegen, mikor én is ott vagyok, még ha frusztráltabban és idegesebben is?! (Az intézményesült gyerekfelügyeletnél ez már egyáltalán nem zavart, de ott más a helyzet: egy gyerekcsapat tagjaiként vigyáznak rájuk az óvónénik.) Nem tehetek róla, kényelmetlenül érzem magam, ha más végezi a dolgomat.
Ötünk élete persze folytonos pakolással és csiszatolással jár. Lássuk, mi tartozik a napi rutinba? Először is a mosás-teregetés-pakolás végtelen háromszöge. Nekem ez a legutálatosabb: a ruhaneműk körforgása reménytelenséggel tölt el, a gyerekek átlag két viselet ruhát és egy asztalneműt piszkítanak el naponta, ami örök munkát ad a mosógépünknek. (Hét év robot után nemrég nyiffant ki és vonult nyugállományba az első darab.) A porszívózás is menetrendszerű tevékenység, ezt az amerikai konyhával, no meg nyáron a kerti ki-be járkálással, télen a fatüzeléssel magyarázom (hiába próbálom szabályozni az étkezések rendjét és a teraszra való kijutást, csak reménykedem, hogy egyszer valami foganatja is lesz.)
Aztán itt vannak a három-négy napos ciklikussággal ismétlődő teendők: a felgyülemlett vasalnivalók felszámolása, a hideg és meleg burkolatok felmosása, a portörlések és a mellékhelyiség-takarítással kapcsolatos tennivalók.
És máris eljutottunk a nagytakarításhoz. Ez már az ablak- és keretmosás, a konyhai csetresz-dörzsölés, a pókháló eltüntetés, a bútorhuzigálás, a növényzuhanyozás, a függönymosás és a szőnyegtisztítás világa. Itt már koncepció kell: vegyszerekkel és rongyokkal, vödrökkel és papírtörlőkkel felszerelve, fejben megfelelően felkészülve kell nekiállni. És akkor az előkészületi szakról, a láthatatlan, szekrények mögötti világról, meg a lakás különböző sarkain rendszeresen újratermelődő kaotikus kupacok felszámolásáról még nem is beszéltem! Ilyen kupacokká állnak össze például a tokjukat vesztett mese dvd-k; a kitört hegyű ceruzák és kupak nélküli filcek; az előszobában összegyűlt „csak ezt még hadd vigyem magammal” típusú, később méltatlanul mellőzött játékok és játékalkatrészek; az innen-onnan hozzánk került névjegyek és szakadt kuponfüzetek. És felmerülnek a racionálisan nem megoldható problémák: mi legyen a kéthetes vonatos rajzokkal vagy a pókhálósra kopott kedvenc macis zoknival? A sorsuk a kezemben van: adok-e még egy kis időt vagy kuka? (Nem vagyok túl következetes, jövőjük attól függ, vajon épp a rendszeretet vagy az általuk kiváltott nosztalgikus érzelem kerekedik-e felül.)
És most mindjárt karácsony, megint elérkezett az idő, tovább nem halogathatom az akciót. Nagy levegőt veszek, és a vége felirat lebeg a szemem előtt, mikor a lakás illatosan csillog-villog. Ilyenkor a szebbik csészémből iszom egy kávét és bekapcsolok valami jóféle zenét: mert megérdemlem. Aztán eltelik tíz perc és hazaérnek a gyerekek. Az idillnek vége. És kezdődik minden előröl.
10 megjegyzés:
A történet nagyon ismerős! Én viszont nagyon szeretem, ha valaki takarít helyettem.Sajnos a gazdasági válsággal búcsút kellett mondanom a két hetente felbukkanó és roppant céltudatos házi segítségemnek, azóta elszabadult nálunk a pokol.
Minden évben elhatározom, hogy nem csinálok nagytakarítást, mert mindig belebukom, és Szentestére még a szokásos látszatrendet se sikerül helyreállítanom. idén megint belevágtam: a szennyesruhák elöntötték a lakást, mert plüssmackók és függönyök mosódnak, takarítani nincs időm az ablakpucolás miatt, a sarokban bepenészedett törlőrongyok hevernek, beágyazva meg már hetek óta nem volt. Ezt megint elbuktam.
Mintha én írtam volna! De Fakirma sztorija is igen ismerős :))
Egyszer volt takarítónőm, de soha nem takarított az ágyak alatt meg azt hiszem kicsit zavarta, hogy nem én (gyüttment kelet-európai) takarítok nála :D
Így aztán most egyedül küzdök a porcicákkal, pókhálókkal, szanaszét heverő legókkal és egy Nemzeti Múzeumot megtöltő művészeti alkotásokkal :)
Ezt most csak nagyon halkan kérdezem meg: jól értettem, hogy amikor térdig jártok a kincset érő gyermeki műalkotásokban, akkor időnként előfordul, hogy egy sunyi mozdulattal egyet-egyet összegyűrve a kukába hajítotok?
nem tudom, mert olyankor én nem nézek oda
Fakirma, jól értetted :D Kegyetlen dolog, de néha muszáj. A jobbakat elteszem, a kérdéses darabokat megbeszéljük, ha a gyerek azt mondja mehet, akkor megy.
Egyébként az sem rossz megoldás, ha beszkenneled őket vagy lefényképezed (ha van erre időd :)).
Lánykák, a bejárónők és nagytakarítások ideje már rég letűnt... Vagy még nem hallottatok róla? Tessék, itt van, nem csalás, nem ámítás:
http://www.urban-eve.hu/bejegyzesgyujtemenyek/flylady-program/
Óh, erről már hallottam, sőt bele is olvastam, s rögtön rám tört a kisebbrendűségi érzés, és a lábam alatt is kétszer olyan hangosan cuppogott az aktuálisan kiöntött gedvaróka!
Kedves Névtelen, ezeket ismerem, egy időben ezze próbálkoztam:
http://www.motivatedmoms.com/products.html
de nem nagy sikerrel. Vannak az ún. igényes nők (rendszeres, soha nem késik el, haja, körme rendben, ruhája makulátlan, gyerekek, lakás úgyszintén), meg vannak azok, akiknél mindig van valami, ami valamiért nem klappol úgy, ahogy az a nagykönyven meg van írva :) Előbbieknek ezek a rendszerező dolgok feleslegesk, mert maguktól is tudják mit és mikor kell, utóbbiaknak meg azért felesleges, mert csak idegesek és frusztráltak lesznek attól, ha valami miatt nem sikerül pont hétfőn kimosni az ágyneműket és emiatt csúszik az egész hetes program.
Egyébként pszichológus barátnőm sem javasolja, max. igen kezdő háziasszonyoknak, pont a plusz "nyomás" miatt.
Mivel engem is folyamatosan frusztrál a házimunka (mert annyi klassz kreatív dolgot tudnék csinálni helyette), ezért próbálom más oldaláról megközelíteni (lásd. korábbi blogbejegyzésem itt - angolul:
http://zsbcreations.blogspot.com/2011/04/mindful-monday-laundry.html
de még így is nehéz :D
Hát azért nem minden fekete meg fehér:) Én jópár átmenetet ismerek az általad felvázold 2 nőtípus között, sőt, az első típusba csak gyerektelen és bejárónős nőket tudok sorolni az ismerőseim közül. A FL-nél az a jó, hogy nyugodtan lehet lazulni, ha egyik hónapban nem csináltad meg, majd megcsinálod a következőben. Nekem pont azért jön be, mert nincs benne ez a nyomás és kényszeresség. Jópár dolgot átvettem belőle, meg rendbetette néhány dolgomat, amivel amúgy is próbálkoztam, csak itt megvilágosodott a rendszer... Teljesen betartani lehetetlen, de nagyon jó fogódzó. Persze lehet mindent szidni meg fanyalogni, de sztem pont az ilyen elúszós személyiségeknek/háztartásoknak (kisgyerekek, stb) nagyon nagy lendületet tud adni. Ha csak egy pár dolgot beépítesz belőle már sokkal könnyebb...
Nem fanyalgok én, keserű tapasztalat van a véleményem mögött :)
Olyan vidéken élek, ami talán Európa egyik a legpedánsabb vidéke, itt kérem keményített ingben és habos fehér szoknyában mossák az asszonyok az ablakokat minden héten (sőt, láttam már Magyarországon ünneplősnek számító szerelésben felnit mosni is egy hölgyet) és lazaságnak a háztartásban helye nincs :) Persze nem mindenki ilyen, de a többség bizony makulátlan háztartást visz akár 8-10 gyerekkel is.
Megjegyzés küldése