2014. április 24., csütörtök

Kamaszhas, babaláb

Szerző: Onleány (Vendég Kata)

Emlékszem, csitrikoromból, hogy a gyerekvállalás kérdését nagyjából elintéztem azzal a két kategóriával, hogy 'előtte', 'utána'. Az ember akkor úgy képzeli, hogy egyszer túl van rajta, a többi már aprómunka, részletkérdés. Ó, mekkora tévedés!

Igaz, hogy egy gyerek után már visszavonhatatlanul szülő lettél, és ezt a változást nehéz felülmúlni. Mégis radikálisan más élet vár rád egy más összetételű családban.  Tapasztalatom szerint nem minden létszámemelkedés ugyanolyan horderejű, és nem is minden családban ugyanott vannak a megállók. Van, akinek egyről a kettőre nehéz ugrani, utána viszont lendületből szül hármat. Olyan is van, ahol a meglepetésre negyven körül érkező harmadik rögtön egy negyedik is, egy csapásra átstrukturálva a jövőt. És ugye arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a többedik gyerek már nem csak a szülőpár, hanem a tesók életét is felborítja.

Olvassátok szeretettel régi, kedves olvasónk, Kata írását:


Bendegúz a legnagyobb gyerkőc nálunk, 12 és fél éves és jelenleg roppant fontos számára a táplálkozás. Egy-egy hétvégén nem is csinál szinte mást, mint amit még baba korában: eszik, alszik. Többet eszik Apánál is és mi szülők csak nézünk egymásra. Néztünk egymásra akkor is, amikor megmértük, hogy a téli hónapokban fél év alatt kilenc centit nőtt és már csak öt centivel kisebb, mint én, és szaporábban vettem a levegőt akkor is, amikor megpróbáltam ráadni az édesapja ünneplő cipőjét a néptáncórákra. Bendegúz pedig hevesen tiltakozott mondván erősen szorítja és ne akarjak már neki rosszat. Utána persze napokig vigyorogva járt a házban, hogy valamiben most abszolút ő az első, nagyobb lába van, mint Apának.

2013. szeptember 7., szombat

Bátyó apa lett!

Szerző: Lotte   

Bátyám majd öt évvel idősebb nálam, de őszülő üstöke nekem csak fura tréfája az időnek. Mi ketten, együtt ugyanis nem öregszünk! Kapcsolatunkat nem eszi rozsda, olyan marad, mint az ősidőktől - lassan negyven éve. Az élet egyik legbiztosabb cöveke.
Bátyómra ma nagy nap virradt: a 41. hétbe fordulva, lassacskán kibújik az ő várva-várt kislánya. A sógornőmből anya, a testvéremből apa születik, a gyerkőceimnek pedig végre igazi unokatesója lesz! Úgy izgulok, mintha magam indulnék kis kórházi motyómmal a szülészetre...
Különös érzés, ha a testvérünknek születik gyereke, mert az olyan, mintha félig a sajátunk lenne. És annyi érdekes vetülete van az új családtag érkezésének!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...