Korlátok között

Szerző: Lotte     

Korunk fogságában

Olvasva Fakirma szombati remek posztját és a harmadik trimeszteri kínlódások elől a kortárs bestseller irodalomba menekülve egy kontúros problémakör rajzolódik ki, melynek részletei - változó intenzitással - bennem is élnek: tömegesen nem tudunk mit kezdeni az idő múlásával, aktuális korunk börtönében vergődünk, s ez regénybeli konfliktusokhoz, rosszabb esetben valós frusztrációkhoz vagy ballépésekhez vezet. (Vicces, de még a politika is reflektálni kényszerül: friss hír, hogy a diákhitel hamarosan negyvenéves korig is igényelhető.)

Fiatalon szeretnénk nagy szerelmet és saját családot; aztán harmincon túl nem akarunk "csak" anyukák lenni; negyvenévesen nyomaszt a barátságok lazulása és az egyre nyilvánvalóbban be nem teljesült álmaink a hivatásunkban; ötven felett sem szeretnénk lemondani (még vonzó!) nőiségünkről; hatvanévesen lázadunk a nyugdíjazás, a mellőzés és a nagymama-szerep kizárólagossága miatt; és igen, hetven-, nyolcvanévesen is szeretnénk lehetőleg teljes életet élni.