Közellenség

Szerző: Lotte   

Gondban vagyunk a nagyfiammal. Nemcsak én, a családunk apraja-nagyja. Még csak kilenc éves múlt a télen, de nyilvánvaló jeleit adja a kamaszodásnak. Mindig átlépi azt a bizonyos határt, amivel kiveri  a biztosítékot annál, akivel aktuálisan konfliktusba keveredik. Vibrál körülötte a levegő: ahogy hazaér, mindenen áthatoló hangján utasít, követel, átrendezi/felforgatja a lakást, vagy egyszerűen csak nem válaszol tizedszer sem a kérdéseinkre.
Okos fiú, akivel az iskolában nincs semmi probléma. Tanítónénije kimondottan szeretettel, sőt zavarbaejtő szuperlatívuszokban beszél róla. Nincs okom kételkedni a szavaiban, az iskolában tényleg jófej, mi több olyan proaktív vezéregyéniség, aki mindig inkább jó irányba navigálja a közösséget. (Most éppen zászlót kell varrjak a 3. B-nek, akik hamarosan párttá alkulnak, s ha tehetnék, elindulnának az áprilisi választáson is a gyerkek érdekképvisletében.)
A jegyeire sem lehet panasz, a "guruló átfordulás hátra" (ismertebb nevén: hátrabukfenc) kivételével talán csak egy zongora négyese van, s egyáltalán nem jelent számára megerőltetést ez az eredmény, gyorsan tanul, kiváló memóriája van. Büszkék lehetünk rá, jól teljesít minden mérhető fronton.