Ki vagy-vagy? 4.

Magas sarkú, vagy bakancs?

Nagyon tetszik a magas sarkú, időnként hazacsempészek egy-egy nőcis darabot (ezek a szalmatalpú szandálok szerintem különösen szexisek), de az utcára nem jutok ki bennük, egész egyszerűen idétlenül állnak nekem, a bakancs sokkal dögösebb életérzés.
(Fakirma)

Mindkettő. A magas sarkút régen lázadó megvetéssel néztem, mára megszerettem, jól áll a lábnak! A bakancs persze szerethető és kényelmes, pláne vidéki gyaloggaloppnak.(Lotte)

Igen, ez az, hogy bizonyos sarokmagasságig előnyös, de annyira nem én vagyok! A tűsarkút azért még mindig bénának tartom. Mintha valaki csipeszt rakna az orrára egy vaskos felirattal: szexi vagyok. Bakancs, de nem a Timberland! (Szofi)

Intro4- Széchenyi István

A bennem lakó Alkotó idolja. Búvópatakként fel-fel bukkan, mindig más formában. És a legszebbet adja: a Lelkesedést, ami ma sajna nem divat. Jó lett volna egy napórát állítani neki tavaly, a 200. évfordulón. Az elképzelt számlapon a megvalósult tettek szerepeltek volna. De ez nem valósult meg. (Lotte)

Nagy szerelem! 18 évesen mindent elolvastam róla. Ő értette, mi a tapasztalás: a késleltetésben, az alkotó potenciálban, sziklás partnak csapódva a tengeren.

Mást nem írok, mert a nagy rácsodálkozásaim azóta hivatalos szlogenekké váltak.(Szofi)

Nekem nem csak a Legnagyobb Magyar.

Gyermekkori álmos ebédutánok a nagyszülői házban.

Poros könyvillat, nagy régi kényelmes fotelek, amelyekben olyan jó „bekucizni”.

Nagyapa, a polihisztor, igazi Széchényi-rajongó, hosszasan mesél Róla.

Mi unokák elégé unjuk, de jól neveltek vagyunk, csak néha tekintünk ki lopva-lopva az ablakon, a szomszéd srácok már kint játszanak..

Még nem tudjuk, hogy a szomszéd srácok felejthetőek, Nagyapa és Széchényi nem. Ők a borongós délutánokkal karöltve beköltöznek a legszebb gyermekkori emlékek közé.

(Zafirma)

Intro3-Női(es)ség

Persze-persze: intellektus, meg lelkiek és egyáltalán. De közben belül a zsigeri vágy: működjön és hasson a nőiességem. Napi szükséglet. (Lotte)

Én igazából az a lány vagyok…, aki lenne Jeanne Moreau, de sajnos túl vastag a lába. Voltam BénaBéla, de Királynő is – egy nagy piros virág a hajamban volt már nevetséges, de nagyon helyénvaló is. (Szofi)

Nekem minden etapban más és más. A jelenlegi „itthon-vegetálósban” a kritériumok némiképpen minimalisták: 1. Itthon sem húzok macinacit. 2. Könnyekig sértődöm, ha a kölykök beszólnak („Jaj, mama, ebben a lila ruhában annyira ciki vagy, olyan igazán öreges!”) 3. Az éjszakai szellemjárás közepette próbálok arra vigyázni, hogy a hitvesi ágyban közém és az Ember közé egy gyerek se kerüljön. 4. Ha várható a gázszerelő, vagy az ebédhordó fiú, akkor a legminibb miniszoknyámat húzom fel (ha éppen beleférek).

Azt hiszem, ennyi. (Zafirma)

Intro2-Cseh Tamás

Eszmélés, sejtelmes megértés dalban. Nem rajongás, azt hiszem nem is tudok olyat: misztikus belső utazás, önismeret. Furcsa dolog: valakik kimondatlanul kimondják helyettem azt, ami közben nem kimondható. Aztán két éve a halállal való találkozás, azóta is nehezen múló borzongással. Rossz, hogy nincs. Az pedig még inkább, hogy ez is megszokható. De szívmelengető, mikor a gyerekek homokozás közben néha mit sem sejtve dudorásszák: Óh, a Balaton, régi nyarakon… (Lotte)

A felnőtt kor küszöbén. Narkotikum, órákon át szól. Csapdába esett nagyvadak, vergődnek, a nemes-kecses vadállatok. Férfias élet-halál tusa, nekem ebben nem lesz részem, valamiből én már kimaradtam. Még utánuk kapkodunk, mi értjük, mi nem felejtünk el titeket! Szabadság nemcsak kifelé van. (Szofi)

Intro1 - Gyerekkor

Mai harmincas, valahai meggypiros, bohócszájú gyerek. Meggy Márka? Érzem az ízét, lehunyt szemmel végig tudom tapogatni az üveg recéit. Alapvető, érdem nélküli élmény: az utolsó generációhoz tartozom, akik már tanultuk, de még éreztük is a Kádár-korszakot. (Ha már üdítő: édesanyámat lehet szidni a Queen Cola miatt.

(Védelemként egy titkos infó: a vakteszteken rendre verte a Coca Colát!) A gyerekkoromat semmiért nem adnám! (Lotte)

Nem foghatom erre a jelenlegi lelki nyomoroncságaimat. Teljesen rendben volt, sok rokonnal, nagynénikkel, nagybácsikkal, unokatesókkal, síeléssel, Balatonnal, háromévenként nyugat-európai sátorozós körutakkal, BÁV-ban beszerzett nadrágkészlettel. Talán egy kicsit szeretgethettek volna többet, vannak családok, ahol nem divat az ölelés. (Zafirma)