Szerző: Lotte
Tegnap este az M2-n futó gyerekhíradót nézték a kicsik, amit néhány perccel később a műsorrendben a fél nyolcas (rendes) híradó követett. A kádban ülve hallottam az átszűrődő vészjósló híreket Ukrajnáról, Putyin kétértelmű kijelentéseiről, a Krím félszigeten zajló eseményekről.
Néhány perc múlva kislányom sírva futott be mellém, patakokban folytak a könnyei arcocskáján, s egyre csak ugyanazt kérdezte újra és újra: "Anya, ugye nem lesz háború?!"
Próbáltam megnyugtatni, zaklatott kis lelkét lecsendesíteni, miközben mélyen ismerős volt ez a zsigeri félelem a szótól, ami mögé csak híradásokból ismert riportokat, filmeken látott képsorokat és könyvekben olvasott rémisztő történeteket képzelhettünk mindketten: háború.
Néhány perc múlva kislányom sírva futott be mellém, patakokban folytak a könnyei arcocskáján, s egyre csak ugyanazt kérdezte újra és újra: "Anya, ugye nem lesz háború?!"
Próbáltam megnyugtatni, zaklatott kis lelkét lecsendesíteni, miközben mélyen ismerős volt ez a zsigeri félelem a szótól, ami mögé csak híradásokból ismert riportokat, filmeken látott képsorokat és könyvekben olvasott rémisztő történeteket képzelhettünk mindketten: háború.
