Szerző: FiloSzofi
Van az intézményesített gyereknevelésnek hazánkban egy rém hülye kis hagyománya, amit semmilyen reform nem képes elsöpörni. Ez a rossz versek hagyománya. Hiába vannak klasszikusaink, akik remek gyerekverseket is írtak, hiába vannak első osztályú kortárs költőink, akik tudnak a kicsikhez is szólni, intézményeink valamiért ragaszkodnak az együgyű rigmusokhoz. Miért?
(A felnőttnek sem kell az első munkahelyi mítingen elszavalni, hogy Jaj, de jó a munkahely, a sok kolléga de jó fej, királyi a fizetés, ráadás a nevetés. - Vagy igen? Aztán csodálkozunk, hogy könnyező pillangós facebook-üzeneteket kapunk?)
Vajon nem itt az ősképe a "bocs, de annyira találó" kétsoros ezo-bölcsességeknek?
Van az intézményesített gyereknevelésnek hazánkban egy rém hülye kis hagyománya, amit semmilyen reform nem képes elsöpörni. Ez a rossz versek hagyománya. Hiába vannak klasszikusaink, akik remek gyerekverseket is írtak, hiába vannak első osztályú kortárs költőink, akik tudnak a kicsikhez is szólni, intézményeink valamiért ragaszkodnak az együgyű rigmusokhoz. Miért?(A felnőttnek sem kell az első munkahelyi mítingen elszavalni, hogy Jaj, de jó a munkahely, a sok kolléga de jó fej, királyi a fizetés, ráadás a nevetés. - Vagy igen? Aztán csodálkozunk, hogy könnyező pillangós facebook-üzeneteket kapunk?)
Vajon nem itt az ősképe a "bocs, de annyira találó" kétsoros ezo-bölcsességeknek?
Az elsős Bú első memoritere is egy ilyen alkalomhoz illő hősköltemény. Csoda, hogy egyáltalán nem érti, minek kell ezt megtanulnia? (Mert hogy eddig igyekeztünk a "csak tiszta forrásból" elvét egy kicsit elnézően, és kiterjesztve minden jó művészetre, de érvényesíteni.)
