2013. szeptember 15., vasárnap

Empátia

Szerző: Lotte   

A nyolcéves Busafej mindhárom szülöttünk közül a legérzékenyebb. Míg a két kicsi - korosztályukhoz hasonlóan - jobbára a szerencsétlen sorban élő vagy elhagyott "cuki" kisállatok, bajba került gyerekek irányában érez empátiát, addig Busafej hosszú heteken át hordozza egy-egy kerekesszékes, értelmi fogyatékos vagy épp beteg, sovány idős ember emlékét.
Tatán jártunk Szent István ünnepén, s a festői vár ünnepi fényjátéka közben kisfiam egy halmozottan sérült, kerekesszékben ülő nénit figyelt kitartóan. Gyerekszemmel viszolyogást, félelmet is kiválthatott volna a szerencsétlen asszony látványa, ő azonban nagy együttérzéssel figyelte minden rezdülését. A néninek tetszett a fényfestés, kacska kezeivel tapsolt: kézfejének külső oldalait ütögette össze, s torz arcán a szembogarak ragyogása igazi örömről árulkodott. Busafej rángatta a kezem, s fénylő arcccal mutatta  a nénit, "Nézd, anya, hogy örül! De jó!"
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...