A stílus maga párt? - Szabadság tér 2.0

Szerző: FiloSzofi  

Terveztem, hogy a választás után megírom itt a blogon, mit várok a következő négy évtől. Ebben ugyan szerepelt volna a stílusváltás kívánalma is a Fidesszel szemben, de alapvetően lelkesen szedtem össze a tennivalókat nemcsak a képviselőink, de a magunk számára is.

Jövőbe néző lelkesedésemet először a baloldalról jövő gyűlöletáradat tépázta meg, de azon könnyű túltenni magam azzal, hogy valójában egy vékony, közéletileg túlpörgött réteg ámokfutása ez, ami nem jellemzi általában a polgárokat.
Sokkal jobban fáj, és sokkal inkább letör, ha az általam preferált politikai oldal viselkedik úgy, mint akivel szemben megfogalmazza magát. Tisztán gyurcsányista tempó az a cinizmus, hogy a választás másnapján elkezdik felhúzni a Szabadság téri emlékművet. Azt képzeltem ugyanis, hogy határidő módosításnak az is az értelme, hogy kibeszéljük a témát, és esetleg módosítani lehet a koncepción.

Állítsátok meg a giccset! Nem kell a német megszállás emlékműve!

Szerző: FiloSzofi   


Facebookos kiszivárogtatás szerint Belváros képviselő-testülete megszavazta a szabadság téri német megszállás-emlékmű felállítását. Pedig még reménykedtem, hogy talán mégsem, de hiába. Valamit tenni kell!

["Rendkívüli ülést tart szerdán az V. kerületi önkormányzat képviselő-testülete, hogy megtárgyalják Rogán Antal előterjesztését a Szabadság térre tervezett emlékműről. A német megszállásnak emléket állító szobor felállításáról még tavaly év végén hozott döntést a kormány, az emlékműnek március 19-ig el kell készülnie, ezért kiemelt beruházássá nyilvánították."  (Az origo cikkében még több információt találtok.)]

 De úgy látszik, az ostoba politikai paláver erősebb a józan ítélőképességnél. Az emlékművet jelenleg az határozza meg, hogy ki ellenzi, és ki támogatja, és kinek milyen a történelemképe. Az, hogy egy szobor elsősorban műalkotás, és jellemzően hosszú távon meghatározza a környezetét, az -úgy tűnik- nem számít.
Az első gondolatom, mikor megláttam a homályos terveket, az volt, hogy "Na ne, ezt nem lehet, ezt nem szabad engedni! Nem szabad elcsúfítani ezt az elegáns teret!"

Lehet érvelni, hogy az emlékművek elsősorban történelmi nyomok, de ez tévedés. Az emlékmű is elsősorban műalkotás (kellene legyen), különben semmi szükség nem lenne rá, beérhetnénk helyette egy szöveges emléktáblával is.