2014. május 19., hétfő

Négy gyerekkel a világ

Szerző: Lotte

Még csak kóstolgatom a helyzetet, de azért lassacskán körvonalazódik a tény, hogy négy gyerekkel sok minden megváltozik. Lássunk erre néhány gyakorlatias példát.
Először is szinte lehetetlenné válik az egyedüllét, ellenben szépen alakíthatók kis belső körök a családban: fiúk és lányok; kicsik és nagyok; azonos sportot űzők vagy zenélők klikkesedhetnek. Egy dolog hiányzik viszont: a gyerekek és szülők felállásra tagozódás. Marad hát a nem szűnő remény és a realitás: a váltások közötti néhány kaotikus perc hitvesi gondolatcserére.
Ha testületileg jelenünk meg egy közterületen, szent döbbenettel tekintenek ránk az arra járók. Három gyerekkel még csak-csak "aranyos család" lehettünk, de néggyel... A "mind a maguké?" kérdés után szinte kiül a homlokokra, hogy mire gondolnak sokan: "ezek nem komplettek, biztos valami szekta tagjai".

Ha a családtagok száma hatra emelkedik immár nem elég egy átlagos, ötüléses személyautó, legalább egy hétszemélyessé alakítható családi járgányra van szükség, így viszont - ha nincs túl sok pakk, ami ennyi utassal ritka tünemény -  még egy nagyi vagy egy kóbor osztálytárs is befér.
Még csak elméleti síkon játszottunk el a gondolattal a nyarat tervezve, de arra jöttünk rá, hogy négy lurkóval egyetlen szállodai szobában a legjobb indulattal sem fér el már a család, nincs az a hodály, ahol hely lenne ennyi pótágynak. Nincs mese, csak két szoba elfoglalásával lehet hotelekben dőzsölni - már amennyire négy gyerekkel ilyesmiről egyáltalán szó lehet.
Azt hiszem vendégségbe sem gyakran leszünk hivatalosak együtt, nem is csodálom, hány otthonban van akkora asztal, hogy a háziakon kívül még hatan nyugodtan leülhessenek? (Mi viszont jó időben megelőző csapást mértünk társadalmi kapcsolataink elsorvadására: kibővítettük a konyhánkat és az étkezőasztalt is nagyobbra cseréltük...)
Végiggondolva a négy-, na pláne a még több gyerekességnek határozottan van valami extrém sport íze, mindazonáltal nem cserélném el semmivel, hogy esténként négy pofira adhatok jóéjtpuszit.

Nektek mi a tapasztalatotok, miben változik a világ eggyel, meg még eggyel és még eggyel több gyerekkel?



9 megjegyzés:

Szia, Adri vagyok írta... [Válasz erre...]

Nekem csak 3 gyerekem van, de így is látom az elnéző fejingatásokat, hogy "ennyit azért nem kellett volna", de van,aki pofátlanul megkérdezi,hogy "ennyit akartatok,vagy becsúszott?" A vendégség tényleg macerás, nem csak a hely miatt,hanem az elfogyasztott étel mennyisége miatt is. Ha megyünk,mindig viszek valami ennivalót, pl. én fözöm a levest vagy én viszem a sütit. A kocsit már most le kellett cserélni 7 ülésesre, mert 5-en sem férünk el az 5 ülésesben. Én nem ülhetek elöl,mert az már a kicsinek végtelen távolság, mellette kell lennem, de elöl nem ülhet még egyik nagy sem. Másrészt hátul nem fér el 3 gyerekülés, szóval sem elméletileg sem gyakorlatilag nem fér el 3 gyerek hátul.
És persze nálunk is a kettesben töltött minőségi idő az kb. éjfél és éjjel 2 között valósul meg.
a 4 jobb,mint a 3 klikkesedés szempontjából, anyukám mindig figyelmeztetett,hogy páros számú gyerekem legyen. A 4 azért is jó,mert nagyjából kettesével amortizálódnak a ruhák,motorok, egyebek. Persze ez függ a nemi eloszlástól is. gondolom,a kallódó zoknik száma rohamosan megugrik,mintha legalább 3 új családtag lenne,nem 1.
igen,azt hiszik, ez valami szekta, és nem is állnak messze a valóságtól,mert bizony a sokgyerekeseket valami különleges erő fűzi össze. Sokszor a segítség nme is a ráérő egyedülállóktól jön,hanem az időhiányban szenvedő sokgyerekes családoktól. Mert nekünk valahogy nem 24 óra egy nap és legalább 4 kezünk van. Ez a legnagyobb előnye. Mindenre képesek vagyunk.

myway08 írta... [Válasz erre...]

Nekem hat gyerekem van. Ötnél mondta a HÚGOM, hogy hát minket sem fognak sehova vendégségbe hívni. Az autónk mikrobusz, ezerszer inkább tömegközlekedem, mintsem parkoljak. Nem érdekel, ha a gyerekeim páratlan zokniban járnak, de remélem mindkét lábukra vesznek zoknit.

Egyiket sem adnám oda senkinek, semmiért (na jó, általában nem),de nem tudom, belevágnék-e még egyszer. Mert őrült szorongás van bennem, hogy hogyan fogom őket felnevelni, az életbe elindítani. A szöveg a báránykákról meg a legelőkről már nem jön be.

Lotte írta... [Válasz erre...]

Jaj, bizony, a szorongás... Az is tényleg növekszik a gyerekek számával! Ott motoszkál az ember fejében valami babonás félelem, hogy a nagy számok törvénye alapján biztos történik valami baj... Ha erre gondolok, igyekszem gyorsan elhessegetni, de ott hátul újra és újra felbukkan ez a nyomasztó gondolat.

Smallflower írta... [Válasz erre...]

jó volt ezt olvasni! soha nem gondoltam volna, h ennyi lesz, kettőt terveztünk...és büszkén vállalom,h a másik kettő "becsúszott" :) azért nekem sokkal könnyebb, mert a legnagyobb 20 éves, fiú, már többször szólították Apukának a két legkisebb ovijában v a boltban :)Aztán többx okoztunk közbotrányt különböző boltokban,mikor a húgaival mentünk vásárolni,Anyának szólított, én meg visszaszóltam,h mondjad Apa :) az tökjó,h a gimis szülőién én voltam a legfiatalabb anyuka, az meg tök szar,h a legkisebb ovis szülőién én vagyok a legöregebb :)
nekünk is 7 személyes kocsink van, csak ha a hátsóüléssort felnyitjuk, alig van csomagtartó :(
most ahogy visszagondoltam, nem sok negatív megjegyzést kaptunk, de azok nagyon megmaradtak, az egyik az anyám volt, a negyediknél az volt az első szava,h "sok lesz"...ez nagyon-nagyon-nagyon rosszulesett...hiába azóta a kedvenc unokája...a másikat dédipapától " erre a világra minek ennyi"...
nekem is (igazi hipochonder vagyok) állandó aggódás az életem.
és persze az anyagiak. megfogadtuk a férjemmel,h egyik se engedjük el "csupasz fenékkel", annak idején mi is kaptuk segítséget, beugrót a hitelhez a szülőktől, úgyhogy ha nem is milliókat, de vmennyit mindig félreteszünk.
a három kicsinek fb-os helyi csoportokban veszem a ruhát, cipőt,játékot, amit kinőttek, azt ott adom el. ami minden évben megvan, az a közös nyaralás, az szent.
Otthol és myway08 megjegyzését olvasva folyamatosan mosolyogtam és bólogattam :)

szőlőszem írta... [Válasz erre...]

myway08

Ne szorongj. Minden egyes plusz családtaggal éeltrevalóbbak a gyerekek. A mieink lassan kirepülnek, semmiben sincsenek hátrányban a kortársaikhoz képest.

A többieknek: simán elvoltunk huszonévig autó nélkül. Csak akkor vettünk egy (kis) autót, amikor a gyerekek jogsiszerző korba kerültek, hogy megtanulhassanak vezetni. Sokaknak úgy tűnik, hogy az autó létszükséglet, de ez nincs így.

szőlőszem írta... [Válasz erre...]

Lotte:

Nem tapasztalom, hogy növekedne a szorongás a gyerekszám novekedésével. Talán a harmadik születésénél volt bennünk egy kis aggódás, a negyedikn él már semmi...

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Hehe ja igen az az erzes hihetetlen h a gimis szuloin attol szorongok h olyan mintha en lennek gimis attol meg mar elore szorongok h a Babunal meg en leszek aMatuzsalemne.amugy meg nalam annyi valtozott h azota total a lovak koze dobtam a gyeplot.haromnal meg voltak illuzioim h ura vagyok a helyzetnek.most mar total elvesztettem a fonalaimat.idoreformban gondolkodom az a fo baj h minimum harminchat oras napok kellenenek ennyi emberhez

Névtelen írta... [Válasz erre...]

Hat gyerekesként, kéthetes unokával, amikor a legkisebb is elmúlt húsz éves, van már egy kis rálátásom a folyamatra, amiben még benne vagytok. Ezért is írok, hogy bátorítsak mindenkit. Igen, vannak időszakok, amikor nagyon nehéz fizikailag bírni a népes családot. Sokszor valóban logisztikai hadművelet számon tartani, hogy ki mikor merre mit kell, hogy csináljon. Higgyétek el, elmúlik. Minden gyerek felnő egyszer és kirepül. És akkor hiányozni fognak...
A nagy család életforma, ami sokszor tűnik kaotikusnak, sokszor zajos, végeláthatatlan, stb. De amíg működik, amíg mindenki megtalálja a helyét, nincs baj. Amit vetettünk amíg a gyerekeink kicsik voltak, az megmarad. Még a kamasz álarc alatt is, az önmaguk keresése közben is. És ez a nagycsaládos létforma - felnőttebb korukban már - többletként jelenik meg az életükben: szociális érzékenységben, felelősségvállalásban, egymásra való odafigyelésben.
myway08 ne szorongj! Nagycsaládban nemcsak Te nevelsz, a gyerekek is nevelik egymást. Régen hallottam egy mondatot: csak az első gyereket kell jól nevelni, mert akkor jól nevelik egymást :) Van benne valami. Kamaszkorban fontosabb a tesó véleménye, mint a szülőé. Anyagilag lehet nehezebb a több gyerekkel, de sok trükk van, ami segít túlélni. Mire pedig egyetemre jutnak, megértik, hogy ha luxusra vágynak, azért maguknak kell megdolgozniuk.
Szép, családdal töltött időt kívánok mindenkinek!

a mesélő írta... [Válasz erre...]

Annyi mindent leírtatok, hogy nagyon nincs is mit hozzátenni. Nekem egyébként a három volt a több kettővel mint a kettő,mert harmadikra kaptam egy igazi kis hisztigépet, amiről, addig csak a "mesékből " hallottam, a negyedik gyerek egy álom volt hozzá képest:)és alig nyafog. Ami miatt mi nagycsaládosok általában úszunk a dolgokkal, az amiatt lehet, hogy igyekszünk úgy nevelni őket, mintha egykék lennének annyi figyelemmel, szeretettel..., na ez nem megy - mármint a figyelem része,mert a figyelem az nagyon is korhoz kötött, van akinek a kora miatt több jár és van akinek a kora miatt kevesebb jut. Ezt a gyerekek többnyire el is fogadják, a legkisebbre féltékenyek a legkevésbé, a versengés a középsők között megy leginkább legalábbis nálunk.
Még talán annyi, hogy nálunk a negyedik gyereknél jött rá a férjem, hogy immár komoly szükség van a segítségére és azóta segít is, rengeteget, mindenben! Addig is jó apa volt, de most már jó segítség is - nálunk a nagyszülőkre nem tudunk számítani. Egy Peugeot 307 SW -nk van, de csak hat üléssel használjuk így a legkényelmesebb és évek óta középen ülök a legkisebbel:)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...