Szerző: Lotte
Hölgyek. Milyen kevés van már belőlük! Ők azok, akik nem egyszerűen öreg nők, -asszonyok, hanem idős hölgyek. Akikkel nem lehet nem tisztelettel beszélni, akik láthatatlan nagyvonalúsággal kezelik, és nem terhelik kéretlenül minden szembejövőre testük öregedésének kínjait, s fegyelmezetten tartják meg korukkal változó, de mindig vonzó nőiségüket. Hiába a ráncos kéz, a szem élénk, a szellem nyitott és a derekat szálfaként egyenesíti a belső tartás, a büszkeség, a jellem.
És tevékenyek: nemcsak reumakezelésre-, de akár még kártyázni, vagy jótékonysági egyletekbe is eljárnak. Romló érzékszerveikkel is figyelmesen követik környezetük változásait: higgadt véleményt alkotnak, pontos leleteket fogalmaznak a társadalom kórképeiről, melyhez a megélt évtizedek sokasága adja a biztos alapot. Nem pusztán „bezzeg az én időmben” nosztalgikus sóhajok ezek, hanem az újban a jót is észrevevő, építő hozzászólások.
Mekkora tartás, önfegyelem és életigenlés kell ahhoz, hogy ilyen hölggyé érjen egy nő! S mennyire szükségünk van nekünk, sokszor széteső életű, nem ritkán önző fiatalabbaknak erre a példára, hogy saját gyerekeink, unokáink életét egyszer majd ne nehezítsük rosszul sikeredett öregedésünkkel.
De vajon mi lehet a recept?
 |
| Fenyvesi Edit: Boldog öregkor |
És tevékenyek: nemcsak reumakezelésre-, de akár még kártyázni, vagy jótékonysági egyletekbe is eljárnak. Romló érzékszerveikkel is figyelmesen követik környezetük változásait: higgadt véleményt alkotnak, pontos leleteket fogalmaznak a társadalom kórképeiről, melyhez a megélt évtizedek sokasága adja a biztos alapot. Nem pusztán „bezzeg az én időmben” nosztalgikus sóhajok ezek, hanem az újban a jót is észrevevő, építő hozzászólások.
Mekkora tartás, önfegyelem és életigenlés kell ahhoz, hogy ilyen hölggyé érjen egy nő! S mennyire szükségünk van nekünk, sokszor széteső életű, nem ritkán önző fiatalabbaknak erre a példára, hogy saját gyerekeink, unokáink életét egyszer majd ne nehezítsük rosszul sikeredett öregedésünkkel.
De vajon mi lehet a recept?
2 megjegyzés:
Óh, igen, hölgyek és urak, milyen üdítő találkozások!
Gyönyörűen írtad, tényleg köztünk járnak! Nekem is van pár ilyen példaképem, de attól tartok, ők már fiatalabb korukban is hölgyek voltak, és nem lányok, nőcik vagy csajok... Ennek ellenére titokban bízom benne, hogy így fogok majd megöregedni (ha megélem). De ne feledkezzünk el azokról az öregurakról sem, akik vasárnapi sétájukhoz öltönyt, nyakkendőt és kalapot vesznek, kezitcsókolommal köszönnek, és a szemük sarkában megbújó huncut mosoly még emlékeztet a fiatalemberre, akik voltak.
Megjegyzés küldése