Szerző: FiloSzofi
Tegnap többek együttérzését kiváltva elindultam a Teve utcába GYED-et igényelni, és még egysmást elintézni. Nálam az ügyintézést hosszas előkészületi korszak előzi meg, amíg minden összeáll fejben és papíron, és csak azután vetem bele magam a sötét erdőbe. Hátizsákomban az életem papír alapon. Szerencsére, az életem időbeli formájával magabiztosabb vagyok, mint a dokumentációval, ami csupa kérdőjel, és idegen nyelv, és csak remélem, hogy koherens és konzisztens részek találhatók benne.
Tudom, ez egy személyes fogyatékosság, egy volt kolléganőm jegyezte meg, hogy egész eltorzul az arcom, ha azt modom, papír. Az árpád-hídi aluljáróban pedig, ami duplafenekű szerkezetével, betonfolyamokba nyíló kimeneteivel maga is egy személyiségveszélyeztető kloáka, na ott mindig elfog az állampolgári inkompetencia-érzés. Biztos vagyok benne, hogy a papírjaim valami súlyos mulasztást fognak bizonyítani, vagy még rengeteg más papír beszerzése után kiáltanak.
De tényleg, van olyan fővárosi köztetek, aki az említett aluljáróban még nem járta körül potyára a két ellentétes oldalt, aki nem bámulta reménytelenül a Nagy Lajos Király útját reggeli ködben, hogy az a homály a jó irány, vagy a másik? Arról nem is beszélve, milyen sajátos lelkiállapot mindezt egy újszülöttel, vagy nagyobb babával megtenni. Ha babakocsival mégy, akkor különösen nagy a tétje, hogy eltaláld a megfelelő kijáratot a megfelelő oldalon, különben még párszáz lépcsőt kapsz ajándékba.
Aztán jön maga a hivatal, ami a közelmúltig méltó folytatása volt az előbb vázolt aluljáró-előszobának. Nemúgy most! Kedves anyatársak, mindez már a múlt!
A TGYÁS igénylése után ez már a második alkalom volt, hogy a kedvező változást megtapasztalhattam, így talán ki lehet jelenteni, hogy vége a teveutcai rémálomnak. Meg kell jegyeznem azt is, hogy hasonlót tapasztalhattam az Államkincstárnál is. Kedves eligazítás, nagyon kevés, vagy éppen semmi várakozási idő, kedves, készséges ügyintéző, baba-mama szoba.
De vajon hova tűnt a korábban nyomasztó tömeg? Hova lettek a síró kisbabák, űzött anyukák, frusztrált, értetlen, ideges ügyfelek, és a káosztól lestrapált alkalmazottak? Ilyen gyorsan csak nem fogy a magyar?
Csakis valami átszervezés lehet a háttérben, ami - láss csodát - ebben az esetben jót jelent. Nem csak azért tartom érdemesnek erről írni, hogy tudjátok, nem kell három napi energiakészletet felhasználni egy ügyintézéshez, hanem mert szerintem iszonyú tanulságos, hogy némi szándék és szervezés még a bürokráciában is képes csodát művelni, és emberivé tenni még a hétfejű sárkányt is. Apukám mondta mindig, hogy az emberek jók, kedvesek, és segítőkészek, csak hagyni kell őket, másokat meg helyzetbe kell hozni. Nem hiszem, hogy hirtelen mindenki csillagászati összeget keres az OEP-nél, nem ez lehet a megoldás.
Valami más, valami ésszerű, okos és emberi. Elszánás, összeszedettség, ésszerű szervezés. Ha a sokat szidott magyar bürokrácia képes erre, akkor...Emberek, ez máshol sem, itthon sem lehetetlen! Egyre többször tapasztalom, hogy valami egész egyszerű dolog rendszereket változtat meg. Nektek van ilyen tapasztalatotok?
És ha valaki tudja, mi történt konkrétan az OEP-Államkincstár ügyfélszolgálatokon, az kérem, írja meg!
Tudom, ez egy személyes fogyatékosság, egy volt kolléganőm jegyezte meg, hogy egész eltorzul az arcom, ha azt modom, papír. Az árpád-hídi aluljáróban pedig, ami duplafenekű szerkezetével, betonfolyamokba nyíló kimeneteivel maga is egy személyiségveszélyeztető kloáka, na ott mindig elfog az állampolgári inkompetencia-érzés. Biztos vagyok benne, hogy a papírjaim valami súlyos mulasztást fognak bizonyítani, vagy még rengeteg más papír beszerzése után kiáltanak.
De tényleg, van olyan fővárosi köztetek, aki az említett aluljáróban még nem járta körül potyára a két ellentétes oldalt, aki nem bámulta reménytelenül a Nagy Lajos Király útját reggeli ködben, hogy az a homály a jó irány, vagy a másik? Arról nem is beszélve, milyen sajátos lelkiállapot mindezt egy újszülöttel, vagy nagyobb babával megtenni. Ha babakocsival mégy, akkor különösen nagy a tétje, hogy eltaláld a megfelelő kijáratot a megfelelő oldalon, különben még párszáz lépcsőt kapsz ajándékba.
Aztán jön maga a hivatal, ami a közelmúltig méltó folytatása volt az előbb vázolt aluljáró-előszobának. Nemúgy most! Kedves anyatársak, mindez már a múlt!
A TGYÁS igénylése után ez már a második alkalom volt, hogy a kedvező változást megtapasztalhattam, így talán ki lehet jelenteni, hogy vége a teveutcai rémálomnak. Meg kell jegyeznem azt is, hogy hasonlót tapasztalhattam az Államkincstárnál is. Kedves eligazítás, nagyon kevés, vagy éppen semmi várakozási idő, kedves, készséges ügyintéző, baba-mama szoba.
De vajon hova tűnt a korábban nyomasztó tömeg? Hova lettek a síró kisbabák, űzött anyukák, frusztrált, értetlen, ideges ügyfelek, és a káosztól lestrapált alkalmazottak? Ilyen gyorsan csak nem fogy a magyar?
Csakis valami átszervezés lehet a háttérben, ami - láss csodát - ebben az esetben jót jelent. Nem csak azért tartom érdemesnek erről írni, hogy tudjátok, nem kell három napi energiakészletet felhasználni egy ügyintézéshez, hanem mert szerintem iszonyú tanulságos, hogy némi szándék és szervezés még a bürokráciában is képes csodát művelni, és emberivé tenni még a hétfejű sárkányt is. Apukám mondta mindig, hogy az emberek jók, kedvesek, és segítőkészek, csak hagyni kell őket, másokat meg helyzetbe kell hozni. Nem hiszem, hogy hirtelen mindenki csillagászati összeget keres az OEP-nél, nem ez lehet a megoldás.
Valami más, valami ésszerű, okos és emberi. Elszánás, összeszedettség, ésszerű szervezés. Ha a sokat szidott magyar bürokrácia képes erre, akkor...Emberek, ez máshol sem, itthon sem lehetetlen! Egyre többször tapasztalom, hogy valami egész egyszerű dolog rendszereket változtat meg. Nektek van ilyen tapasztalatotok?
És ha valaki tudja, mi történt konkrétan az OEP-Államkincstár ügyfélszolgálatokon, az kérem, írja meg!
3 megjegyzés:
1) Nekem az Államkincstárnál lett volna jelenésem az elmúlt hetekben, de komolyan vettem a honlapon olvasható kérést, hogy lehetőleg levélben intézzem az ügyet, mert átépítés van és kevesebb pult üzemel. Ezek szerint mások is a net-ről tájékozódnak és inkább a postán állnak sorba. :-)
2) Aki nem a postán áll a sorban, azok otthon a kanapén ülve intézik az ügyeket és borozgatnak közben, mert ráértek elintézni az ügyfélkapus regisztrációt.
De a legszerencsésebbeknek a férjük intézi az ilyesmit...Vagy ők nem is a legszerencsésebbek, csak a legtöbbet főző, takarító feleségek? Vagy egyszerűen a legszebbek?
...eseteg a férjük munkanélküli vagy ő van Gyeden
Megjegyzés küldése