2013. július 5., péntek

KitűNő Frivaldszky Edittel - hivatása az élet védelme

Szerző: Lotte   

Impulzív, közvetlen egyéniség, három kislány édesanyja, aki elveiért immár nemcsak hazájában, de nemzetközi vizeken is harcba száll. Frivaldszky Edittel, az Együtt az Életért Közhasznú Egyesület elnökével beszélgettünk a krízisben lévő édesanyák segítéséről, az élet- és családok védelméről, valamint az uralkodó eszmei áramlatokról és azok megkérdőjelezéséről.

Mesélne kicsit magáról, honnan indult el, milyen impulzusok érték az élete során?
Karcagon születtem, egy bátyám van. Szolnokra jártam egy kéttannyelvű gimnáziumba, aztán a bölcsészkaron angol szakot, majd közgazdaságtant tanultam. A nyelvismeretnek az életem későbbi alakulása szempontjából nagy jelentősége volt, mert ennek köszönhetem, hogy megnyílt az út a családok- és az élet védelmével kapcsolatos nemzetközi kapcsolatok kialakítása előtt. Huszonkét éves voltam, mikor megtértem, huszonnégy évesen keresztelt meg Tomka Feri atya Káposztásmegyeren. Igazi közösségbe kerültem itt. Azóta férjhez mentem, s van három gyönyörű kislányunk: hét, öt és kétévesek.

Hogy kezdett életvédelemmel foglalkozni?
Egy multicégnél dolgoztam, s volt egy kedves kolléganőm, aki felhívott azzal, hogy számoljunk már közösen, mert attól tart, hogy babája van. Kétségbe volt esve, hosszú órákat beszélgettünk. Végül úgy döntött, hogy abortuszt végeztet, be is ment a kórházba, de amikor a műtősfiú jött érte, eldöntötte, hogy mégis megtartja a kicsit. Mikor hónapokkal később megszületett a baba, elmentem hozzájuk a kórházba és megköszönte nekem, hogy anya lehet. Ezzel az erős, személyes élménnyel indult minden.



Elhívást érzett, hogy komolyabban kezdjen foglalkozni a válságban lévő kismamákkal?
Valahogy úgy, de közben mondtam az Istennek, hogy én erre nem vagyok alkalmas. Fiatal család vagyunk, gyerekeket szeretnénk, pénzünk sincs "civilkedni". Aztán csak annyit éreztem, hogy létre kell hozzak egy formát, egy keretet a működéshez. Onnantól tényleg jött minden "magától", érkezett az újabb lépésekhez a segítség felülről. Csak egy aktuális példa a jelenből: meghívtak Amerikába egy képzésre, ami nagyon sokba került volna, de az 1000 dolláros jegyet egy segítő szándékú ember váratlanul megszponzorálta. Nem tervezetten történnek velem a dolgok, de valahogy mindig sikerül egyről a kettőre jutni.

Így született az Együtt az Életért Közhasznú Egyesület. Mivel foglalkoznak?
Krízisben lévő kismamáknak segítünk. A nyilvános telefonszámunkra érkeznek megkeresések, sokan anyaotthoni elhelyezést kérnek, másoknál nyílt örökbefogadást készítünk elő vagy épp babaruhával, tanáccsal segítjük a kismamákat. Heten-nyolcan végezzük a munkát aktívan, az ország több pontján.

Milyen problémákkal fordulnak Önökhöz?
Anyagi jellegű problémákban nem igazán tudunk segíteni, tájékoztatni tudjuk a hozzánk fordulókat, össze tudjuk kötni a helyi családsegítővel a kismamákat, de nem ez a fő profilunk. Öt területet beszélünk végig a krízisbe jutott anyukákkal:  a kapcsolat a gyermek apjával; a kapcsolat az anya szüleivel; a kismama fizikai állapota, a baba fizikai állapota és a szociális helyzet (iskola, munkahely stb.) elemzése képezik ezeket a területeket. Amiben csak tudunk, segítünk. De azok, akiknek igazán segíteni tudunk, nem anyagi  problémákkal fordulnak hozzánk.

Akik megkeresik az egyesületet, zömében "véletlen", megalapozatlan kapcsolatokból várnak gyermeket?
Nem feltétlenül! Furcsa bár, de a legtöbb abortusz házasság, tartós kapcsolat alatt történik. Van, hogy máshonnan, félrelépésből "pottyan be" az a kisbaba, de a leggyakoribb, hogy egy-két gyerek után a szülők nem akarják, nem merik vállalni a következőt. A minket megkeresők egyébként minden korosztályból érkeznek, az ilyen krízishelyzet nem válogat a végzettségben vagy az anyagi helyzetben.

Mi lehet ennek az oka?
Az anyaság megítélése nem igazán jó a társadalmunkban. Nem akarnak anyák lenni a nők, dolgozni akarnak, mert azt sokkal inkább elismerik. Másfelől nincsenek hadra fogható nagymamák, mert ők is dolgoznak, távol élnek, nem létezik már az a háromgenerációs családmodell, amiben jó volt anyának lenni, mert nem 24 óra felelősséget jelentett, hanem lehetett szusszanni, megosztani a gyerekvállalással járó feladatokat. Mert valljuk be, nem mindig könnyű anyának lenni. Gyönyörű, páratlan dolog, de bizony, nem egyszerű. Az új családtámogatási rendszerrel ebben sok pozitív változás érzékelhető, de idő kell, hogy a harmadik-negyedik gyerek vállalása elfogadott legyen. Itt billegnek legtöbben, s hozzáteszem, nem is elsősorban anyagi indíttatásból.

Mérhető valahogy a munkájuk sikere?
Nem statisztikára megy a dolog. A statisztikákat el kell készíteni, de nem ez a lényeg. Az igazi eredmény az, ha valaki azzal keres meg bennünket, hogy örökbe akarja adni a gyermekét, aztán mégis megtartja. Ilyen esetből van évente három-négy. Volt, hogy felhívott egy tizennyolc éves lány, hogy a szülei sem abban nem támogatják, hogy megszülje a babáját, sem azt nem helyeslik, hogy örökbe adja.  Így aztán el akart menni otthonról anyaotthonba, míg meg nem szüli a gyermeket, hogy aztán örökbe adja. Mondtam neki, hogy ki kell békülnie a szüleivel. Így is lett, s aztán ők is mellé álltak. Most maga neveli a gyermekét, csak fél évet hagyott ki a főiskoláról. Aztán jön a telefon, s azt hallom a fiatal anyukától, hogy "Edit, ez a baba engem mindenért kárpótol! Nem tudok bulizni menni, de nem is akarok, ő a mindenem!" - s közben hallom, hogy ott szuszog mellette a kisbaba. Ez az igazi siker, s ez adja az erőt a folytatáshoz.

Mostanság sokat foglalkozik nemzetközi ügyekkel is...
Mikor a legkisebb lányunkat vártam, nyolc hetesen érkezett egy telefonhívás egy ugyancsak nyolcadik hetében lévő kismamától. Egy igazán nehéz esetről volt szó, a kisbabát nem is tartotta meg az anyuka. Ezen a ponton mondtam azt, hogy akkor most egy év szünetet tartok. Azóta is ritkán foglalkozom közvetlenül esetekkel. De közben elindult egy európai polgári kezdeményezés, amelynek szervezéséhez kapcsolódtam.

Miről is van szó?
Az "Egy közülünk" aláírásgyűjtés célja az, hogy az Európai Unióban közpénzekből ne támogassanak embrionális életek elpusztításával járó kísérleteket és más tevékenységeket. A kezdeményezés nem 
népszavazás, hanem véleménynyilvánítás, s miután az abortuszok szabályozása a tagállamok hatásköre, nem az unióé, ez nem is képezheti tárgyát. Ugyanakkor lehetőséget biztosít kimondani, hogy az emberi élet a fogantatással kezdődik. Ez az egyik első ilyen aláírásgyűjtés az Unióban, amely sikerrel is kecsegtet. A kezdeményezés kapcsán, melynek magyarországi koordinációs feladatait látjuk el, egyre több szervezetet ismertem meg, egyre több nemzetközi fórumra volt módom ellátogatni, kapcsolatokat kialakítani. 
(Az Európai Polgári Kezdeményezés a polgárok alulról szerveződő civil akciója. Európa szerte önkéntesek, szülők, nagyszülők, fiatalok és idősek szervezik a gyűjtést. Magyarországon is számos civil szervezet csatlakozott az aláírásgyűjtéshez, a hazai koordinációt az Együtt az Életért Közhasznú Egyesület munkatársai vállalták magukra. A történelmi jelentőségű, 27 európai országban egy időben zajló emberi jogi vállalkozás már az interneten keresztül is aláírható a egykozulunk.hu oldalon az "Aláírom" fülre kattintva. - a szerk.)

Az Európai Parlamentben
Milyen a hagyományos családi értékek képviselete manapság a világban, s szűkebb hazánkban Európában?
Bár Európában manapság nem ez a mainstream, de a világban sok családokat, életet védő komoly szervezet működik, akik egyre inkább hallatják hangjukat a szexuális jogok és radikális meleglobbi harcos képviselőivel szemben. Félreértés ne essék, senkinek nincs baja a homoszexuálisokkal, azonban azzal már igen, hogy tagadják a homoszexualitás megváltoztathatóságát. Azt is megkérdőjelezhetőnek tartjuk, hogy helyes-e engedélyezni, hogy tizenkét éves gyerekek szülői hozzájárulás nélkül mehessenek abortuszra. Mindezek már elfogadhatatlanok! Európa sem homogén a családdal, a hagyományos értékrenddel kapcsolatban. Vannak országok, amelyek kifejezetten fogékonyak és érzékenyek az emberi méltóság ilyen értelmű, a családok, az élet védelmét zászlajára tűző iránya kapcsán. Ilyenek a balti államok, Lengyelország, Olaszország, Málta vagy épp a most csatlakozó horvátok. De ébredezik Franciaország is.

Magyarország megítélése ebben a tekintetben ma milyen?
A világban, a nagy nemzetközi szervezetekben (pl. ENSZ) Európára ilyen értelemben ma már "csak legyintenek". Ehhez képest az új magyar Alaptörvény tartalmazza a magzati élet és a család védelmét. A hozzánk hasonló szervezetek számára mi vagyunk a remény - holott jól tudjuk, hogy a gyakorlatban nálunk is minden harmadik babát elvetetik, s egyre kevesebb gyermek születik, tehát korántsem rózsás a helyzet. De legalább van mire építenünk. Ugyanakkor a változás nem megy parancsszóra, az embereknek maguknak kell rádöbbenniük a saját döntéseik következményeire, s arra, hogy a radikális gender-alapú gondolkozás alapján kínált élet hosszú távon nem fenntartható. Egy atyával beszélgettünk erről. Ő mondta azt, hogy ami nem simul bele az isteni gondviselésbe, az isteni tervbe, az nem is fog fennmaradni. Milyen igaz! Nagyszüleink látták elmúlni a nácizmust, mi tanúi voltunk, hogy összedőlt a kommunista rendszer. Én is azzal a magabiztossággal dolgozom, hogy az igazság a mi oldalunkon van, még ha szenvednünk is kell érte.




0 megjegyzés:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...