2013. június 5., szerda

Vízállásjelentés - onleány a gáton 3.

Szerző: Lotte  

A búsuló lámpaoszlopot, melyet a Duna vízállásának emelkedését ábrázolandó inerciarendszerünk alapjául választottunk, öles léptekkel lepi el a víz: a ráragasztott hirdetménynek immár nyoma sincs:


S habár tudjuk, hogy a víz az úr, nem a gálya, de azért nemcsak a Duna duzzad: a védelmi munkálatok is jó ütemben haladnak. A falu és a hivatásos szervek szépen, ritmusosan teljesítenek, a szükséges, mintegy 130.000 homokzsáknak már több, mint kétharmada helyére került. (Sajognak is az izmok estére!) Gigászi küzdelem folyik az elemekkel, amiből eközben sok öröm is fakad: nagy nevetések, a közös munka lelkesítő pillanatai, a fizikai fáradtság jóleső érzése.



Igazi szomorúság csak akkor fogott el, mikor délután a gyerekekkel egy kicsit békaperspektívából néztük a víz könyörtelen térhódítását. Letekintve a földre ugyanis igazi drámáknak voltunk tanúi. Apró állatok tömege, hernyók, giliszták, pókok, csigák és bogarak ezrei vívták ádáz harcukat az életért. A víz tetején himbálódzó cigarettásdobozokon, szemétdarabkák még el nem ázott részein zsúfolódtak össze, meghosszabbítva rövidke életük perceit. Ahogy "bogarásztunk", gyerekek sokasága gyűlt körénk, s mentették a katasztrófa sújtotta aprócska, fura lényeket. Az egyikük, mikor hazafelé ballagtunk, oda is ment egy tűzoltóhoz, hogy megmondja, "ne a zsákokkal foglalkozzanak, a bogarakat, csigákat mentsék!". Megható, kedves jelenet volt. Ez is az árvízi krónikához tartozik.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...