Szerző: FiloSzofi
Korábban eszembe sem jutott
volna posztolni, de nagy meglepetésemre a körülöttem élő kortársaim
nagyobbik részének nem derengett semmi a zsírkrétás-kaparós technikáról. Pedig azt hittem, nemzedéki alapélmény, ahogy egy osztály satíroz
keményen, mindent betölt a zsírkrétaszag és a színes tapadós forgács.
Alsó tagozatban szerintem minden évben rajzoltunk őszi leveleket ezzel a
technikával, mert nagyon látványos a végeredmény, és kapirgálni mindenki szeret.
1. Zsírkrétával vastagon befedünk egy lapot. Érdemes különböző, zömében világos színt használni, ami elüt a feketétől.
Ha
jóminőségű a krétánk, próbálhatunk több réteget vinni egymásra, így a
visszakaparásnál még inkább játszhatunk az árnyalatokkal.
2. Az
egészet lekenjük fekete temperával. Ha szappant is keverünk hozzá, úgy a
zsíros felület nem fogja taszítani a vizeset, könnyebben tudunk
dolgozni.(A szappant úgy kel használni, mint egy gombfestéket,
vizes-festékes ecsettel kell belenyúlni.)
3. Hagyjuk száradni.
4.
bármilyen kissé hegyes szerszámmal belekarcoljuk a képet. (én saslik
pálcát használtam, de jó a fogpiszkáló, gyufa, playmobil lándzsa, stb.)
Jótanács: Elég nagy meló a felület bezsírkrétázása, ezért a
szokásosnál kisebb felületekre dolgozzunk. Mivel minden apró vonal
érvényesül, kis felületen is jól el lehet molyolni. Én egy félbevágott
A4-est adok egy gyereknek egyszerre.
Előny: Mindenki rajza látványos lesz, biztos a sikerélmény
Hátrány: A zsírkrétázás hosszú és mocskos művelet.
Jó szórakozást!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése