Ki vagy-vagy 13. - a babonák jegyében

Szerző: Onleány

Fekete macska vagy kéményseprő?

Kéményseprő. Mert szép emlékek kötnek hozzá. Gyerekkoromban anyukám mindig leültette és megkínálta egy kávéval. De előtte a székre egy újságpapírt terített. Ez olyan különleges szertartás volt, hogy már akkor tudtam, a kéményseprők csodás lények. (Fakirma)

Kisiskolásként a bátyámmal mentünk reggelente suliba. Az iskola szomszédságában volt a kéményseprők kerületi főhadiszállása, innen rajzottak ki reggelente varázslatos viseletükben. Napi rutin volt fogni a gombunkat és közben magunk elé hadarni egy felelés-mentes nap reményében, hogy "kéményseprőt látok, szerencsét találok!" (Lotte)

Horoszkóp vagy jóslás?

Horoszkóp. De csak játékból és csakis a gyerekekkel együtt. (Fakirma)

Egyik sem. Gyerekként jósoltunk, de csak a legegyszerűbb, rajzolós módon. Azt szerettem, mert újra és újra le lehetett írni a szerelmem nevét, izgalmas játék volt. (Lotte) 
Én is, én is azt a négyzetes kiszámolóst, meg a hajtogatott sótartóst nagyon szerettem. És mindenki azt mondta, hogy 24 évesen akar férjhez menni. Akkor még nem sejtettük, hogy mire felnövünk, ez kimegy a divatból.
A horoszkóp is szórakoztat, szeretem olvasni, hogy milyen nagyszerű vagyok :) (Szofi)

Amulett vagy kabala? (vagy Radnóti köve…)

A táskámban mindig lapul egy koszos body, egy málladozó kiflicsücsök, vagy egy véletlenségből oda tévedt pisis pelenka. A szagos kabalák mindig szerencsét hoznak, próbáljátok ki ti is! (Fakirma)

Egy kövecske mindig van nálam a táskám valamelyik szegletében, a nagypapám sírja mellett van egy murvás utacska, onnan hozom. A nagyszüleimet szeretem benne. (Lelkemen szárad egy régi, kedves amulett, azóta is kerülöm az ilyesmit.) (Lotte)
Kiskamasz koromban én olyan, de olyan szomorú tudtam lenni, és olyan nagy bajokba tudtam magam keverni, hogy oszthatatlan magányomat csak egy-egy kedves tárgy enyhítette. Ez mindig azt az embert idézte fel, akivel közösségben lenni lett volna jó. Ez lehetett egy szerelem, de az anyukám is. Nagyon nyomorult és émelyítő korszak volt ez, még ma is sajnálom magam érte. (Szofi)

Megőrjít a lekopogás, vagy elviseled? (Csinálod is?!)

Néha csinálom, de azért elég idegesítő. (Fakirma)

Idegesítő, de azért megértéssel vagyok a kényszercselekvések tekintetében. A bátyámmal például mindig egy szabott, idétlen szöveg kimondása után aludtunk el, aminek elhangzása után már tilos volt megszólalni. Nem égetem magunkat tovább. (Lotte)
He-he, az ilyen kényszercselekvésekről mindig a Franny és Zooey jut eszembe, a Négy Nagy Fogadalom, aminek elmondása nélkül nem tudtak elkezdeni egy étkezést. Nekem ennél prózaibb szokásaim vannak, félmondatok, amiket fejben mindig be kell fejeznem. Néha ez is idegesítő tud lenni. Például, ha valaki azt mondja egészség, én (magamban) azt mondom, széles mellbőség.(Szofi)

Tombola: úgysem, vagy úgyis?

Úgysem, ha meg igen, csak egy kacattal több a lakásban, úgyhogy soha. (Fakirma)

Nem szoktam nyerni. Az iskolai farsangon is próbálkoztunk pénteken, de a gyerekek "örökölték" a "nyeretlenségemet", csillogtak is a csalódás könnyei a szemükben. (Lotte)
Na, ezt nagyon szeretem! És igen, nyerni akarok, bármit, nem a szerzésért, hanem azért a pillanatért, hogy kihúzták a számomat, az annyira jóóóóó!