Nem elég, hogy tombol az ősz,
taknyosak a gyerekek, de most még a jó öreg Kossuth-díj sorsa miatt is
kerülgethet minket a frász. Női agyam a privát szférámba beragadva magához
képest lázasan kattog: mi lesz velem, ha visszavonhatóvá válik ez a tekintélyes
állami elismerés? Már magam előtt látom Misi Mókus kalandjainak sorsát, amit általános iskola harmadik osztályában kaptam
példamutató magatartásomért és a közösségért végzett kiemelkedő munkámért. Mi
lesz, ha Ember analogikus gondolkodása meglódul, s miközben tekintete megpihen
a vasalatlan ing kupacon, a kakaófoltos szőnyegen és a novemberi zimankóba sál
nélkül útjukra bocsátott gyerekeken, úgy dönt, hogy a közösségért végzett
munkám csapnivaló, így hát Misi Mókus
kalandjaira érdemtelenné váltam.
Az
ítéletet nyilván toporzékolva fogadnám, és valami olyasmit visítoznék, hogy
senkinek sincs joga elvenni tőlem egykori hőstettem dicső mementóját, mert annak semmi
köze nincs a jelenlegi gyalázatos magatartásomhoz, ráadásul a díj átadásakor az
iskola KISZ titkára egy szóval sem említette, hogy innentől kezdve egész
életemben rendesen kell viselnem magamat. Mellesleg tök igazam lenne.
Moroghattok persze, hogy ne vonjak párhuzamot
az én kis piti életem és egy nemzetet érintő esemény között, de akkor
sem látok nagy különbséget. Úgy gondolom, az én szutykos lakásom és elhanyagolt
családom az én szegénységi bizonyítványom, Kertész Ákos ronda kifakadása pedig az övé. És nem a magyarságot feketíti be, hanem saját magát. Épp ezért
inkább elhatárolódni kellene, nem belefolyni ebbe a mocsokba. Ráadásul ez a kérj szépen bocsánatot, mert különben
elveszem a kismackódat típusú büntetés tudomásom szerint már az óvodapedagógiában
is túlhaladott módszer, hatékonysága egyenlő a nullával, és csak az alkalmazója
tehetetlenségéről tanúskodik.
És most kedves külföldi
Onleány-rajongók, kérlek benneteket, hogy a következő bekezdést ne olvassátok
el, mert egy magyaroknak szóló dörgedelem következik, semmi közötök a mi kis
nemzeti imidzs-rontó gyengeségeinkhez! Most hogy csak magunk maradtunk, megsúgom nektek,
mit gondolok: nincs nekünk szükségünk erre a személyes indulatoktól fűtött
Kertész Ákosra, saját magunk is ügyesen tudjuk besározni a magyarságunkat –
országos és egyéni szinten egyaránt. Elég leugranunk ide Horvátba, bizonyára
mindenki maga elé tudja képzelni a kilométerekről azonosítható maga sztereotip
magyarját, aki mellett elhaladva megnémul, nehogy a rokonságra fény derüljön
(az én kognitív sémáim közül egy sörszagú pocakos honfitársunk képe rajzolódik
ki, virágmintás fürdőnadrágban oldalán affektáló tupírhajú feleséggel). Én a
magyarság hírnevét féltve sokkal előbb koboznám el a szintén az átkosból ránk
maradt, időnként még fel-felbukkanó, csuklón fityegtethető műbőr autóstáskát,
mint a Kossuth-díjat.
Végül megosztom veletek korszakalkotó
ötletemet (remélem, senki másnak nem jutott még eszébe, úgyhogy engem tesz ez a kecske is jól lakik, a káposzta is
megmarad megoldás a közeljövőben zsírgazdaggá). Miért nem vezetünk be, mondjuk
egy Batu kán-díjat (amolyan anti-Kossuth-díjként), annak is lehetnének
fokozatai az aktuális gaztett mértéke szerint. Megspórolhatnánk magunknak
a Kossuth-díj megvonásával járó összes
macerát, az egyszerűség kedvéért csak kioszthatnánk egy magasabb fokozatú
anti-elismerést, így az illető kapásból mínuszba kerülne. Szerintem lehetne
azzal kezdeni, hogy az 1990 előtti összes Kossuth-díjasnak adományoznánk egy
ilyet, akár poszt humusz is, így a jelenlegi magasabb szintű erkölcsi világrend
diadalmaskodhatna a gonosz felett. Sőt, azt hiszem, még maga a Jóisten is hálás
lenne nekünk, hogy hosszas mérlegelés helyett egy egyszerű matematikai
képlettel eldönthetné, kinek van helye a mennyekben és kinek a pokolban.
14 megjegyzés:
Abszolút ,de abszolúte rajongója vagyok az ant- díj ötletednek. De szerintem nem kéne várni, hogy valaki véleményt nyilvánítson, vagy nem a megfelelően viselkedjen,esetleg nem igaz magyarhoz mélton nyilatkozon, egyszerűen a Kossuth-díj mellé rögtön adnám a Batu-kán díjat.
Amúgy nem értetem ezt a felháborodást a Kertész Ákos körül, magyarozott egyet. És?! Ha negyed enyit foglalkoznak vele már rég mindenki el felejti, az amúgy a többség számára ismeretlen arcot. A Tarlós pajtásos viselkedés nem igazán célra vezető.
Ki ez a tofúúú?
Megnéztem a goole-ban!
Most már nem vagyok annyira tájékozatlan.
Már megérte!
Mármint mit néztél meg: a tofut, a Kossuth-díjat, Kertész Ákost, vagy Misi Mókust? Végül is mindegy, az a lényeg, hogy ma is tanultál valamit!
Józsika egyet értek, azt hiszem ez a Kertész-ügy egy kicsit túl lett lihegve (huh, ez a szenvedő szerkezet nem túl magyaros, de mindegy)
Batu-kán díj- ez jó. Azon töprengek, hogy lehetne azt "méltóképpen" átadni.
A projekt még nagyon gyerekcipőben jár, lelkes munkatársak jelentkezését várom, egy művészeti vezetőre mindenképp szükségem van, én rád gondoltam, Szofi. Valahogy össze lehetne kötni az Onleány promoval, meg a mézeskalácsszívekkel...
Én..én.. ehhez nem tudok hozzászólni. Inkább nézegetem itt két poszttal lejjebb a jó kis harisnyás lábakat, aztán vagy legózom egyet, vagy lemegyek a teszkóba és lefejelek két műbőr autóstáskás tagot, kizárólag az országimázs nevében...
Isten hozott az érzékeny lelkű, széles látókörű, világra nyitott családanyák körében kedves Frajdkakas! Csak azt sajnálom, hogy Hovorka Tünde kismamatornájának nem te vagy a boldog győztese, de ne csüggedj, ha itt maradsz velünk a virtuális homokozóban, még sok szép meglepetés vár rád!
Irma néném, az írás zseniális! Engem kifejezetten frusztrál, hogy manapság divatba jött visszamenőlegesen elvenni dolgokat - főleg pénzt a Zemberektől.
Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz (1810)
Romlásnak indult hajdan erős magyar!
Nem látod, Árpád vére miként fajúl?
Nem látod a bosszús egeknek
Ostorait nyomorúlt hazádon?
Nyolcz századoknak vérzivatarja közt
Rongált Budának tornyai állanak,
Ámbár ezerszer vak tüzedben
Véreidet, magadat tiportad.
Elszórja, hidd el, mostani veszni tért
Erkölcsöd: undok vípera-fajzatok
Dúlják fel e várt, mely sok ádáz
Ostromokat mosolyogva nézett.
Nem ronthatott el tégedet egykoron
A vad tatár khán xerxesi tábora,
S világot ostromló töröknek
Napkeletet leverő hatalma;
Nem fojthatott meg Zápolya öldöklő
Századja s titkos gyilkosaid keze:
A szent rokonvérbe füresztő
Visszavonás tüze közt megálltál:
Mert régi erkölcs, spartai férfikar
Küzdött s vezérelt fergetegid között;
Birkózva győztél, s Herculesként
Érczbuzogány rezegett kezedben.
Most lassu méreg, lassu halál emészt.
Nézd: a kevély tölgy, melyet az éjszaki
Szélvész le nem dönt, benne termő
Férgek erős gyökereit megőrlik,
S egy gyenge széltől földre teríttetik!
Igy minden ország támasza, talpköve
A tiszta erkölcs, mely ha megvész:
Róma ledül, s rabigába görbed.
Mi a magyar most? ─ Rút sybaríta váz.
Letépte fényes nemzeti bélyegét,
S hazája feldúlt védfalából
Rak palotát heverőhelyének.
Eldődeinknek bajnoki köntösét
S nyelvét megúnván, rút idegent cserélt,
A nemzet őrlelkét tapodja,
Gyermeki báb puha szíve tárgya.
Óh! más magyar kar mennyköve villogott
Attila véres harczai közt, midőn
A félvilággal szembe szállott
Nemzeteket tapodó haragja.
Más néppel ontott bajnoki vért hazánk
Szerzője Árpád a Duna partjain.
Óh! más magyarral verte vissza
Nagy Hunyadink Mahomet hatalmát!
De jaj! csak így jár minden az ég alatt!
Forgó viszontság járma alatt nyögünk.
Tündér szerencsénk kénye hány vet,
Játszva emel s mosolyogva ver le.
Felforgat a nagy századok érczkeze
Mindent: ledűlt már a nemes Ilion,
A büszke Karthago hatalma,
Róma s erős Babylon leomlott.
FÚÚÚJ, KÖPKÖDJÜK MEG BERZSENYIT
Kérlek, ne vegyétek el a diplomámat, vagy a családi pótlékot, vagy a gyermekneveléshez való jogomat (mert nem vagyok méltó és képes arra, hogy tisztességes magyar embereket neveljek), de Kertész Ákosnak nincs igaza?
Kedves Rokon, nem tudom, olvastad-e a Kertész Ákos irományát, tényleg nagyon ocsmány a stílusa, és áthatja a személyes keserűség és gyűlölet.Te bármennyire is haragszol a tieidre, nem fecseged ki az ocsmányságaikat a világ színe előtt. Otthon utálhatod a férjedet, meg is verheted, de ha a szomszédasszonynak kezded el mondogatni a férjed hálószobatitkait, az nagyon visszataszító.
Kertész Ákos magyarul írta, alapvetően magyaroknak a nyílt levelét, és valóban sarkosan fogalmaz, de szerintem ezzel épp, hogy fel akarta rázni az olvasókat (sikerült neki). Hahó magyarok, gáz van!
Na jó, lehet, hogy jobban teszem, ha visszatérek a fakanál mellé. Amúgy szerinted közeli rokonoknak sem illik kibeszélni a férjem hálószobatitkait??? Ajjaj...
Kedves Rokon, szerintem nem volt igaza. Lehet, hogy a sarki hentesre vagy a szomszéd Józsira áll a jellemzése, de ugye közel sem mindenkire.
Csak az öncélú gyűlölet sugárzik a leveléből, más nem igazán.
Ha igazán csak az lett volna a cél, hogy felrázza a magyarokat, nem egy Amerikában megjelenő lapban teszi ezt, hanem mondjuk a magyar Népszavában.
Fakirma, (a kibeszéled-e a saját dolgaidatra) éppen ez az érdekes, hogy úgy beszél a magyarokról, mint egy olyan népcsoportról, amelynek tagjaival ugyan ő (kényszerből) együtt él, de ő még véletlenül sem akar velük azonosulni. Tehát olyan, mint ha te (a példáddal élve) a szomszédasszonyod hálószobatitkait mesélnéd el a közértben.
A legnagyobb kárt szerintem pont azoknak okozta ezzel, akiket a sajátjainak tart...
Nagyon sajnálatos az a cikk, de az is, hogy ekkora balhé lett belőle.
Megjegyzés küldése