KitűNő - Skrabski Fruzsinával, a Biszku filmet készítő kettős hölgytagjával beszélgettünk

Szerző: Lotte

Fotó: Kiss Sándor

Jelenség. Mosolygó naiva és szókimondó, vagány nő egyszerre. A Biszku-filmmel beírta magát a véleményvezérek nagykönyvébe, míg közben, csak úgy mellesleg, egy borászatot is működtet. Egy színes egyéniséggel, Skrabski Fruzsinával beszélgettünk.

Közvélemény kutatásunkban a héten arról faggatjuk az oldalunkra látogatókat, hogy mennyire van hatással hangulatukra az aktuális gazdasági helyzet és az ezzel kapcsolatos sok rossz hír. Te hogy vagy ezzel, befolyásolja a kedved?

Nem igazán befolyásolja, azt sem tudom eldönteni, hogy mi a rossz és mi a jó hír a gazdaságban. Ha eltörölték volna az evát, akkor többet kellett volna adózzak, de egyelőre nem törölték el.

Ami nagyon szomorú, hogy rengeteg barátomnak, barátnőmnek nincs munkája és ez nagyon nyomaszt. Nem tudom, hogy lehetne ezen változtatni.

2008 nyarán „Kommunisták, reszkessetek!” címmel írtál egy blogbejegyzést, amiben élő kommunistákat kerestél. Ezután nem sokkal Novák Tamással, a mandiner.hu munkatársával „álruhában” kerestétek meg  Márokpapi „nagy szülöttjét”, Biszku Bélát, majd 2010-re - felfedve valódi szándékotokat - elkészült a róla szóló dokumentumfilm. Mi vezetett egy fiatal lányt az öreg Biszku Bélához?

Elkezdtünk kis videókat készíteni és blogolni a mandineresekkel, a saját szórakoztatásunkra. Tamásnak volt az ötlete, hogyha vannak nácivadászok, akkor legyünk mi kommunistavadászok mikrofonnal. Aztán sodródtunk az eseményekkel. Egyébként gyerekkoromtól harcos antikommunista voltam, ami talán hülyén hangzik, de tényleg így volt. A nagyapám múzeum igazgató volt, aztán kirúgták, mert nem írta alá az egyházi iskolák bezárását. A kitelepítés elől elmenekültek Surányba és ott depressziós lett, majd megvakult. Csecsemő voltam, amikor meghalt. A kommunisták miatt nem ismerhettem a nagypapámat, ezért elhatároztam, hogy idővel revansot veszek.

A filmbemutatón elállták a 4-es, 6-os villamos útját az érdeklődők a Margit körúton, ami kézzelfoghatóan megmutatta: valami piszkálja az emberek igazságérzetét. Te hogy érzed, megtörtént 1989-1990-ben a rendszerváltás? S pótolható mindez több mint húsz év után?

A bemutató egy csoda volt. 3000 ember nézte meg azon az estén a filmet és igen, kiderült, hogy hazugság, amikor azt mondják, hogy a kommunizmus rémtettei már a múlté és senkit sem érdekelnek. Szerintem egyébként volt rendszerváltás, mert tudom, hogy mennyire nem mertek beszélni a szüleim ’90 előtt és utána lehetett beszélni, de az igazságtétel elmaradt.

Friss hír, hogy a kormánypárt az MSZMP jogutódjaként a mai MSZP-t is felelőssé tenné korábbi bűnökért. Mit szólsz hozzá?

Nagyon örülök neki. Ezt vártam a Fidesztől, hogy legyen bátor és lépjék meg ezeket a lépéseket. Az elmúlt hónapig azt hittem, hogy ők is elsunnyogják a felelősségrevonást, de nem.  Külön örülök annak, hogy hagyták érvényesülni Gellért Ádámot, a fiatal jogászt, aki egyedül kezdeményezett eljárást Biszkuval szemben és a Fidesz, pontosabban Gulyás Gergő befogadta a javaslatait. Jó tudni, hogy lehet kívülről is tanácsokat adni a Fidesznek.

Milyennek látod fiatal nőként az ország mai helyzetét?

Sokan élnek méltatlanul kevés pénzből, nagyon sok nő nem talál párt magának és egyedül kell érvényesüljön, de egyébként szerintem ez egy nagyon élhető ország. Szép és kicsi, szinte mindenki az ismerősöd és én ezt nagyon szeretem.

Mit gondolsz Európa jövőjéről?

A világon a legszebb városok itt vannak, Európában. Nem véletlen, hogy az amerikai filmekben azt lehet látni, hogy a főhősnek az a vágya, hogy eljusson Olaszországba, vagy Párizsba. Szóval, szerintem Európát mindig nagyon szeretni és tisztelni fogják, amolyan skanzen lesz a sok műemlékével. Azt nem tudom, hogy mennyire tudunk összefogni és leszünk-e valaha hasonlóan egységesek, mint az USA.

A történelmi-közéleti érdeklődés mellett teljesen más dolgokkal is foglalkozol. Saját borászatotok van a Balaton-Felvidéken. A borban is az igazságot keresed, vagy van valami kötődésed a földhöz és a szőlőhöz?

A borászatot a férjem találta ki, de azért lett Skrabski a neve, mert a férjem Mészáros és Mészáros pince már sok van. Ráadásul Balatonudvariban, ahol a borászat van, először a szüleim vettek egy présházat, még a ’70-es években, aztán mi is vettünk egy romot, szóval a mi családunk telepedett először le ott. Azt szeretnénk, ha az a hegyoldal újra a régi fényében ragyogna: felújított présházakkal, rendben tartott szőlővel. Nagyon jó minőségű bort készít a borászunk, Kurucz Zoli, ő tényleg egy borkészítő művész, más kérdés, hogy nehéz eladni, mert ez a munka teljes embert kívánna. A célunk egyébként az értékmentés.

Férjed mit szólt, mikor filmezni kezdtél, és mit kezdett a felesége hirtelen népszerűségével?

Ő nagyon támogatott. 2006 óta csak kedvtelésből dolgozom, és ő eltart. Ennek köszönhető az is, hogy volt időm elkészíteni a Biszku filmet. Örül a sikerünknek.

Tényleg, főállásban filmezel vagy van polgári szakmád is?

Régen újságíróként dolgoztam többek között a Magyar Nemzetben, aztán voltam sajtós. Mostanában csak blogolok és filmezek, de nem ebből élek, mint az előbb meséltem.

A nagy port felvert Biszku-film után most a Heti Válasz filmes csapataként működtök társaddal, Novák Tamással, a Becsengetünk és elfutunk-ban. Honnan merítitek a témákat: megoldandó feladatokat kaptok, vagy rátok van bízva, miről forgattok?

Van egy google dokumentumunk, oda gyűjtjük a témákat. Nem csak Tamással, hanem Kiss Sanyival is, aki szintén a stábunk tagja, operatőr, vágó, narrátor és minden. Hárman készítjük az összes filmet, együtt találjuk ki, együtt szerkesztjük, együtt vágjuk. A témákat pedig ajánlják az ismerősök és idegenek. Nagyon örülünk minden ötletnek.

Elárulod mi lesz a következő epizódban?

A következő epizódban valami megható történetet szeretnénk elővenni, mert az már a karácsonyi műsor lesz. A többi titok...

S ha már film, ajánlanál nekünk valami kedvencet Advent idejére?

Most láttam Bergendy Péter: A vizsga című filmet, ami nagyon izgalmas és fordulatos mozi. 1957-ben játszódik, amikor az ávósok egymást vizsgáztatják. Nagyon örültem, hogy végre készült egy érdekes és szórakoztató magyar film. Másrészt ajánlanám Hegedüs Péter: Az én Amerikám című filmet is. Ő egy magyar származású Ausztráliában élő rendező és ez az új filmje egy kreatív dokumentumfilm. Az amerikai álmot üldözi és legalább olyan cselekményes és izgalmas, mint egy játékfilm.