Kipipáltuk a családi futóversenyt, hétkönapjainkat szabadtéri gyerekprogramoknak álcázott spontán ivászatok tarkítják, a tél során lepukkant kertet minden igényességet nélkülözve vettük birtokunkba. Szemérmetlenül élvezzük a tavaszt, szinte örökös önsajnálatomról is megfeledkezem, csak néha, egy-egy tiszta pillanatomban zökkenek vissza a régi kerékvágásba. Mert mi tagadás, az új szezonban is akad sóhajtoznivaló dögivel. Heroikus küzdelmeim listája hosszú, de a legjobb az egészben az, hogy mindez tetszés szerint bővíthető. Íme, egy csokorra való azokból a kihívásokból, melyek elvonják libidómat a blogírástól, válogassatok kedvetekre, ha van még jó ötlet, örömmel kipróbálom!
1. Az ünnepi kreatív projekt keretei között megtaláljam a megfelelő motivációt, ahhoz, hogy a húsvét vasárnap reggel hétkor betoppanó építőmester parancsára felszámoljam a húsz négyzetméteres felújítandó szobát fedő többgenerációs szemetet, megtanuljam a tojáskifújás repedésmentes technikáját, kivakarjam a vadiúj konyhánkat a tojásfestékből, pizsamában fogadjam az ünnepi ebédre érkező 16 fős rokonságot plusz azt a hat kamaszfiút, akit Bendő meghívott, mert elfelejtette, hogy húsvét van.
2. A biciklis bukósisakot rögzítsem az ordító gyerek fejére,
Ne,ne,ne, ne kapcsold be, becsíped az állam!
3. Átlássam a bicikli-leláncolás misztériumát, s úgy lakatoljam le a bringámat, hogy ne csak én, de a tolvaj se tudja kiszabadítani.
4. Feloldjam a szolizástól kapott bőrrák és a gusztustalan fehér lábak közti kognitív disszonanciát.
5. Búcsút vegyek a lehangoló látványt nyújtó szánkótól, hogy a helyét átadhassa a lehangoló látványt nyújtó műanyag csúszdának.
6. Hisztérikus roham helyett problémacentrikusan gondolkodjak, amikor a ruhafogas télietlenítése során szembesülök azzal, hogy a kabátok térfogata meghaladja a dobozban kocoló nyári fiszfaszokét, a sima helycsere képtelenség.
7. Az aranyárban mért földieper szemek piros részét a gyerekek szájába toljam miközben a tetemes fehér mennyiséget a saját torkomon nyomom le.
8. A srácokat meggyőzzem arról, hogy a tavaszi szünet vége nem a nyári szünet kezdetét jelenti.
9. Elkezdjem a rettegést a kullancs okozta agyhártyagyulladástól.
10. Előtúrjam az összes gyerek oltási könyvét, melyekből kiderül, hogy a legutóbbi oltások még védettséget biztosítanak az agyhártyagyulladás ellen. Egyúttal elkezdjem a rettegést a kullancs okozta lyme- kórtól, ami ellen nincs védőoltás.
11. Megtaláljam az új funkciót a téli zimankóban megdöglött szobanövényeimnek.
12.Mindeközben jókedvvel törődjek bele a nagy öreg bölcsességébe: "Az asszony közben meg folyton csak szülte a gyerekeket, a kocsi folyton lerohadt, a számlák folyton jöttek, és ősszel-tavasszal elözönlöttek minket a hangyák" (Kurt Vonnegut)
4. Feloldjam a szolizástól kapott bőrrák és a gusztustalan fehér lábak közti kognitív disszonanciát.
Maurice-Louise-Branger |
7. Az aranyárban mért földieper szemek piros részét a gyerekek szájába toljam miközben a tetemes fehér mennyiséget a saját torkomon nyomom le.
8. A srácokat meggyőzzem arról, hogy a tavaszi szünet vége nem a nyári szünet kezdetét jelenti.
Robert Doisneau |
9. Elkezdjem a rettegést a kullancs okozta agyhártyagyulladástól.
12.Mindeközben jókedvvel törődjek bele a nagy öreg bölcsességébe: "Az asszony közben meg folyton csak szülte a gyerekeket, a kocsi folyton lerohadt, a számlák folyton jöttek, és ősszel-tavasszal elözönlöttek minket a hangyák" (Kurt Vonnegut)
2 megjegyzés:
Vérbeli hipochonderként lenne még pár tippem a 9-10. pontokhoz (pl. a növények tavaszi éledésével párhuzamosan a lehetséges mérgezések miatti aggódás), és mélyen elkeserít, hogy ezek szerint a pszichológiának nincs megoldása erre a parára, ami a gyerekek születése óta még jobban eldurvult?!
De fókuszáljunk vidámabb dolgokra: a majális még nem foglalkoztat? :-)
Jaj, volt már idén körhinta-baleset?!
Megjegyzés küldése